-Na idefigyelj!-fordultam felé. A kihalt reggeli utcán egy lélek sem járt, én pedig a kora tavaszi idő ellenére vacogva húztam össze magamon a kabátot.- szóval elhagytad a telefonod.-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Szóval igen.

-Esetleg tudod a számát?

-Bocs, de azt is elhagytam.-forgott körbe tanácstalanul én pedig a homlokomra csaptam. Úr jézus krisztus, mire vállalkoztam.

-Akkor mégis, hogy szeretnéd őt megtalálni?-próbáltam szépen fogalmazni, mert nem volt idegzetem korareggel egy részeg sráccal vitatkozni. Ezért a "teidiótaseggfejmiafaszombajodvanneked" féle beszélgetéseket próbáltam elkerülni. Csak sajnos nekem is véges a türelmem.

Ez egy érdekes nap lesz.

Éppen a 3. autó elől húztam vissza, mert az az idióta úgy döntött a járda helyett az úton fog kólikázni, amikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?

-Te mi a bánatért nem alszol?-a bátyám hangja olyan meglepett volt, mintha azt jelentettem volna be éppen, hogy felhagyok az egyetemmel és beállok striptíztáncosnak. Igen, valószínűleg ez is olyan hihetetlen, mint az, hogy én korán felkelek.

-Hosszú. Mit szeretnél?

-Komolyan Ama, én akartam valamit, de ez most annyira meglepett, hogy rendesen kiradírozódtak a gondolataim.

-Figyuzz már Soma, nem ismersz valami Lovast?-kérdeztem rá, "nekemmármindenmindegy" alapon.

-A Marcit?

-Tudja a franc. Várj. Tartsd.-vettem el a fülemtől a telefont, mert akkor vettem észre, hogy a kedves Csiki éppen egy padon inzultál egy öreg nénit.

-Elnézést, a barátom kicsit bolond, ne tessék haragudni.-húztam őt arrébb. A srác vigyorogva integetett a néninek, aki viszont elég illenlen szavakat ordibált utánnunk. Hupsz.

-Csiki. Figyelj már. CSIKI! Na. Lovas Marci?

-Aham.

-Na. Igen, haló Soma, hallasz?

-Kristálytisztán tesó. Szerintem még telefon nélkül is hallanálak, úgy vonyítasz.

-Bocs. Na igen. Lovas Marci.

-Ismerem, jó arc. De te mit akasz tőle?

-Leszálítani neki egy részeg gyermeket.

-Ama, mit művelgetsz te így vasárnap korán reggel? Kiakasztasz.

-Kuss, megvan a száma?

-Már küldöm is.

-Örök hála, édes.

-Lökött.-rakta le nevetve Soma a telefont. Pár másodpercen belül jött is az üzenet a srác telefonszámával.

-Itt van Lovas száma, beszélj vele!-tartottam felé a mobilom, de szegény srác olyan bambán meredt rám mintha egy másodfokú egyenlet megoldását kérném számom rajta.

-Hahó. Hívd. Fel. Lovast. Most.

-Én?

-Nem, anyám.

-Nem értem, akkor most itt van anyád?

-Te nem vagy normális. Hívd már fel!-nyomtam a kezébe a telefont és idegbetegen vártam, hogy kicsöngjön.

-Haló, igen Csiki vagyok, igen, nem, tesó olyan csajhoz nyittam be véletlenül, hogy...-kezdte, de rámnézett és inkább elharapta a mondtatot.- Na mindegy. Hol a rákba laksz? Jaaa. Jaaaaaa. Vágom. 10 perc. Igen, részeg vagyok még ,szerintem. Ja, aha. Igen. Majd bemutatom. Megyünk.-nyomta ki majd felém nyújtotta a telefont.

-Milyen csajhoz?-húztam fel a szemöldököm.

-Öhm.

-Csiki?-a srác feje kezdett nagyon pirosodni és én is éreztem, hogy elvörösödöm. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez a szexi fiú mást látna bennem, mint egy lúzert akihez véletlenül bekopogott.

-Nem lehetne ezt megbeszélni akkor mikor józan vagyok?-kérdezte enyhe pánikkal a hangjában.

-De mit?-most már teljesen össze voltam zavarodva.

Ott álltam rövid snoopys pizsamában, faremerkabátban, kócos hajjal reggel fél 7-kor egy kihalt pesti utcán az egyik leghelyesebb fiúval (még részegen is) akit valaha láttam és baromira nem érettem semmit.

-Figyelj Amarilla. Normális körülmények között szerettem volna veled tisztázni, hogy nagyon nagyon tetszel. Mert hiába voltam egy részeg barom aki rádtörte az ajtót hajnalok hajnalán, te mégis segítettel és rohadt cuki voltál. Nem mellesleg pedig te vagy a leggyönyörűbb lány akit valaha láttam.-hadarta el egy szuszra, én pedig leesett állal figyeltem.

-Mi az?-nézett rám aggódva én pedig komolyan csak tátogni tudtam mint egy hal. Most álmodom?

-Jézusom, látom milyen képet vágsz, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.

-Befognád végre egy kicsit?-kulcsoltam a nyaka köré a kezeimet és a szájára tapasztottam a szám.