Irdatlan nagy kopogásra ébredtem.

Mi. A. Picsa.

Még félálomban nyúltam a telefonomért, szinte fel sem fogtam, hogy ez a valóság.

4:22

Aztaretkeskurvaeget.

Próbáltam úgy tenni mintha ez csak egy rossz álom lenne, de a dörömbölés nemhogy megszűnt volna, egyre csak erősödött.

Ezen a szép vasárnapi hajnalon valaki hullazsákban végzi.

Mire kikászálódtam az ágyból és elbotorkáltam az ajtóig hangok is társultak az ajtóveréshez.

-Lovas, te balfasz, ha elaludtál én szétverem a fejed!-megtorpantam.

Oké. Biztos, hogy nem én vagyok Lovas. Ez tény. Azt se tudom ki az.

Viszont a csávónak igen szexi hangja volt.

Erdeklődve indultam el az ajtóhoz, miközben őméltósága tovább szidta a Lovas nevezetű tagot.

-Bazdmeg, ember ha legközelebb azt mondod, hogy jaaj nyugodtan aludj nálam, akkor a képedbe fogok röhögni. Idióta. Biztos megint Vanesszát dugta...-és kinyitottam az ajtót. A srác úgy némult el mint akit pofán csaptak.

-Te... te nem Lovas vagy.-bámult rám nagy szemekkel.

Mondjuk a fókusza kicsit nem működött, és eléggé alkoholszagot árasztott. Csoda, hogy fel tudott jönni a lépcsőn.

-Hát nem.-vigyorogtam rá. A kezdeti mérgem elpárolgott, amint megláttam, hogy néz ki.

Kb 3 fejjel magasabb volt mint én, gyönyörű barna szemeit idegesen kapkodta köztem és az ajtó között. Szürke rövidnadrág és fekete póló volt rajta, melírezett szőke haja szanaszét állt. Izmos volt, férfias és nagyon nagyon helyes.

-Esetleg meg tudnád mondani hogy hol vagyok?-nézett rám kétségbeesetten.

-5. Feljáró, 3 emelet 12.b.

-És azt nem tudnád megmondani, hogy hol kéne lennem?-annyira aranyosan nézett hogy muszáj volt elnevetnem magam.

-Sajnálom, ebben nem segíthetek!

-Ismered Lovast?

-Aa.

-Vanesszát?

-Sajnos nem.

-Basszameg.

-Hívd fel.

-Elhagytam a telefonom.

-Édes istenem.-nevettem el magam. Szegény srác, nagyon nincs ma szerencséje.

-Esetleg... bejössz?

-Beengednél egy idegent a lakásodba?

-Figyelj. He kiderülne rólad, hogy esetleg psichopata vagy, van pisztolyom.-természetesen nincsen, de jobb félni mint megijedni.

-Na jó. Így már más. Akkor kérdezem így: Be merjek én menni egy aranyos, cukinak kinéző lányhoz, akinek fegyvere van?!-olyan riadtan nézett rám, mintha én lennék ollókezű Edward.

-Gyere be nem harapok.-kacsintottam rá és szélesre tártam az ajtót.

Gyanakodva lépte át a küszöböt, mint aki arra számít, hogy  innen már többet nem megy haza élve.

-Nyugi már!-mosolyogtam rá. Ezaz, Amarilla, ijesztesd szegény csávót, nincs még elég baja...

És ezt a pillanatot választotta a drága kutyusom, hogy csaholva megjelenjen az előszobában, és az amúgy is rémült vendégemre vesse magát.

-Moony, nem szabad!-kaptam el a fél éves husky nyakörvét és lerántottam a fiúról.

Akinek egyébként a nevét sem tudom. És aki úgy nézett ki mint aki mindjárt összehányja az előszobámat.

This is a begining of a beautiful friendship.

-Jól vagy?- kérdeztem aggódva.

-Aha.-tamaszkodott a falnak de eléggé zöld volt a feje.

-Komolyan?-húztam fel a szemöldököm.

-Aa.-kapta a kezét a szája elé.

-A mosdó arra van.-sóhajtottam fel, a srác pedig elvágtatott mellettem és pár pillanat múlva hallottam, ahogy elkezd öklendezni.

Legalább nem kell fognom a haját.

-Mibe keveredtünk haver...-suttogtam miközben megvakartam Moony fülét.

Néhány perc elteltével benyitottam a fürdőszobába, aholis a kedves új barátom kiterülve aludt a padlón.

-Hát ez kellemes lesz.-csaptam a homlokomra és azon agyaltam, hogy hogy a francba fogom elrángatni a kanapéhoz.

Sóhajva léptem be a wc-be és elkezdtem a vállát cimbálni.

-Figyuuu... én elhiszem, hogy most ott neked jó, de te is hidd el nekem, hogyha pár óra múlva felkelsz nem lesz olyan rózsás a helyzet...

-Mivan?-pislogott rám álmosan mikor magához tért.- Te ki vagy?

-Amarilla.

-Hol van Lovas?

-De ki a faszom az a Lovas?

-Akinél lennem kéne.

-Szivi, azt hiszem, hogy ezt már megbeszéltuk.

-Mi járunk?

-Tessék?!

-Azt mondtad, hogy szivi.

-Édes istenem. Tudod mit?-álltam fel a padlóról fáradtan. A sírva visz ez az ember.

-Na mit?-nézett rám kíváncsian, és olyan aranyos volt, hogyha akartam volna se tudtam volna hatagudni rá.

-Most szépen elmegyünk és megkeressük Lovast.

-Komolyaaan?

-Halál komolyan. De előbb egy dolgot szeretnék tudni.-néztem mélyen a nagy barna szemébe. Ha nem lenne ilyen átkozott jó pasi már régen kidobtam volna. De hát lányból vagyok, nincs barátom...úgy kb. egy évezrede.

-Mit szeretnék tudni?-tápászkodott fel a padlóról, közben nem szakítva meg a szemkontaktust.

-Az oké, hogy becsörtetsz hozzám hajnalok hajnalán. Az is oké, hogy csatakrészegen széthányod a wc-m. De az kurvára nem oké, hogy még mindig nem árultad el a neved.-mosolyogtam rá, ő pedig a fejét fogva felröhögött.

-Csika vagyok!

-Igazán örvendek a szerencsének. Most pedig keressük meg azt az akárkit, mert már komolyan ideges leszek!