To:harcos111 

🥰🥰

※※※

Little sis' // Hugi

A nap lágy sugarai Victoria karját simogatták, ezzel némi melegséget adva a csípős reggeli hidegben. Victoria a pálya szélén állt, a Red Bull csapat logójával ellátott fejhallgatóval a fején. Bátyját, Maxot figyelte ahogy újra és újra áthalad a célvonalon az első szabadedzés keretében. Az ifjú pilóta próbált minden körrel több és több adatot gyűjteni a csapatnak, hogy vasárnapra közelebb kerülhessenek a mercedesekhez, akik, mint mindig idén is a legjobb autóval érkeztek Melbournbe. 

Maxot pár kör után visszahívták. Victoria visszasétált a garázshoz, hogy bátyja érkezésénél jelen legyen. A fiú gyorsan kipattant a kék csodajárgányból, lekapta fejéről a súlyos sisakot. Első dolga volt jelentenie mérnökének a tapasztalatait. Amint ezzel végzett húgához sétált, aki ezidő alatt csendesen várt testvérére. 

- Mit gondolsz? - kérdezte Max miközben egy törölközőt vett át testvérétől, hogy megtörölhesse izzadt homlokát. 

- Ütőképesnek tűnik, de messze még a vasárnap. - Victoria maga is versenyzett alsóbb kategóriákban évekkel ezelőtt, ahogy anno az édesanyjuk és az édesapjuk, ám sors  máshogy hozta. Míg Max komolyan gondolta a versenyzést, addig húgának ez csupán hobby volt, az ő szíve inkább a divattervezés felé húzott. Sikereit a divat világában igyekezett elérni, aminek első lépése, hogy megalkotta a bátyjához kötődő Unleash the Lion névre hallgató kabátkollekcióját. 

A két testvér együtt ültek be a pálya kantinjára, hogy még a következő szabadedzés előtt megebédeljenek. Evés közben Victoria a megrendelésekkel kapcsolatos ügyeket intézte, Max pedig a mérnöke által kinyomtatott anyagokat nézte át, hogy a holnapi időmérőn hol tudna még majd javítani. 

- Szia Max. - saját feladataik mélységéből egy mély hang rántotta ki a testvérpárt. Max felnézett, száját széles mosolyra húzta majd kezét nyújtva üdvözölte a mellettük ácsorgó srácot, akinek pólóján az Alfa Romeo  logója virított. 

- Mick, szervusz. Milyen a kocsi? - Mick, apja nyomdokaiba lépve becsülettel megmászta a sportág összes lépcsőfokát ahhoz, hogy most itt lehessen, mint az Alfa Romeo egyik pilótája. A Ferrari akadémia ifjonca idén próbálhatja ki magát először a nagyok között. Hírneve persze megelőzte a fiút, ez pedig sokszor nehézségeket okoz neki. A média folyton az apjához hasonlítja, aki vitathatatlanul egy fantasztikus sportember, mégis évekkel ezelőtt ült autóban utoljára. 

- Egy csoda! Sokkal gyorsabb, mint a régi kocsim és jóval több a gomb is a kormányon, ma alig találtam meg azt amelyikkel inni tudok. - nevetett fel Mick miközben leült Max mellé. Victoria még mindig a telefonján lógott. A munka nem várhatott, így csak egy biccentéssel köszönt a hozzájuk csatlakozó fiúnak. 

- Bal felső sarok. - segítette ki Max az elveszett újoncot. Éppen kérdezni akart valamit Micktől mikor Christian a csapatfőnok az étterem másik végéből intett neki, hogy beszélni szeretne vele egy percre. - Bocsi, mindjárt jövök. - állt fel, majd sietősen távozott.

Victoria bontotta a vonalat, feljegyzett egy számot az előtte heverő papírra mielőtt  égszínkék szemeit a vele szembe ülő Mickre emelte volna. 

- Még nem találkoztunk. - nyújtott kezet a fiúnak. - Victoria Verstappen. A kishúg és ruhafelelős.  

- Mick Schumacher. - viszonozta a kézfogást a fiú miközben igyekezett nem túl feltűnően felmérni a vele szemben ülő gyönyörű hölgyet. Victoria fehér, V-nyakú pólót viselt, nyakában egy oroszlános nyaklánc lógott. A szettet egy sima fekete farmer és egy Tommy Hilfiger sportcipő egészítette ki. Haja kiengedve omlott a vállaira. Mick nagyon is csinosnak gondolta a vele szemben ülő lányt, de nem akart tapintatlan lenni, így gyorsan el is kapta a tekintetét.  - Minden futamra elkíséred? - intett a fiú a fejével Max után. 

