Mark
Még mindig hisztis vagy?

Taeyong
Nem
Sajnálom, hogy ilyen voltam az elmúlt két hétben
Elég hülyén viselkedtem

Mark
Örülök, hogy feltűnt

Taeyong
Nem akartalak megbántani...

Mark
Pedig sikerült
Többször is
De nem haragszom, nem ez volt az első ilyen időszakod

Taeyong
Tényleg nagyon sajnálom Mark!

Mark
Oké, felfogtam
Még mindig nem vagy hajlandó beszélni vele?

Taeyong
Nem tudom
Hiányzik

Mark
Akkor? Mi tart vissza?

Taeyong
Nincs merszem írni neki
Félek, hogy nem lesz hajlandó beszélni velem amiért ilyen csúnyán kiakadtam a semmire

Mark
Úgy ismered?

Taeyong
Nem is ismerem igazán
Alig beszélt magáról

Mark
Megint csak kifogásokat keressel

Taeyong
Meglehet

Mark
Ha személyesen találkoznál vele megpróbálnád?

Taeyong
Ki nem hagynám a lehetőséget

Mark
Remek
Jaehyun pár perc múlva ott van nálad

Taeyong
Hogy micsoda?
Mark, mit csináltál?
Hallod, ne most tűnj el!
Úristen tényleg itt van!
Most mit csináljak?!?

Taeyong kezei remegtek ahogy ismét kinézett a kicsiny ablakon, közvetlenül a barna hajú fiúra aki elrabolta a szívét. Kopogásra emelte a kezét viszont mielőtt még az ajtóhoz érhetett volna megállt. Hezitált. Végül - Taeyong irigylését fokozva - elég bátorságot gyűjtött és háromszor rávert a bejáratra. Ennyi elég volt, Taeyong felugrott kanapéjáról és felrántotta az ajtót. Most először szemtől szemben állt szerelmével melytől könnyek szöktek a szemébe.
- Sajnálom. - ajkai megremegtek ahogy kimondta az egyetlen szót amire csak gondolni tudott. Jaehyun elmosolyodott és két tenyere közé fogta az idősebb arcát. Letörölt egy kósza könnycseppet majd félénken ráhajolt ajkaira. Szavak nélkül békét kötöttek és nyilván valóvá vált, senki másra nincs szükségük csak egymásra.