To:  muffins004

Fogadd szeretettel! 🤗😍  A leghosszabb novella amit valaha írtam, de remélem olyan lett, amilyenre számítottál. 

※※※

This is my job! // Ez a munkám!! 

Amelia sietősre vette a lépteit, hogy a második szabadedzés kezdetére elfoglalhassa helyét főnöke Christian Horner mellett. A lány a maga 20 évével már a Red Bull csapat fő mérnökének mondhatja magát, ami nagyon is nagy szónak számított nem csak az ő életében, de a szakmájában is azzal, hogy minden idők legfiatalabb mérnökének mondhatta magát. A lány a melbourne-i egyetem mérnöki karán végzett kiváló minősítéssel. 

A Red Bull  szokásához híven hamar reagált és még a szezon kezdete előtt lecsapott Ameliára, hogy a másik ifjoncuk, Max Verstappen mellé a lehető legjobb, és korban leginkább a fiúhoz közel álló mérnököt szerezzék meg. 

Amelia és Max a nyári szünetben találkoztak főnökük kérésére a csapat főhadiszállásán Ausztriában. A két fiatalnak már az első napon együtt kellett dolgozniuk. Míg Maxnak az újonnan elkészült autót kellett tesztelnie, addig Ameliának az adatokra kellett figyelnie, majd azok alapján a többi mérnökkel és Max-al karöltve egy a fiúnak jobban fekvő autót összehoznia amely esélyes lehet a bajnoki címre. A közös hangot hamar megtalálták és hála Amelia  forradalmi ötleteinek, sikerült úgy átalakítani az autót, hogy az a lehető legjobban illeszkedjen a fiú vezetési stílusához de még a meghatározott szabályrendszeren belül legyen. Max csodálta a lányt, amiért ilyen fiatalon ilyen fontos feladatot tud ellátni, méghozzá a lehető legjobban. Kiváló mérnöknek gondolta, persze ezt sosem említette a lánynak. Korábbi mérnöke Frederic nem hallgatta meg a fiú kéréseit, emiatt sokszor konfliktus is volt köztük. Persze ezt a feszült helyzetet nem éppen könnyítette meg a fiú önfejűsége. Amelia viszont mérhetetlen nagy türelemmel viseltetett a fiú iránt, Christianon kívül ő volt az egyetlen ember aki kezelni tudta Max makacsságát és dührohamait. 

A teszteken a Red Bull kiemelkedően teljesített, a csapat így nagy elvárásokkal érkezett meg a 2017-es év első futamának helyszínére, a lány szülőhazájába, Ausztráliába. 

- Max készen áll? - ült le főnöke mellé Amelia miközben fejére illesztette a csapat kék, piros bikával tarkított fejhallgatóját. 

- Mint mindig, kicsit izgul. Te hogy vagy? - fordult felé Christian. A brit jól tudta, hogy mindkét fiatalnak fontos ez a nap, Ameliának az első futama, természetes, hogy szeretne jól teljesíteni. Maxot pedig a szokásos maximalizmusa vezette, a dobogó legfelső fokát akarta és kész volt mindent megtenni érte. 

Perceken belül az autó, benne Maxal kigurult a garázsból. A fiú magabiztosan kezdte meg az első kört. Nem kímélve sem az autót, sem a gumikat, a lehető legtöbb információt próbálta kicsikarni a gépezetből amire Ameliának és a többi mérnöknek szüksége lehet. 

- Max, valami nincs rendben. Ne hajszold úgy. - szólt bele a  rádióba Amelia miközben az előtte lévő képernyőket figyelte szinte pislogás nélkül. Nem tetszett neki amit lát. A barcelonai értékek többszörösei villantak fel előtte és a melegedés is kritikus tartományba ért. Max azonban fittyet hányt mérnöke utasítására. Úgy gondolta ez csak kezdeti kis probléma lehet és, ha jobban megpörgeti a motort akkor ezek a gondok majd megszűnnek. 

