A részt megint iza055 kérte remélem ez is tetszeni fog neked.

Izabella szemszöge:

Már két hónapja együtt vagyok Georgeval. De erről a kapcsolatról csak a lányok és George barátai tudnak csak rólunk. Én arra gondoltam, hogy most lesz egyhét szünete Georgenak, úgy - hogy elhívom magamhoz Magyarországra megmutatom neki a magyar kultúrát és bemutatnám a szüleimnek. Úgyhogy fel is hívom amint vége lesz a szabad edzésének.

📲

- Szia Édesem. - köszöntem neki amint felvette a telefont.

- Szia Kicsim. Láttad a szabad edzést?

- Édes szerinted miért nem néztem volna?

- Mert a csajokkal voltál?

- A csajokkal is néztük volna, mert mind szeretik az F1et- mondtam értetlen hangon.

- Tényleg milyen...

- GEORGE! NEM MONDOD KI, MERT NEM VAGY AZ CSAK KICSIT FELEDÉKENY.

- Oké. Felfogtam csak ne ordíts velem.

- Csak ezt már egy párszor eljátszottuk azért emeltem fel kicsit a hangomat.

- Rendben van Kicsim. Emiatt ne veszekedjünk.

- Igen. Édesem nekem van egy ötletem.

- Mit találtál ki Kicsim?

- Azt, hogy amíg szüneted van eljöhetnél újra Magyarországra én akkor bemutnálak a szüleimnek és megismerhetnéd a magyar kultúrát. Mit szólsz ehhez?

- Én benne vagyok, de legközelebb meg te jössz hozzánk, mert már be szeretnélek mutatni anyáéknak.

- Én is benne vagyok. Szeretném megtudni, hogy te honnan jöttél és ki voltál te mielőtt híres lettél.

- Akkor ez meg van beszélve.

- Igen. De menjél enni, mert nemsokára újra autóba kell ülnöd és teljesítened kell.

- Kicsim te tényleg elzavarsz?

- Igen, mert vezetned kell.

- Jó akkor megyek enni. Szeretlek! Szia!

- Én is szeretlek vigyázz magadra. Szia!

- Én mindig vigyázok magamra.

- Csak nehogy elszóld magadat Édes- és bontottam a hívást.

📱

Meg melegítettem a tegnap előre elkészített ebédemet. És elkezdtem megcsinálni a munkámat, amit a mai napra toltam ki. A tévét az M4 sporton kapcsoltam be, hogy tudjam nézni Georget és drukkoljak neki ma is.

Vasárnap már a háttérben szól a futam én meg pakolok, hogy tudjon jönni hozzám George. Csak azt hallom, hogy az egyik Williams és egy McLaren a falban, ami kizárásos alapon George lehet, mert Nicolas már hamarabb kiesett motor probléma miatt a másik pilóta meg nem tudom, hogy ki.

{George Russel}

Éppen a hatodik előkelő helyen autózok és már csak 5 kör van hátra mögöttem a csapat jelzése miatt tudom, hogy Lando Norris jön. Éppen fordulnék el mikor azt érzem, hogy kezd megúszni az autóm hátulja én pedig egyenesen a falba csapódok belém pedig az egyik legjobb barátom. És csak annyit érzek, hogy mögöttem meg kigyullad a motor én pedig amilyen gyorsan csak tudok menekülnék ki az autóból, hogy az én drága barátnőm és édes anyám megnyugodjon. Már majdnem perzselnek a lángok mikor egy narancssárga kesztyűt látok, aki ki akar menekíteni az égő autóból, mert a lábam beragad. Készségesen fogadom el a segítő kezet, ami sikeresen kihúz az égő autóból. Amint kellő távolságba jutottunk az égő autótól leveszem a sisakomat és a balchlavát is.

- Haver nagyon szépen köszönöm a segítségedet, mert nélküled most ott égnék abban az autóban - mondtam köszönetet a társamnak.

- Georie- szólít a becenevemen Lando - természetes, hogy kimentettelek, mert tudom, hogy te is megtetted volna. - És végszóra megérkezett az orvosikocsi, hogy elvigyen engem és Landot is.

