Borzasztóan ideges voltam a közönségtalálkozó miatt. Szabályosan remegett a gyomrom.

-Minden rendben Alexa?-Vendel aggódva fogta meg a vállam, és átnyújtott egypohár vizet.

-Nem. Nekem ez nem megy...-mindig is egy olyan lány voltam, aki elbújt a tömegben.Egy szürke kisegér, valaki aki némán támogat, de nem áll ki a reflektorfénybe.

Erre most, itt vagyok.

Egy miskolci plázában, egy Nerdub találkozón, mint Csiki, a híres streamer barátnője. Éreztem, hogy pánikrohamot fogok kapni. Minden második ember képet kért tőlem pedig még csak egyszer láthattak, mikor véletlenül beszaladtam Csiki szobájba a telómért. és nem tudtam hogy sreamel. Még csak közös képet sem rak ki velem sehová pedig már együtt élünk.Utálom ezt a cirkuszt. De érte elviselem. Mert szeretem.

Csak ezzel tudom megmagyarázni azt, hogy pánikbetegen, tömegfóbiával mit keresek ezen az istenverte találkozón. Nem akartam olyan lenni mint Lilla, az a picsa aki miatt végül is megismerkedtünk. Támogatni akartam Csikit mindenben. 

Csakhogy ez már kezdett nekem is sok lenni.

-Bocsi, te vagy Csiki barátnője?- unottam néztem egy 14 éves forma kissrácra aki bociszemekkel bámult rám. 

-Igen.-mondtam és ezredszerre is megbántam, hogy eljöttem. 

-Akkor Csiki miért ölelget egy másik lányt kb. 50 méterre tőled?- látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva, de bakker engem is nagyon összezavart.

-Tessék?- fordultam hátra, és igen. Fesd az ördögöt a falra.

Lilla. Még mindig magas, még mindig gyönyörű és már megint Csiki körül legyeskedik.

Felment bennem a pumpa. Nem elég, hogy el kellett jönnöm ide, most még nézzem is végig, hogy ez a kurva flörtöl a barátommal? No nem.

-Elnézést, azt hiszem szét kell rúgnom egy segget!- hagytam ott a fiút és a tömegen átvágva elindultam a gerlepár felé.

-Hellóka, csak nem zavarok?- vigyorogtam rájuk angyalian. Fura módon egyikőjük sem jött zavarba, Lilla kedvesen rám is mosolygott én pedig leesett állal néztem rá. Éppen készültem kirobbantani a 3. világháborút, mit mosolyog ez itt nekem?

-Szia, te biztos Alexa vagy! Örülök, hogy megismerhetlek!- pattant oda hozzám, én pedig elképedve hagytam, hogy átöleljen.

-Öööö, szia.- komolyan fogalmam sem volt róla, hogy mit kell az ember lányának olyankor mondania, amikor a barátja exbarátnője ölelgeti.

Csiki persze közben jól lelépett tőlünk, láttam, hogy pár sráccal készül lolozni. Nagyszerű. Akkor maradt 3 : Én, Lilla meg a kínos csend. Már éppen kezdtem volna gondolkozni valami "jó volt veled talizni, de megette a kutyám a házimat, haza kell mennem" jellegű szövegen, amikor hirtelen megszólalt.

-Tudom, hogy mit gondolsz rólam. Tudom, hogy hallottad a szakításunkat. Lehet, hogy egy dög vagyok, de tudnod kell, hogy minden okkal történt- mosolyodott el szomorúan.- Tudod Csiki egy rendes srác is lehetne... de a folyamatos streamelés elég idegtépő tud lenni. Eleinte örültem, sőtt még imponált is a hírneve, de aztán betelt a pohár. Éjszakázások, stúdióban alvás Vendellel, folyamatos játszás, aztan levezetésképp féktelen bulizás más lányokkal...

-Ezt most minek mondod el nekem?- néztem rá értetlenül, de a szívem egy egészen icipicit megszakadt.

-Mert látlak téged. Látom szívem, hogy ugyanezen mész át. Látom a fáradt tekintetd, látom, hogy semmi kedved itt lenni. És még valamit látok... Hányadik hónapban vagy?-Annyira lesokkoltam, hogy kiment az erő a lábamból.Senki nem tudta.

Még Csiki sem.

Próbáltam már neki elmondani... csak mindig rossz volt az időzítés.

-Ho..honnan?- könnyek gyűltek a szemembe. Ez az ismeretlen lány...Hamarabb észrevette, hogy terhes vagyok mint Csiki.

-Látom rajtad. Meg beszéltem Vendellel. Ők is tudják. Aggódnak érted.

- Tudják? Mi? Aggódnak? Miért?

-Mert felemészt téged ez a kapcsolat. Ugyanaz történik veled, ami velem, de te képtelen vagy kiszakadni belőle. Annyira görcsösen meg akarod mutatni a világnak, hogy te jobb vagy mint én, hogy te kitartasz mellette...Bármi legyen is az ára. Közben pedig rámegy az életed. Szívem, Vendel mindent elmesélt. Nem eszel, nem tudsz aludni, be akartál jelentkezni psichológushoz, de Csiki szerint hülyeség az egész. Nem foglalkozik veled, te meg egyre méllyebre süllyedsz a depresszióban.-Minden szava mart mint a sav, de igaza volt. Tudtam, hogy igaza van, tudtam, hogy jogosak az aggódó pillantások amiket a barátaimtól kaptam az elmúlt hónapokban. De annyira fájt. Szeretem Csikit.

-Talán ha megtudná, hogy gyerekünk lesz, megválltozna!-kapaszkodtam az utolsó reménysugárba, de tudtam, hogy hiába. És Lilla is tudta.

