Layla magabiztos léptekkel haladt a Silverstone-i paddock mélyén, s nem foglalkozva az őt körülvevő szempárokkal, dühösen rontott be az egyik csapat főnökének irodájába.
- Ez mégis mi? - csapta le René Rosin asztalára a kezében lévő plakátot, melyen ő éjszakákon keresztül dolgozott, tökéletesítve azt, s melyet történetesen teljesen átalakítottak, az ő tudta nélkül - mert az biztos, hogy ez a borzadály nem az én kezeimből került ki!
- Figyelj, tudom, de Ollinak nem tetszett, ezért muszáj volt átalakítanunk - felelte a harmincas évei közepén járó férfi, s mondatát meghallva Layla agyvize ha lehet, még jobban felforrt.
Órákat töltött azzal, hogy ennek a bizonyos Ollinak a felettébb bamba és nagyképű fejét ellensúlyozni tudja precíz design-jával /mely nem véletlenül lett világhírű/, s mikor már végre valahára megelégedett a végeredménnyel, a fiúnak nemes egyszerűséggel "nem tetszett".
- Hát mivel a saját bamba képe van rajta, meg tudom érteni - nevetett fel idegességében, majd szőke, melírozott hajába túrt - te figyelj csak, hol találom meg őnyegleségét? Szívesen elbeszélgetnék vele, ha van rá mód.
- De csak ha megígéred, hogy nem rendezel jelenetet. Ha jól tudom, most edzése van - felelte René, túlságosan is jól ismerve a forróvérű amerikai lányt -de vigyázz, mert a sajtó szeme folyamatosan rajta van.
- Ha a legjobb autót teszik alád, könnyű világbajnoknak lenni - hát igen, a Laylának megvolt a saját véleménye a szupersztárról, akit a média megállás nélkül majmolt, hiszen a 2021-es Forma 3 szezon végén az ő kezébe nyomták az "F3 champion" felirattal ellátott táblát.
René a lány mondatára egy morgással reagált, jelezve, hogy ezzel egyáltalán nem ért egyet, majd végignézte, ahogy Layla kiviharzik irodájából.

A tizenkilenc éves, viszonylag hamar befutott lány végül az edzőterem felé vette az irányt, s átlépkedve pár kézi súlyzót, megállt Olli előtt.
- Szia - karjait összefonta, és úgy bámulta a fiút, aki éppen plank-elt, miközben teste egy kocsonyát megszégyenítő módon remegett.
- Nem tudom hogy jutottál be ide, de gondolom autogram kéne, úgyhogy adhatod a lapot - állt fel a brit, mit sem sejtve a lány kilétéről, aki egy "kedves" mosolyt varázsolt arcára.
- Ez aranyos tőled! Azt hiszem van is nálam egy lap, várj - kezdett kotorni táskájában, majd mikor kezei közé került a plakát, rögtön elő is húzta, meglepett arckifejezéssel - jé, egy plakát, amit egészen véletlenül én terveztem, de a te nagyképű személyednek nem tetszett, így teljesen át lett alakítva, ide kérem az aláírást! - Olli lesokkolódva nézte végig a lány jelenetét, majd ott, úgy ahogy volt, nemes egyszerűséggel felnevetett - ja hogy ez ilyen vicces, ó, miért nem szóltál?
- Ne haragudj, csak - fulladozott - csak ez kissé szürreális volt.
- Értem. És ha esetleg kinevetted magad, elárulod, hogy mi volt a probléma a munkámmal?
- A válasz egyszerű - Olli nem tudta abbahagyni a mosolygást, hiszen a lány egyszerre volt ijesztő, és édes - ez alapjáraton egy győzelmi plakát, és te mégis olyan képeket raktál rá, ahol vesztettem, vagy kiestem.
- Persze, de pont ez volt a lényeg! Hogy megmutassuk az embereknek, hogy honnan indultál, és miből lettél az, aki most vagy - tárta szét karjait az amerikai lány. De komolyan, ezen mit nem lehet érteni?
- Ez szerintem hülye ötlet, most a sikereimre kéne fókuszálnunk - kontrázott a fiú azonnal, s bár tudta, hogy nem éri meg ez az egész, valamiért mégis élvezte a lánnyal folytatott harcot.
- Bárkit megkérdezel, velem értene egyet - folytatta magabiztosan a lány, csak azért sem hagyva, hogy ne neki legyen igaza. Olli tengerkék szemei felcsillantak, majd szólásra nyitotta száját.
- Hát akkor, kössünk fogadást! - Layla már előre félt, hogy a nagy híresség mivel fog előállni, ám büszkesége miatt egyben kíváncsi is volt - kirakok az oldalamra egy szavazást, és majd a követőim eldöntik, hogy melyik ötlet a jobb.
- Úgyis az enyémre fognak szavazni - rántotta meg vállait a szőke.
- Ahogy gondolod. Ha neked lesz igazad, akkor a te plakátodat használjuk.
- És ha neked? - a lány hangja gyanakodó volt, nem véletlenül.
- Eljössz velem egy randira - Olli ezervattos mosolyával kémlelte a lányt, akinek vegyes érzések futottak át arcán, ám végül bólintva megrázta a brit kezét mondván, erre úgy sem kerül sor.
- Legyen!