Mikor már a szobámban voltam, mert letudtam a kötelezőimet egy fáslival a lábamon dobálom össze a cuccomat miközben anyát nyugtatom, hogy velem minden rendben van és majd a hét második felében megyek haza egy számomra nagyon fontos személlyel. Utána ahogy tudtam álcáztam magamat és mentem a reptérre, hogy minél hamarabb ott legyek az én drága Izámnál. A reptéren foglaltam jegyet a legközelebbi járatra Magyarországra. Hogy személyesen tudjam megnyugtatni Izát. Üzenetben azt írtamneki, hogy majd hívom, ha ráérek, mert tudom, hogy nagyon aggódik jobban, mint anya és nagyon szeretem és jól vagyok. A repülőn full inkognitóban voltam így senki nem ismert fel szerencsére. De amíg utaztam eszembe jutott egy gond, hogy nem tudom, hogy hol lakik Iza így megkérdeztem Iza egyik barátnőjét. Akivel már beszéltem és egyedül neki mondtam el, hogy meglepem Izát. Amint leszálltam a gépről még mindig inkognitóban mentem kicsekkolni, hogy fogjak egy taxit és elmenjek az én szerelmem Iza lakásához. A mikor fel akartam csengetni eszembe jutott, hogy leleplezném magamat így újra elővettem a telefonomat és írtam Iza barátnőjének, akinek még mindig nem jegyeztem meg a nevét. És megkérdeztem tőle a kapukódot és az emelet és a lakás számát. Lassan mentem fel a bokám miatt és amiatt, hogy fel tudjam készíteni magamat, hogy milyen lesz majd Iza feje és hogy fog reagálni az én érkezésemre. Bekopogtam és Iza lassan ajtót nyitott. Szegény szerelmem úgy nézettem ki, mint aki másnapos. Szemei full vörösek és táskásak és az egész lányon látszott, hogy mióta a baleset történt azóta csak ül és néz ki a felyéből. De amint felfogta, hogy én vagyok az óriási mosolyra húzta a szályát és a nyakamba ugrott. Én pedig eltoltam a nyakamtól a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni és megcsókolni. Miután ajkaink elszakadtak egymástól fél kezemmel tartva Őt másik kezemmel a csomagjaimat vittem be a házba olyan lassan, hogy a fájó bokámat ne terheljem túl.

Izabella szemszöge:

Tegnap miután láttam George balesetét nagyon megijedtem és csak ültem a kanapén és néztem ki a fejemből és vártam George hívását. Egyszer csak egy kopogást hallottam, ami azt jelenti, hogy valameik lány jött hozzám, mert ők tudják csak a kódot meg a szüleim, de ők mindig szólnak, ha jönnek mikor jönnek. Lassan mentem kinyitni az ajtót amikor kinyitottam nagyon meglepődtem, mert George ott állt előttem és nem tudtam felfogni, hogy ott áll előttem teljes valójában. Amint felfogtam, hogy tényleg Ő az rögtön a nyakába ugrottam és nem is akartam elszakadni tőle, de eltolta a fejemet a nyakától, hogy megcsókoljon. Az üdvözlő csók után vissza tetem a fejemet az előző helyemre a nyaka hajlatában. Miközben egyik kezével engem tartott a másik kezével, meg a csomagjait húzta be a lakásomba.

Ma úgy keltem, hogy mellettem üres volt az ágy, ami nagyon furcsavolt, mert tudtam, hogy itt van, de nincs mellettem, ami nagyon zavart. Megyek ki a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. És akkor láttam, hogy George megpróbál sütni valamit miközben valószínűleg az anyukájával beszél, aki instruálja. Így visszasettenkedtem a szobámba és visszafeküdtem. És pármásodperc múlva ténylegesen el is aludtam.

- Iza szívem. Jó reggelt. Kelj fel. Csináltam neked reggelit.

- Szia George. Neked is jó reggelt. Oh. Köszönöm. Gyere egyél te is velem.

- De ezt neked csináltam. Tiéd.

- Szívem nekem ez nagyon sok. Egyél velem te is. Kérlek - néztem rá boci szemekel.

- Kicsim ne nézz így rám - kérlelt, de láttam rajta, hogy kezdi levetkőzni az állarcait és másodpercek kérdése és megadja magát. - Jó-jó eszek veled csak ne nézz így rám.

- Ez-az tudtam, hogy meg enyhülsz- nyomtam egy gyors csókot a szájára, amit ő elmélyített. - Együnk már, mert tegnap ebéd óta nem ettem semmit- mondtam a csókot megszakítva. De legszívesebben újra neki estem volna ajkai ostromlásának, mert annyira vonzóak voltak a duzzadt ajkai. Reggeli után átöltöztünk mind ketten felvettünk a ruháinkhoz egy-egy napszemüveget. Én azért, hogy ne látszódjanak a kicsit vöröses szemeim. George meg azért, hogy ne ismerjék fel meg kintre úgy is kellet, mert úgy sütött a nap. Elmentünk egy autó kölcsönzőbe, hogy tudjunk kölcsönözni egy autót, mert nekem még nincsen és el tudjunk menni anyákéhoz és nem szóltam nekik, hogy megyek hozzájuk. A kölcsönzőben nem nagy meglepetésemre egy Mercedest kölcsönöztünk ki 1 napra és megindultunk anyákéhoz. Út közben zenét hallgatunk voltak benne magyar zenék egy-kettőt teli torokból énekeltem amint George meglepődve hallgatott és megkért, hogy majd egy dalt fordítsak le neki angolra. A dal, amit választotta. Egyébként ez a kedvencem.