-Alexa, hányszor akartad már neki elmondani? Vagy hányszor utaltál rá? Kisszívem, Csikit saját magán kivül nem érdekli senki más. Engem állított be önző picsának, Vendel is, sőtt mindenki, azt hitte, hogy egy szemétláda, hirnévéhes kurva vagyok. Hónapokig könyörögrem Lovasnak, hogy hallgassanak meg, de nem tették. Aztán, mikor látták mi történik veled, és sehogy sem tudtak rajtad segíteni, önként kerestek meg. És most itt vagyok.-szorította meg a kezem, nekem pedig megint  megtelt a szemem könnyekkel.

-Jól figyelj rám, Alexa. Nem lelkizni jöttem. Velem fogsz jönni, itthagyod Csikit, és új életet kezdünk.

-Tessék?- annyira meglepődtem, hogy abbahagytam a sírást. Menjek el vele? Hiszen nem is ismerem. Ez a legnagyobb baromság amit életemben hallottam.

-Figyelj!- kezdte majd megragadta a vállamat, látva a hezitálásom- Ez az egész ijesztőnek tűnhet így elsőre , de végiggondoltuk a srácokkal. Nincs más választás. Engem elengedett mert én akaratos vagyok, de téged nem fog. Te kedves vagy és alázatos, és ha megtudná, hogy mire készülünk, seperc alatt telebeszélné a fejed. Alexa, Csiki sosem fog megválltozni, neked pedig nyugodt és kiegyensúlyozott élet kell, hogy fell tudj nevelni egy gyereket.- ahogy belenéztem Lilla nagy szemeibe, rájöttem, hogy igaza van. 

Tudtam, hogy ebben a tervben Vendeléknek is nagy szerepe van. Láttam Ábelt, aki pár kiskölyökkel dumált, de közben néha aggódó pillantásokat vetett felénk. Láttam Vendelt, aki a mekiben állt sorba, de a fél szemét rajtunk tartotta. Kindián, Lovas és Vanessza egy padon ücsörögtek, és próbáltak úgy tenni, mitha nem minket őriznének, de elég átlátszóra sikeredett az egész. 

De azt is pontosan láttam abban a percben, hogy kit hagynak teljesen hidegen az események.

Csiki mosolygott, állt és pár lánnyal beszélgetett. Nem nézett felénk. És ekkor eltört bennem valami.

-Hova megyünk?

-Párizsra gondoltam.

- Tudsz franciául?

- Nem. Na és?- nevetett fel, én pedig a helyzet abszurditása ellenére vele együtt kacagtam.

-De... egy valamit nem értek. Miért teszed ezt meg értem?

-Nehéz elhinni, de ezt ugyanannyira teszem magamért, mint érted. És magadban nem olyan jó buli új életet kezdeni!- boxolt játékosan a vállamba.

-A cuccom?

-A kocsimban.

-Mi? Ki...?

-Mindenki. Tényleg nagyon aggódtak érted, szivi.

-Akkor gyerünk bazdmeg, mielőtt meggondolom magam!

Kedves Vendel!

Most lesz az 5. évfordulónk. Komolyan mondom, hálás leszek nektek, amíg élek. Sose fogom tudni, mivel érdemeltem ki, hogy ilyen barátaim legyenek. A kezelés jól halad, bár ne tudd meg milyen kínszenvedés volt először a francia psichológus. Lilut is rá akarom venni, csak hát makacs, mint egy öszvér. Amúgy láttam, hogy Vanessza pocakja már igen kerek, szoktam is mondani Noelnek, hogy nemsokára lesz egy nem vérszerinti unokatesója. Remélem, nem csak tavasszal dugjátok majd ide a képeteket, mert az esküvő előtt még szeretnélek titeket látni. Lilla nagyon izgatott. Minden jöttmentet a galériában a HIHETETLENÜL DRÁMAI szerelmünk történetével fáraszt. Noellel néha szégyenkezünk is miatta. VISZONT!!!! Végre már elkezdett mind a kettőnket anyának hívni. A suliban nagyon nagy hírneve van, mindenki imádja a "két anyukám van" történeteit.

Remélem minden rendben van veletek, üdvözlöm Anitát, és ajánlom, hogy hamarosan nálatok is legyen kerek az a pocak!

u.i.: Nem tudom, hogy ebbe, hogy kezdjek bele, de... Csiki keresett. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem tud semmit. Azt is kérdezte, hogy tudok e valamit Lilláról. Nem merem neki leadni ezt az egészet. Hallottam, hogy most jött ki a rehabról, nem akarom felzaklatni, se Noelt belekeverni az egészbe. Légyszíves segíts!

Szeretettel legjobb barátod, Alexa.

Irói közlemééény:

Tudom, hogy ez most kicsit más lett, sokkal mélyebb és elvontabb témájú.

De az elmúlt hetekben nem éreztem hitelesnek, hogy  egészséges kapcsolatokról írok, viszont a magánéletemben nem minden olyan fényes.

Amikor elolvastam azt a kommentet, hogy ennek legyen folytatása, úgy voltam vele, hogy aha tök jó, és egy csomó sablonos, cuki dolog jutott eszembe. Aztán mikor ma leültem a gép elé, miután az elmúlt heteimet rémessé tette egy férfiszerű csúszómászó, plusz egész nap leszbikus comming outokat, meg Fajt Alexet meg mittudoménmit néztem a youtubeon,

valahogy ez lett belőle.

Nem, nem lesz ez gyakori, imádom Csikit, és szeretem ha mindennek jó a vége.

De most ki kellett írnom ezt a sztorit magamból.