*4 hónappal kesőbb*
-Csiki?!- a hangom olyan hiszérikusan csengett, hogy még én is megijedtem tőle. Nyugi Dia... nyugi. Nem lesz semmi baj.

-Én vagyok, nyuszika!-mikor rájöttem, hogy csak Vendel az, annyira megkönyebbültem, hogy majdnem elsírtam magam.

-Oké, a fürdőben vagyok!-kiabáltam, aztán mikor meghallottam Vendel lépteit hirtelen észbekaptam.

Basszameg! Pont azelőtt csaptam be az ajtót, hogy a szemüveges srác odaért volna hozzám és tehetetlenül a padlóra csúsztam.

-Dia?-Vendel eléggé aggódhatott, amit mondjuk meg is értek. Úgy viselkedtem mint egy őrült.

-Minden rendben?-továbbra sem válaszoltam neki, és éreztem, hogy könnyek lepték el a szememet. Némán sírtam a fürdőszobapadlón.

-Diana, én komolyan kezdek megijedni. Nyisd már ki azt a rohadt ajtót!-a hangja most már ideges volt.

-Menj el Vendel!-sírtam.

-Diana! Engedj be. Kérlek!- Előbb utóbb úgy is szembe kell néznem az emberekkel. És Vendel még csak a kisebb gond.

-Mi a baj kicsi?-nézett rám elkerekedett szemekkel, mikor szétbőgött fejjel kitártam az ajtót. Ahogy megláttam az aggódó arcát, olyan mértékben tört rám a sírás, hogy szinte alig kaptam levegőt.
Csak némán a mosdó irányába mutattam majd hagytam, hogy átöleljen.

Vendel átnézett a vállam fölött, majd mikor meglátta azt az átkozott tesztet furán nézett rám. Erre az arckifejezésre egyáltalán nem számítottam. Összezavarodva hagytam abba a zokogást.Vendel még mindig furán méregetett.

-Va..várj. Te most kajak ezért sírsz?
-Mi...mivan?-olyan szinten nem értettem a szituációt, hogy az valami hihetetlen. Vendel bámult még rám pár pillanatig aztán...
-Jézusom!
-Na végre!-könnyebbültem meg, mert azt hittem végre felfogta a dologok súlyát. Kiderült, hogy tévedtem.
-Mástól van?! MEGCSALTAD CSIKIT??
-TESSÉK? Mi a fasz. Vendel!! Dehogy csaltam meg Csikit!
-Ja, jó. Akkor viszont nem vágom. Mi is a bajod?
-A BAJOM? A BAJOM AZ, HOGY TERHES VAGYOK!
-És?
-MIT ÉS? MI AZ HOGY ÉS?!
-Diana. Csiki imád téged. Szinte már gusztustalanul. Szerintem attól a perctől fogva beléd van esve, amióta legelőször meglátott. Nem viccelek. ha megtudja, hogy terhes vagy iszonyat boldog lesz. Higyj nekem.
-De... de... Mi van ha nem?-kérdeztem félve. Ez mind szép és jó, tudom, hogy Csiki szeret, de 4 hónapja vagyunk együtt. Senkinek nem kell 4 hónap után gyerek.
-Dia, Dia, Dia. Te nagyon butus kislány. Igazából mondhatok én neked bármit, úgysem fogsz nekem hinni. Szóval figyelj.- hirtelen előkapta a telefonját majd tárcsázni kezdett. A szám elé kaptam a kezem.
-Nem mondhatod el neki!-suttogtam elképedve.
-Nyugi nem fogom. Meghagyom nekem azt az örömöt!-vigyorgott majd kihangosította a telefont.

-Csá haver!-szólt bele Csiki, mire megremegett a gyomrom. Ha el fog hagyni én azt nem élem túl. Még mindig nem hittem Vendelnek.

-Figyu... hallottad mi történt Lovassal?

-Nem. Miért?

-Uhh haver. Babapara. Vanessza azt hitte terhes. De ma derült ki, hogy mégsem.

-Öregem! Az azért durva.-pár másodperc szünet következett. Én pedig lehúnytam a szemem.
Istenem...
-Mondjuk, en nem bánnám.-szólalt meg hirtelen Csiki.

-Ha Lovasnak gyereke lenne?

-Hát azt se. De én most magunkra gondoltam.

-Nem bánnád ha Dia terhes lenne?-nézett rám vigyorogva az a majom, én pedig szinte el sem hittem amit hallottam.

-Nem bánnám. Sőtt...-mondta elgondolkozva.-Bocs Vendel, mennem kell, este gyertek át, nézhetnénk valami filmet.

-Oké, csá!-tette le.

-Nem megmondtam bazdmeg?!

