Ezt a részt Varnyulara22 kérte remélem tetszeni fog.

Lara szemszöge:

2020 tavasz eleje van, ami azt jelenti, hogy be vagyunk zárva a lakásunkba vagy házunkba. Ami nekem nem nagyon kedvez, mert most költözök otthonról. Az első saját lakásomba. Ez már hamarabb elvolt tervezve. Én már ne nagyon várom, hogy beköltözzek, mert egy nagyon hangulatos lakás és kíváncsi vagyok, hogy milyen szomszédjaim lesznek. A járványhelyzet miatt nem biztos, hogy megfogom őket ismerni, de én nyitott leszek.

A költözés napja=a Melburni nagydíj törlése utáni második nap.

Megérkeztünk szállító autó után, hogy ki tudjunk pakolni az én drága lakásomban. Mikor már csak pár apróság volt a szomszédba megérkezett a szomszédom egy csodaszép papaya színű McLarennel.

- Jó napot! Szeretnék bemutatkozni. – köszönt nekünk a szomszédom – Lando Norris vagyok.

- Jó napot! Én Lara Varnyú vagyok. És tegezz nyugodtan még csak egyetemista vagyok.

- Te is tegezz nyugodtan én meg egy egyetemista korú autó versenyző.

- Hol versenyzel? – kérdeztem kicsit zavartan, mert tudom magamról, hogy oda meg vissza vagyok a versenyzéstől.

- Forma 1-es pilóta vagyok.

- Akkor onnan vagy ilyen ismerős.

- Ismered?

- Igen kiskorom óta nézem és szeretem is.

Egész áprilisban mikor holt szezon volt az F1-ben mikor nem tanultam akkor Landoval beszélgettem és vele töltöttem a szabadidőm és egyre jobban kezdtem megkedvelni nem csak baráti szinten. Azt vettem észre, hogy Lando mostanában nem nagyon foglalkozik velem.

Másfél hete nem beszéltem Landoval. Az is közre játszott, hogy online oktatás van és magamnak kell kidolgoznom az anyagokat, de lett volna még szabadidőm, de Lando egyszer sem válaszolt sem hívásaimra, és sem az üzeneteimre. Eléggé elkeseredtem, hogy egyszer sem beszéltem vele, de tudom, hogy otthon volt, mert láttam, hogy streamelt Twitchen. A szomszédból is láttam, hogy vagy szimulátorozik vagy játszik valamit a gépen, vagy csak szórakozik a többi pilótával. Pedig eddig sokszor hívott át mikor neki és nekem sem kellet semmi fontosat csinálni. Éppen olvasom az egyik kedvenc könyvemet a Five Feet Apart-ot mikor elkezdet valaki csengetni. Lerakom a könyvet magam mellé a földre és mentem kinyitni az ajtót. Mielőtt kinyitottam volna kinéztem az ajtó melletti üvegen, ahol láttam, hogy Lando csengetett. Nem leszek bunkó így kinyitom az ajtót és beszélek vele, de a lakásba nem engedem be.

- Szia Lando! – köszönök neki semleges hangszínnel, de belül majd kicsattanok az örömtől, hogy újra hajlandó szóba állni velem.

- Szia Lara! – köszön nekem mosolyogva.

- Mit szeretnél másfél hét után? – vonom kérdőre.

- Azt, hogy el gyere velem egy randira ma délután négyre.

- Miért menjek veled?

- Azért, mert kezdek többet érezni irántad, mint gondoltam volna és azért nem beszéltem veled, mert azt hittem, ha nem beszélek veled akkor elmúlnak az érzéseim feléd. Ez nem történt meg és erre ma jöttem rá, hogy ez nem fog menni és jöttem át, hogy elhívjalak. Kérlek gyere el! – nézett rám kérlelő szemekkel.

- Jó elmegyek veled. – mondtam neki egy alig látható mosollyal a szám sarkába. Amit ő is láthatott, de belül úgy ugráltam, mint egy kicsi lány.

- Akkor négy órakor jövök érted. Ne csinosan öltözködj, hanem lazábban vagy átlagosan.

- Rendben akkor találkozunk. Szia!