- Mit csinál ez? Ha így folytatja kiéghet a motor! - a lány idegesen dőlt hátra a székében miközben a mellette ülő főnökére pillantott. Christian fejét csóválva nyomta meg az előtte lévő piros gombot, amivel a pilótáihoz tud szólni. A csapatfőnök ellentmondást nem tűrő hangon hívta vissza a boxba a fiatal pilótáját. Max ennek már nem mondhatott ellent, rövid szitkozódás után visszagurult a csapat box bejáratához és leállította az autót. 

Amelia ledobva magáról a fejhallgatót az autóból éppen kikászálódó fiúhoz sietett. Arcán sosem látott düh és értetlenség látszott. A többi mérnök félreállt a mellettük mérgesen elviharzó lány elől. Jobbnak látták, ha nem kerülnek útjába egy mérges nőnek. Max azonban mit sem törődve a felé gyors léptekkel közeledő lánnyal egy vállrántással hátat fordított mindenkinek és a pihenője felé vette az irányt. 

- Állj meg Max Emilian Verstappen! - kiáltott a fiú után Amelia. A lány hangjára a fiú megtorpant és hátat fordított, akkora már a tőle jóval alacsonyabb kék pólós Ameliával találta szemben magát, aki szemöldökét összevonva nézett a fiúra. - Mégis mi a jó édes francot képzeltél? Tönkre tehetted volna az autót, amin egész tavasszal dolgoztunk! 

- Ha jobb autót építettél volna nem ment volna tönkre három kör alatt! - most már Max sem tudta leplezni a dühét. Idegesen rivallt rá a vele szemben álló lányra. Amelia hinni se akart a fülének. Az autó, amit épített tökéletesen kellett volna, hogy működjön. 

- Ne merd nekem azt mondani, hogy az én hibám! - Max be akarta csukni a lány előtt az ajtót, ő azonban gyorsabb volt, besurrant mielőtt Max becsukhatta volna az ajtót.

- Hát persze, mert te Amelia Down mindenben tökéletes vagy! De mondok én neked valamit kicsilány. Talán mégsem vagy olyan jó mérnök, mint Christian gondolta és hadd tegyem még világosabbá... Én ülök az autóban, az én életem forog kockán, tehát én döntök! 

- Az én munkám az, hogy működő ajtót rakjak a finnyás segged alá! A tied az, hogy ne tedd tönkre, de neked még ez se sikerül, mert egy makacs, önfejű, öntelt hisztis .... ahh hagyjuk. Kár beléd a szó! - Amelia  megszakítva saját kiakadását, inkább kiviharzott Max pihenőjéből, nem látta értelmét, hogy további vitába bocsájtkozzon a fiúval. Amelia visszasietett az autóhoz ahol mérnöktársai megtalálták a hibát és gyorsan orvosolták is azt. 

Szerencsére Max elég adatot gyűjtött ahhoz, hogy kellőképp ki tudják elemezni és változtatni tudjanak a beállításokon a holnapi beállításokon. Amelia egész este azon fáradozott, hogy a holnapi időmérőn minden tökéletesen menjen. Tudta, hogy mérnöktársai megjavították az autót, ő viszont biztosra akart menni. Az autó minden egyes kis alkatrészét újra átnézte, kisebb hibák után kutatva, de nem talált semmit. Hajnalodott már mikor a lány visszament a hotelszobájába, hogy vegyen egy forró fürdőt és kicsit felfrissüljön a nagy nap előtt. 

Órákkal később a csapat, Ameliával együtt már a pályán serénykedett. A lány a harmadik kávéját itta miközben a tegnapi adatokat vetette össze a mai harmadik szabadedzés eredményével, ahol Max már jóval jobb időt ment, csupán  öt századdal maradt el a két Mercedes mögött.

