Csiki
Feszengve néztem körül a tömött pesti discóban.

Remélem Vendel most nagyon elégedett magával, mert én mentem el fogok süllyedni szégyenemben. Az a csávó nem normális. Köszönöm szépen, tudok magamnak is randit szervezni, nem vagyok fogyatékos.

De neem. Vendel a megmentő, a hős lovag elintézett nekem valami totál béna csajt.Már amikor mesélt róla akkor kirázott tőle a hideg. Valami állatorvosira jár. Blah. El sem akarom képzelni. Pattanásos arc, szalmaszőke haj, 5cm vastag szemüveg, idétlen, dadogós.A divatot hírből sem ismeri, kiscicás cuccokban jár, az álma a világbéke és egy Justin Bieber koncertjegy. Ősfeminista, de persze minden fiúba szerelmes aki valaha ránézett. Titokban még mindig Disney chanelt néz a kutyájának meg valami idétlen neve van ami szerinte baromira édes.

Ha ezt a randit kibírom sírás nélkül, akkor nagy király vagyok.

Persze nem akarok bunkó lenni. De mondjuk az se lenne a legjobb ha kedves lennék, mert akkor kitudja mikorra tudom majd levakarni magamról... Vendel halott ember.

-Hol késik a "partnerem"?-húztam el a szám, Vendel pedig a söre fölött sunyin vigyorgott rám. A gazember. Élvezi, ha szenvedni lát.

-Nemsokára itt lesz, nyugi.

-Kurvára nincs semmi kedvem ehhez a cirkuszhoz. Egyébként mi is a neve?

-Dália.-nagyszerű.

-Az nem valami gaz?

-Csikii! Ne légy már fasz. Még itt sincs, de te már fintorogsz rá.- hogyne fintorognék? Még azt sem engedte, hogy képen lecsekkoljam. Ez már kínzás a köbön.

-Bocs haver nem én kértem, hogy szervezz nekem vakrandit.

-Kussolj már.

Dália

Ilyen nincs. Nem hiszem el, hogy Vendel vakrandit szervezett nekem. Ki fogom nyírni.

Azt mondta, valami gamer haverja szeretne ismerkedni csak nehezen talál magának csajt.

Ha be mer mutatni valami pattanásos, napot sosem látott, szemüveges, 600 kg-tejbetök idiótának, én esküszöm a nyakára fogok lépni. Az a fajta srác aki hangosan röhög a saját poénján, azt hiszi, hogy egy videójátékban él , és aki szerint menő csajozós szöveg a "jó a csöcsöd kő kóla?". Aki meg van arról győződve hogy a Fortnite a legkirályabb dolog a világon, női melleket még csak pornóban látott és az anyukájával él 25 éves létére.

Hányni fogk esküszöm.

Attól mert fél éve nem volt senkim, nem fogok összejönni bármilyen jöttmenttel. Azt hiszem elő kell vennem a picsa énem, hogy még véletlenül se legyen ennek semmi folytatása.

Vendel kurva sokkal tartozik nekem. Mostantól az összes informatika beanandómat vele fogom csináltatni, és LoL-ban is egy komoly boostot érdemlek ezért.
Hogy egy ember mit meg nem tesz a barátaiért...

-Merre vagy?- pötyögtem be a telefonomon az üzenetet, majd borúsan végigpáztáztam a helységet.

Vendel halott ember.

-Dáliaa!-hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja,mire sóhajtva a hang irányába fordultam.

-Na végre!-mondtam és hagytam, hogy Vendel átkarolja a vállamat.
-Gyere, szeretnélek bemutatni valakinek!-vigyorgott rám.

Csiki

Mi
A
Fasz.

Ezt nem hiszem el. Amikor megláttam a csajt aki Vendel mellett sétált, majdnem kiköptem a kólámat.

Szerintem az volt életem egyik legszürreálisabb élménye.

Mert, apám az a csaj!
Szűk fekete ruhát viselt, ami kiemelte a baromi jó alakját. Pont ott volt kerek ahol kellett, if you know what i mean. Kényszerítenem kellett magam, hogy ne a dekoltázsát bámuljam. Pedig az arca is csodaszép volt. Nagy, kerek tengerkék szemek, telt ajkak, gyönyörű mosoly. Hollófekete haja majdnem a háta közepéig ért. Így is rohadt szexi volt az öszkép, aztán észrevettem a tetoválásait.
A jobb karja tele volt rózsákkal, a másikon pedig felirat volt, amit a félhomájban nem tudtam elolvasni.A lábán pedig pillangók voltak.