~
-Shawty?- izgatottam rángattam ki a H&M-es táskát az asztal alól.Miután Vendel lerakta a telefont elrohantunk a közeli plázába.

-Konyha!-hallottam, hogy leveszi a cipőjét, csörög még egy kicsit a kulcsokkal, majd belépett a szobába, és rám emelte gyönyörű, csokibarna szemeit.

-Szia Dia! Hiányoztam?-kapta el a derekamat én pedig nevetve hagytam, hogy belepusziljon a nyakamba.

-Figyiii!-mondtam izgatottan és a táska felé böktem.

-Figyuzok!-húzta fel a szemöldökét, én pedig ugrándozva a kanapéhoz rángattam.

-Jesszusom Dia, olyan vagy mint egy gumimaci.- nyújtotta rám a nyelvét.

Nem törödtem a piszkálódásával, csak az ölébe raktam a zacskót és várakozva néztem rá.
-Mi ez?

-Vásárolni voltam.

-Oké kicsim, ez szuper de mit kezdjek én ezzel?

-Nézd meeeg!

-Muszáj?

-András!

-Jó, jó megnéztem.-Csiki unottam elkezdte kihúzogatni a ruhadarabokat a táskából. Párat értetlenül félrerakott, azonban egy piros-fekete bugyit a kelleténél kicsit tovább tartott a kezében, és elégedetten hümmögött hozzá.

-Naaa, nézd tovább!-csaptam nevetve a kezére. Tovább kutart a táskában, aztán mikor kihúzta a pici cipőt és a bodyt nagyon, nagyon összezavarodottan nézett rám.
-Kicsim ez hogy kerül ide Véletlenül?

-Aa.-vigyorogtam.

-Akkor?

-Azt is én vettem.

-Mégis minek?-aztán láttam, láttam, hogy gondolkozik majd...

-Úristen, Vendel!-temette az arcát a kezei közé.-Ezt nem hiszem el... Ekkora kamust...Vanessza, persze...

-De... örülsz neki?-kérdeztem még mindig kicsit félve.

-Shawty!-állt fel a kanapéról, majd felhúzott engem is, és a kezébe fogta az arcomat.-Szeretlek, Diana. Szerintem soha életemben nem szerettem még senkit ennyire, és nem hiszem, hogy ez valaha is megváltozna. Nem számít, hogy 2 hete, 2 hónapja vagy 2 éve vagyunk e együtt. Amióta ismerlek tudom, hogy nekem te vagy a családom. És most már ő is.-Simította a kezét a hasamra, én pedig most már örömkönnyekkel a szememben hajoltam oda hozzá és csókoltam meg. A csókunkat a kapucsengő szakította félbe.

-Igen?-szóltam bele.

-Kb. mennyi időt kéne még nektek hagyni az örülésre? Mert Lovas itt duzzog, hogy gyerünk már fel, Vanessza meg azt mondja tegyem le a telefont és hagyjalak titeket. Szóval tanácstalan vagyok. Ti mit tennétek a helyemben?-kérdezte teljesen komolyan Ábel, mire Csikivel összeröhögtünk.

-Gyertek fel!

~
-Legyen a neve sör!
-Vendel, te nem vagy normális.
-Most miéért?
~
-Anyám Diaaa! Akkora vagy mint egy bálna!
-Na ezt most szívd vissza, te köcsög mert szétverem a fejed!
-Nyugi Csiki, azért kapjál néha levegőt is.
-Seggarc.
~
-Mi? Most? Hol vagytok? Miiicsoda? Oké indulunk.
-Vendeeel, születik a gyerek! Mi, az hogy kié? Te agyhalott. Az enyém nem? Na gyere, te gyíkarc, taxit kell fognunk.
~
-Fiam, ő itt Lovas, ő Vendel, ő pedig Ábel. Őket nagyon messziről kerüld el. Ő ott Vanessza, vele nincs semmi baj, vele nyugodtan haverkodhatsz.
-Öregem, de pici!
-Nézd azt a cuki lábát!
-Szerintetek is rám hasonlít?
-Vendel téged hogy engedhettek be? Ki van írva az ajtóra, hogy kutyákat behozni tilos.
-Álcáztam magam.
~
-Na ki a legédesebb baba? Hunor a legédesebb baba!
-Éredt felnőtt emberek miért viselkednek így?
-Ne is törödj apáddal, én sokkal jobb arc vagyok kiskrapek!
-Kuss már, meg fog tőletek ijedni.
-Csiki amúgy, nagyon hasonlít rád.
-Bazdmeg, nem mondod?Agyhalott.
~
-Jézusom Csiki lazíthatnál. Remélem ez most már kislány lesz.