- Maxiel, pajti. - veregette vállon csapattársát Daniel Ricciardo. A két pilóta jó barátságot ápoltak pályán belül és kívül is. Maxnak ő volt a támasza amikor még újonc volt, Danielnek pedig az ifjú holland volt a húzóerő aki mindig jobb és jobb teljesítményre kényszeríti. - Csak úgy megsúgom, hogy nagyon jó emberismerő vagyok és történetesen tökre kiszúrtam a fagyos hangulatot közted és a cuki kis Amelia között. 

- Mit akarsz  ezzel Danny? - Maxnak nem nagyon volt kedve Ameliáról beszélgetni. A lánnyal tegnap óta egy szót sem szólt, legalább is a kötelezőkön kívül semmit. A fiú még mindig úgy gondolta, hogy Amelia hibázott és nem ő. Hiszen ma is ő volt az, aki harmadikként zárta a harmadik szabadedzést. 

- Csiripelték a madárkák, hogy nem igazán beszéltek. - Daniel sejtelmességét Max egyáltalán nem értette. Kérdőre vont szemöldökökkel nézett a mellette sétáló ausztrálra, akinek pontosan olyan akcentusa volt, mint mérnökének. Talán ezért is értették meg egymást olyan jól. Daniel megunva Max értetlen arckifejezését pontosított mondanivalóján. - Egész éjszaka itt volt és az autót javította. Max, egy motorral bármikor lehetnek gondok, nem feltétlenül Amelia hibája. Nézz csak rá, hulla fáradt. - Daniel elfordította barátja fejét, éppen abba az irányba amelybe az említett lány ácsorgott egy újabb kávéval a kezében. 

Max jobban szemügyre vette a folyton ásítozó lányt. Szemei alatt nagy, fekete karikák ültek, hosszú, szőke haja szoros copfba kötve lógott egészen a háta közepéig. Mint mindenki, ő is a csapat logójával ellátott ruhadarabokat viselte. Ahogy újra és újra végig nézett a lányon visszagondolt a tegnapi vitájukra. Elfogta a bűntudat amiért olyan bunkón válaszolt neki, pedig ő semmiről sem tehetett. 

Daniel látva, hogy ráébresztette barátját a korábbi hibájára, újra vállon veregette Maxot, majd távozott a saját autójához, egy tőle már megszokott hatalmas vigyorral aza arcán. 

- Amelia....- kocogott a lány után Max. Apró lábai ellenére  Max csupán a folyosón érte utol a szőke zseni mérnököt. A lány megfordult, a fiú szemeibe nézve várta, hogy Max szólásra nyitott ajkain mi fog kicsúszni. Ám mielőtt Max bocsánatot kérhetett volna főnöke, Christian szólította magához a folyosó túloldaláról. - Mennem kell. 

Amelia csak állt ott kávéjával a kezében értetlenül, a kezdeti meglepettség azonban hamar elillant. A lány egy apró vállrántással tudta le a fiú előbbi különös viselkedését. A világért sem akart újra veszekedésbe bocsátkozni pilótájával, hálás volt főnökének amiért megmentette egy kínosnak ígérkező beszélgetéstől. 

Az időmérőn Maxot mintha csak kicserélték volna. Első szóra teljesítette csapatának minden kérését még, ha nem is értett vele egyet. Megbánta korábbi makacsságát, így szeretett volna csapatának kedvében járnia. meg szerette volna mutatni, hogy ő is a bika család tagja és jogosan van ott, ahol van. Amelia nem akart hinni a  szemének. LÁtva Max engedelmességét az időmérő harmadik, utolsó etapjában szabad kezet engedett neki, hogy a fiú belátása szerint menjen két kört, az általa választott beállításokkal. 

- Max ez egy első sor! Első sor! - szólt be a levezetőkörön Amelia Maxhoz, hangjában meg sem próbálta elrejteni az örömöt. A lány egész éjszakás munkája és a fiú bölcs döntése az időmérő utolsó perceiben a második helyig repítette a Red Bull ifjú pilótáját, ezzel pedig elválasztva akét ezüst nyilat egymástól. 