Annyira jól nézett ki, hogy mikor odaértek az asztalhoz, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Csak tátogni tudtam mint valami fogyatékos.

Dália

Mi
A
Fasz.

Najó, ezt nem hiszem el. A srác akihez közeledtünk, annyira nem hasonlított a fejemben élő képre, hogy szinte el sem hittem.

Az a szem. Az az arc. Édes istenem. Mikor közelebb értünk hirtelen felpattant én pedig teljes életnagyságban megcsodálhattam. Szűk fekete szaggatott farmert és feket inget viselt, ami jól kiemelte izmos vállait. Orrában septum, haja szőkített, a szeme pedig olyan gyönyörű barna volt, mint az étcsokoládés forrócsoki. Arca enyhén borostás, azálkapocscsontja férfias.

Olyan szexi volt a srác, hogy rendesen belepirultam. Bágyadtan néztem Vendelre, aki mint egy gonosz kismanó sátáni kacajjal összeütötte a tenyerét.

-Dália, bemutatom Csikit.-mondta komoly hangon, de a szeme körül összefutottak a nevetőráncok.

-Ember... ezt most te élvezed?-
kérdete Csiki, mély hangjától pedig kirázott a hideg.

-Nagyon nagy paraszt vagy!- csaptam hátba, közben pedig még mindig nem tudtam levenni a szemem a másik srácról. Olyan kiállása volt, amitől minden lány nyáladzva fordul utánna.

-Ha most látnátok a fejeteket elismernétek, hogy baromira megérte!-nevetett ki minket Vendel, mondjuk teljesen jogosan.

A mai napot már eleve úgy könyveltem el, hogy ez egy szar randi, amiből még pár év múlva is hatalmas viccet fogok csinálni. Erre tessék, kikaptam egy szexistent.

-Na jó, skacok. Elmodom mi az ábra! Pár hónapja, mikor megismertem Dáliát, már tudtam, hogy tökéletesen passzolnátok, csak mind a ketten túl makacsok lennétek beismerni. Igazából, én egyikőtöknek sem hazudtam, csak elhallgattam bizonyos információkat.-nézett ránk mindentudóan, nekem pedig el kellett ismernem, hogy igaza volt.

Csak annyit tudtam a srácról, hogy gamer és máris előítélettel jöttem el ide. Ami totál szívás és teljesen alaptalan.

Csiki

Kicsitelszégyeltem magam Vendel szavait hallva. Mert igaza volt.

Nem mondta, hogy milyen a csaj, csak azt említette meg hogy állatorvosnak készül. Én pedig egyből ítélkeztem, pedig az előttem álló bombázó után minden srác megfordulna. Szörnyen buta és sekélyes voltam.

De Dália gyönyörű volt, és ezekszerint még okos is.
Olyan lány akivel bármikor szívesen megismerkednék, és nem csak rövid távra.

Megráztam a fejem. Gyerünk Csiki, most legyél nagy csávó.

-Esetleg meghívhatlak egy italra?-kérdeztem, minden bátorságomat összeszedve.

-Esetleg igen.-mosolygott rám, én pedig fiú létemre pillangókat éreztem a hasamban.

-Úgy gondolom itt má rám nem lesz szükség!-vigyorgott ránk Vendel, megpaskolta a karomat, megölelte Dáliát, majd otthagyott minket.

Akkor belenéztem Dália gyönyörű, tengerkék szemeibe ami tele volt ígéretekkel és éreztem, hogy elvesztem.

Ő is ugyanilyen izgalommal nézett vissza rám, és akkor már tudtam,tudtam azt, hogy ez a lány kell nekem.

Dália
Csiki szemei olyan gyönyörűen ragyogtak a sejtelmes lámpafények homájában, hogy tudtam, már akkor tudtan, hogy ez a srác kell nekem.

És 5 év múlva, az esküvőkön is pontosan ugyanezt éreztem, mikor belenéztem a csokibarna szemeibe és kimondtam az
Igent.