--

Layla a következő nap izgatottan kapott telefonjához, hiszen az óra kereken délelőtt 11-et ütött, amely azt jelentette, a szavazás lezárult, s most végre kiderül, kinek van igaza, bár ő biztos volt abban, hogy neki.
A látvány, ami viszont szemei elé tárult, mikor megnyomta a "szavazás végeredménye" gombot, közel sem az volt, amit várt, s mivel jól le lett szavazva, máris a a fiú profilján lévő "üzenet küldése" ikonra bökött.
- Újraszámlálást kérek! - pötyögte be a szöveget, melyet Olli szinte azonnal látott is.
- Látszik, hogy amerikai vagy - válaszolt a brit fiú, melyen Layla kénytelen volt felnevetni, majd észbe kapva ujjai már újra a billentyűzetet súrolták, s azt vette észre magán, hogy már nem is dühös a fiúra, sőt, a lány íriszeiben Olli nagyképűsége is jelentősen csökkenni kezdett.
- Jogos, jogos!
- Hatra gyere a pálya elé, ott találkozunk! - Olli vigyorogva küldte el az üzenetet, tudva, hogy bizony még itt is győzött, ám mégsem ez érdekelte leginkább. Be kellett vallania, hogy a lány igazán felhívta figyelmét makacsságával, magabiztosságával, nagyszájúságával (természetesen el nem felejtve megemlíteni bájosságát), s így utólag meghálálta múltbeli énjének, hogy feltette a randi lehetőséget, mint fogadást.

Mivel ismerős volt a környéken /a pályától szinte 20 percre cseperedett fel/ egyből tudta, hogy hova vigye a lányt, így pénztárcáját és telefonját magához kapva már el is indult a megbeszélt helyszín felé.

--

Layla miután az utolsó falat cukros, igencsak kalóriadús gofrit is a szájába tömte, mosolyogva nézett fel az előtte ülő fiúra, kinek édes /igen, úgy tűnik az érzelmek gyorsan változnak, hiszen az előző nap még nagyképű, és bamba jelzőkkel illette őt/ pofija szinte teljesen össze volt kenve nutellával, mire az amerikai nevetve kapott fel egy szalvétát, s törölte le a fiú arcáról kajája maradékait, melynek következtében arcuk között már csak pár miliméter volt. Szívverésük megduplázódott, mindketten egymás száját stírölték,

s, a többi már történelem.

To my other half ~~ szukanyandiii 💗

Sziasztook!
Őszintén megmondom, ma este úgy ültem le írni, hogy ez lesz az utolsó novella, amit megosztok veletek, mielőtt letörlök mindent, ám túlságosan is jó érzés volt megírni ezt.

Fogalmam sincs mit tegyek, tanácstalan vagyok, mert már egyszer döntöttem, és meg is osztottam veletek, ám azóta annyi csodás ember írt nekem, hogy ne tegyem, hogy bizony eléggé gondolkodásra késztetett ez az egész.

Úgy döntöttem, hogy nem szedem le őket holnap, adok magamnak még egy kicsi időt átgondolni a dolgokat tüzetesebben is, természetesen, csak ha ez nektek így okés, hiszen már kiírtam egy bejegyzést ennek az ellenkezőjéről.:/

Na, így a végére pedig idebiggyesztem, hogy valószínűleg sokan nem ismeritek még Ollit, de biztosítani tudlak titeket, hogy egy tünemény, és csak ajánlani tudom, hogy kövessétek őt figyelemmel, nem fogjátok megbánni ❤

Remélem tetszett a novella, a véleményeiteket most talán a szokásosnál mégjobban kíváncsian várom,
legyen szép napotok, puszi❤