- Tudom ki vagy. A hírneved megelőzött. -  mosolygott Victoria a vele szemben ülő fiúra. - Bár el tudnám, de a munkám sokszor otthon tart. - folytatta. Mick aprót bólintva tovább vezette a beszélgetést. Míg Maxot elszólította a kötelesség, addig ők ketten minden létező témát sorra vettek ami csak eszükbe jutott. 

Beszélgettek munkáról, családról, hobbyokról de még a magánéletről is. Victoria úgy érezte, mintha ezer éve ismernék egymást. Mindenféle kötöttség nélkül tudtak elbeszélgetni, ami mindkettőjüket váratlanul érte. Sokan nem is sejtik, de a Forma-1 világa nem mindig egy nagy boldog család. Mint mindenhol itt is bőven akadnak drámák, főleg, ha az ember olyan heves természettel dolgozhat együtt, mint Max Verstappen. 

- Nem láttad Maxot? - kérdezte Victoria a kantin bejáratánál állva, mivel a kötelesség hívta Micket. Ideje volt indulni a második edzésre. A fiú hátra fordult, hogy megmutassa a lánynak az asztalt, ahol eddig bátyja ücsörgött, ám hátra fordulva hirtelen már nem látta az idősebbik Verstappent. 

- Esküszöm itt volt. - suttogta maga elé. 

- Szuper. Azt akarja, hogy nézzem az edzést, de itt hagy az ebédlőbe. - mérgelődött Victoria. 

- Visszakísérhetlek a Red Bull istállójához, ha szeretnéd. - Victoria hálás mosollyal az arcán fogadta el Mick nagylelkű felajánlását. Tudta, hogy a fiú mekkora sietségben van, ő mégis volt olyan kedves, hogy elkísérje a magára hagyott testvért. 

Pár lépcsővel lejjebb, két folyosóval arrébb és egy bal kanyart követően érkeztek meg a piros bikák főhadiszállására. 

- Köszönöm szépen. Nélküled biztosan eltévedtem volna. - Victoria köszönetképpen, lábujjhegyen állva apró puszit nyomott Mick arcára. 

A fiú fülig belepirult. Lába földbe gyökerezett, mozdulni sem tudott, pedig igen csak késésben volt. Victoria volt az első lány, az anyukáján kívül, aki arcon csókolta őt. Ajkainak puhasága a fiú kissé borostás arcán még hosszú percekkel később is oly tisztán érződött, mint amikor kapta őket. 

- Nem mész? - kíváncsiskodott Victoria. 

- Jaj, de persze. Rohanok... hát akkor szia. 

- Sok sikert odakint. - intett neki egy utolsót Victoria mielőtt bátyja mérnöke felé vette volna az irányt. Mick is sarkon fordult, hogy saját istállójához rohanhasson, két lépés után azonban megtorpant. Visszafordult, hogy futva utolérje az időközben. 

- Várj. - ragadta kézen a tőle jóval alacsonyabb szőke szépséget. - N-nincs esetleg egy kávét velem meginnod valamikor? 

- Te most randira hívsz Schumacher? - kuncogott Victoria. 

- Nem, mármint de. Persze csak, ha akarod. Vagyis nem úgy értettem, nem erőltetem, csak kérdezem, hogy... - hebegett-habogott össze vissza paradicsomvörös fejjel. Fejben sokkal könnyebbnek tűnt az egész. 

- Hétfő reggel várlak a hotelszobám előtt. - kacsintott a szégyenlős fiúra Victoria, akinek sokkal több tapasztalata volt a fiúk terén, mint Micknek a nőkkel. Tetszett neki a fiú félénksége, ebédnél pedig olyan jól elbeszélgettek. Nem látta akadályát annak, hogy elmenjen a fiúval egy kávéra. Akár randinak nevezik, akár nem az, hogy több időt tölthet Mick-el felvillanyozta. Kíváncsian várta, hogy alakul majd az civil találkájuk. 

- Ott leszek. - Mick magához ölelte a vékonyka lányt mielőtt sietősen távozott volna a furcsálló szempárok tömege közül, hogy immáron végleg saját istállója felé sétáljon, egy randi meghívóval a zsebében.