Mikor befordultunk az utcánkba akkor a gyomrom nem kicsit rándult görcsbe.

- Szívem te nem izgulsz? - kérdeztem tőle nagyon félve.

- Kicsim egy kicsit izgulok bevallom. De miért kérdezed?

- Azért, mert még nem hoztam haza senkit, mint a barátom.

- Akkor már én is izgulok és félek is, mert még senki sem mutatott be, hogy én vagyok az első barátja.

- Itt vagyunk mutattam a szülő házamban - mondtam mikor megérkeztünk.

- Menjünk - kiszállt a kocsiból és az én oldalamra sétált olyan gyorsan amilyen gyorsan a bokája engedte, hogy ki nyissa nekem az ajtót.

- Micsoda úriember vagy - köszöntem meg. - Na menjünk - mentem a kapuhoz, hogy kinyissam utána meg az ajtót is. – Sziasztok - köszöntem hangosan anyának és apának.

- Kicsim! - rohant felém anya és szoros ölelésbe vont. - Miért nem szóltál, hogy jössz és ki ez a helyes fiatal ember.

- Szólsz apának kérlek? - kérdeztem anyát, aki bólogatva sietett el. Amíg anya nem volt velünk én addig mi bementünk a nappaliba közben meg lefordítottam neki, amit én és anya beszélgettünk.

- Anya, apa bemutatom nektek George Russelt- szóltam anyákéhoz. - George ők a szüleim- mondtam Georgenak angolul.

Az egész napot otthon töltöttem és most nem az az óriási feltöltődés volt bennem, mert anyáéknak nem profi az angoljuk így nekem kellet fordítani. Ezért arra gondoltam, hogy megtanítom Georget magyarul, de nem most mert falra mászok a fordítástól.

- Kicsim mit szólnál, ha szerdán kimennénk az én szülő hazámba, hogy én is bemutassalak a családomnak és személyesen is lásson anya, hogy jól vagyok.

- Én benne vagyok, mert kíváncsi vagyok a múltadra. De akkor holnap még itt maradunk én elkezdjelek megtanítani magyarul miközben szétnézünk itt Budapesten.

- Rendben. Te ma mennyire fáradtál el? - kérdezte perverz vigyorral.

- Szellemileg nagyon. De George ne most kérlek én még nem állok készen rá - mondtam sajnálkozva, mert láttam, hogy nagyon meg tört a hír hallatán - Georgie nemár kérlek ne haragudj meg rám - néztem rá boci szemekkel. Amivel ki tudtam engesztelni így nem úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt duzzogó óvodás. Másnap reggel megint én keltem fel hamabb így ma én készítettem reggelit Georgenak. Ami gofri és rántotta mellé narancslével. Amikor visszamentem a szobámba egy alvó Georgeval találtam szembe magamat.

- Szívem ébresztő hoztam neked reggelit - kezdtem el simogatni, hogy kelljen fel, de nem akarta kinyitni a szemét ezért odahajoltam a szájához, de nem csókoltam meg hanem vissza felültem.

- Kicsim ez gonosz volt - szólalt meg durcásan - most már akkor kérem a jó reggelt csókomat - követelőzött egy kicsikét, de én készségesen meg is adtam, de ő most nem akart tovább menni csóknál, aminek kimondottan örültem. Reggeli után elkészültünk és elmentünk sétálni itt Budapesten közben megpróbáltam meg tanítani magyarul. Ami őszintén szólva nem ment a legjobban neki, de kitartóan próbálkozik. Szerda hajnalban az ébresztőre keltünk, hogy menjünk Angliába és ismerjem meg az én szerelmem múltját. Miután leszálltunk George fogott egy taxit és bediktálta a címet és elmentünk a szülőházába.

- Sziasztok! - köszönt hangosan a szüleinek erre az anyukája elkezd úgy felé rohanni, mint felém anya.

- Kisfiam de örülök, hogy látlak és hogy jól vagy - ölelgette és puszilgatta az anyukája Georgeot.

- Anya hol van apa? - kérdezte George.

- A fürdőben éppen szereli a mosógépet szóljak neki? - kérdezte.

- Igen kérlek és majd gyertek a nappaliba - miközben engem oda vezetett.

- Anya, apa bemutatom nektek Izabella Mázsát a barátnőmet- mutatott be a szüleinek és fordítva is. Az egész nap beszélgettem az anyukájával míg George az apukájának segített először a mosógép szerelésében utána pedig a garázsba mentek át George egyik régi gokartját helyre rakni. Másnap George elvitt arra a gokart pályára, ahol ő is megtanult gokartozni.
Engem is megtanított és nagyon élveztem.

Instagram profilom: enike05.wattpad