- Wohoooo, ez az fiúk! Hatalmas munka. - Amelia mosolya lefagyott az arcáról. Úgy érezte a fiú megfeledkezett róla, mintha nem is ő áldozta volna fel a pihenését azért, hogy Max holnap a második helyről indulhasson. 

Max azonban szándékosan nem a rádión át köszönte meg a lánynak a munkáját. Ennél sokkal jobbat eszelt ki, hála Danielnek. A Parc Fermébe gurulva Max hatalmas örömmel mászott ki az autójából, ami a neki szánt 2-es felirat mögött parkolt. Gyorsan méreckedett és interjút adott Jenson Buttonnak. Max igyekezett minél gyorsabban végezni mindennel, hogy még időben elcsíphesse Ameliát aki, mint mindig most is utolsóként készült távozni a pályáról. 

- Hé, szia. - lépett a lány mögé Max kissé félénken, immáron civil ruhában, tisztán és frissen egy zuhany után. Amelia egy csavarkulcsot visszarakva a helyére fordult hátra. Megtörölte a kezét és kikerülve Maxot visszarakott egy rongyot a helyére. - Tudom, most haragszol rám...

- Én nem haragszom rád Max. Csak nincs kedvem veled beszélgetni. - vágott közbe Amelia. A lány faképnél készült hagynia  fiút, amikor is Max gyors reakció idejének köszönhetően még éppen elcsípte a lány csuklóját. Finoman maga  felé húzva állította meg a lányt a további távolodástól. Amelia hamar a holland mellkasához közel állva találta magát. 

- Nézd, sajnálom! Tényleg! Tudom, hogy nem szabadott volna azt mondanom neked amit. Én csak dühös voltam és kicsúszott pár fura szó a számon. 

- Max, fáradt vagyok. Nincs kedvem ehhez. Egész éjjel dolgoztam és ... - Amelia próbált kibújni a  fiú félig ölelése alól, Max kezei azonban sokkal erősebbnek bizonyultak. 

- Tudom, Daniel mondta. - Max még közelebb vonta magához a lányt. Lágyan a hajába puszilt, amit benzinszag árasztott el, de Maxot ez cseppet sem zavarta sőt, kifejezetten vonzónak találta, hogy a lány szenvedélye ugyanaz, mint az övé. 

Amelia nem tudta mire vélni a fiú gyengéd viselkedését. Jól esett neki egy kis figyelem, de közben össze is volt zavarodva, hiszen alig pár órával ezelőtt a fiú még levegőnek nézte. 

Max még magának sem vallotta be, hogy mennyire kedveli a lányt. Gyönyörű és okos volt, mindemellett olyan tulajdonságokkal rendelkezett amely tökéletesen kiegészítette Max heves, önfejű természetét. 

- Amelia Down. Te vagy a legcsodálatosabb mérnök, aki csak körülöttem sertepertélt. Úgy figyelsz rám, mint senki más. Gyönyörű vagy a kócos szőke hajaddal és az apró kis termeteddel. Imádom nézni, ahogy emellett a kék szörnyeteg mellett ácsorogsz és töröd a csoda buksid, hogyan tudnád erősebbé tenni. És kérlek, ne haragudj rám amiért nem bíztam meg benned. Tudom, hogy te mindent megtettél, hogy a legjobb autóm legyen és csodát is tettél. Komolyan! Amelia... én szeretném jóvá tenni. Eljönnél velem egy randevúra? - Max maga is meglepődött, hogy mindent ami a szíve mélyén volt ki merte mondani a lánynak. 

- Max Verstappen, te most szerelmet vallottál? - tolta el magát Amelia a fiútól, hogy szemügyre vehesse Max, kissé piroskás, zavarban lévő arcát. Max egy szót szem szólva az alsó ajkába harapva bólintott egyet. Ez pedig elég volt Amelinának arra, hogy gondolkodás nélkül igent mondjon a fiúnak.