- Szia!

Kettő óra van úgy-hogy el kell kezdnem készülődni. Ahogy Lando javasolta lazábban öltöztem, fel, ami most az egy egyszerű pamut nadrág egy sima pulcsi vettem fel. Felraktam egy nagyon egyszerű sminket. Bekaptam egy kis müzlit és már négy óra is volt és meg is jött Lando, hogy elinduljuk a randira, ami az én életem első randevúja. Várom már, hogy merre fog vinni engem.

- Szia Lara! – köszönt Lando miután kinyitottam az ajtót és kimentem.

- Szia Lando! – köszöntem neki én is.

- Gyere szállj be az autóba és menjünk.

- Jó. Menjünk. – szátambe egyáltalán nem féllek mellette pedig nagyon jól tudom, hogy durván vezet. Utazás közben próbáltuk bepótolni a másfélhét lemaradásait.

- Lara gyere. Megjöttünk – szólt Lan mikor megálltunk egy Gokart pályánál.

- Miért hoztál ide?

- Azért, hogy megismerd Georgeot és Alexet. Valamint azt, hogy mi a mi közegünket, hogy nekünk miért ez a szenvedélyünk és ezt szeretném veled megismertetni.

- Akkor ezért kellet lazábban öltöznem?

- Igen. Gyere lassan menjünkbe és ott várjuk meg a srácokat.

Lando elmondta, hogy hogyan kell használni a Gokartokat miközben Lando nagyban magyarázott láttam, hogy megjön George és jelezte nekem, hogy megakarja ijeszteni Landot én pedig vissza jeleztem neki, hogy nyugodtan. Ő pedig elkezdett rohanni Lando felé és ráugrott a hátára és mindkett felborultak. És ebben a pillanatban jött meg Alex amint meglátta a két földön fetrengőt ő is megállt a térdére támaszkodott és ő is röhögött velünk együtt.

- Szeretnék bemutatkozni – szólt röhögve George – George Russel vagyok.

- Lara Varnyú – mutatkoztam be én is.

- Alexander Albon vagyok – mutatkozott be Alex is.

- Lara Varnyú.

Beszálltunk a Gokartokba és elkezdtünk Gokartozni mentünk pár bemelegítő kört itt a fiúk jobban visszavették a tempót, de láttam, hogy szeretnének már egy kicsit versenyezni így jeleztem nekik, hogy nyomhatják és mehetnek gyorsabban. A következő kört a fiúk elkezdték nyomni, de annyira esze veszettül nyomták, hogy az egyik kanyarban Alex annyira erősen kilökött, hogy egyenesen bele ütköztem a falba.

Lando Norris szemszöge:

Nagyban versenyzünk a srácokkal és azt látom, hogy Alex lecsúszik az ideális ívről és egyenesen bele Larába. Amint oda érek mellé látom, hogy nem mozdul így rögtön ugrok ki a Gokartba és rohanok oda Larához és kezdem el tárcsázni a mentőket, hogy jöjjenek és segítsenek. Amíg jöttek a mentők én addig kétségbe esetten ültem mellette és vártam. Nem mertem meg mozdítani, hogy nehogy baja essen. Én kétségbe esetten ültem és vártam George és Alex pedig vártak és Alex közben pedig egy csomószor bocsánatot kért. De engem csak az érdekelt, hogy Lara jóllegyen. Megjöttek a mentősök és berakták Larát a kocsiba.

- Ki szeretne vele menni. – kérdezte a mentős én pedig jeleztem, hogy én leszek, aki megy.

Beszálltam az én Larámmellé és fogtam a kezét, mert mást nem csinálhattam mást. A mentőautóban megállapították,hogy Lara kómában van és a bal bokája szilánkosra tört. Azt mondták, hogy ötnapig biztosan bent lesz a kórházban, de az egész a kómájától függ. Én amintbeértünk a kórházba Larát bevitték a műtőbe én pedig hívtam a szüleit ésszóltam nekik, hogy pontosan mi történt. Ők pedig biztosítottak, hogy hoznakegy két dolgot Larának és be is jönnek ma addig ameddig tudnak.