To:  @Claudia_Cs0121

Köszönöm szépen a csodás ötletet. Iszonyú jó volt írni, remélem olvasni is legalább ilyen jó lesz. 🥰

Just a cut // Csak egy vágás 

- A fenébe is! - szitkozódott Claudia mellett Angie, aki a fiatal lány mentoraként, vele együtt viszi az éjszakai műszakot a monacói kórház ügyeletén. Egy átlagos 19 éves tinédzsernek talán nem a betegek ápolása az álma, így vasárnap este, Claudiának viszont ez volt az egyetlen esélye, hogy kicsit elmeneküljön a folyton hangoskodó  zenész családja elől. Számára a pörgés már megszokott volt, hála a rock istenségnek készülő kisöccsének és a szintén zenészi babérokra törő húgának. A családjában ő volt az egyetlen, aki a húrok pengetésénél és a dobok ütésénél komolyabb jövőt képzelt el magának. Életeket akart menteni, ezért is ment egészségügyi iskolában, onnan pedig egyenesen az orvosi egyetemre. - Egy srác megvágta az ujját. Nem tűnik vészesnek, de nekem épp a műtőbe kell szaladnom egy vakbeleshez. El tudnád vállalni? - nézett boci szemekkel Angie Claudiára. Mint mentor, nem bízhatna egy önálló esetet sem a lányra, ő azonban bízott annyira Claudiában, hogy nyugodt szívvel átadhassa neki a kórlapon szereplő apró kis vágást. 

- Bízd csak ide. - Claudia elvette mentorától a kórlapot és alaposabb átnézés nélkül, magabiztosan elindult a váróba, ahol majd vélhetőleg szembe találja magát élete első igazi esetével. A várószoba függönyét elhúzva, fel se nézve a kórlapról ejtette ki a beteg nevét. - Max Verstappen? - ekkor esett le neki a tantusz. Nem átlagos monacói polgár érkezett hozzá, hanem maga Max Verstappen. A Red Bull üdvöskéje, az egyetlen és igazi Max Verstappen kissé kétségbeesett arccal, bal kezének mutatóujját szorongatva ücsörgött a számára kijelölt ágyon. 

- Üdv. - biccentett a fiú. Látszólag próbált nyugodtan tűnni, az igazat megvallva azonban belül picit félt attól, hogy ez a kis baleset, talán most hátráltatni fogja a következő futamok során. A fiúnak a mindenei voltak a kezei, amelyekkel a tökéletesen megformált autójának, tökéletes kormányát szoríthatta. Akár csak a teste többi részét, a bal mutatóujját is nagy becsben tartotta. 

- Szóval vágás. - tette le a kórlapot az ágy melletti asztalra Caludia. Gumikesztyűt húzott és közelebb lépett a fiúhoz. - Mutasd! - a lány, tekintve, hogy a fiú alig volt idősebb nála vette a bátorságot és letegezte. Amúgy is, furcsán vette volna ki magát, ha Mr. Verstappennek szólítaná. Claudia óvatosan kitisztította Max sebét, hogy jobban szemügyre vehesse. - Hogy sikerült? 

- Hááát. - vonakodott a fiú, ám a lány ellent nem tűrő pillantását látva, újra szóra nyitotta a száját. - Oké, de nem nevethetsz! Szóval megpróbáltam összeütni egy kis spagettit és lecsúszott előtte egy-két sör és menőzni akartam, hogy én is tudok olyan gyorsan szeletelni, mint Gordon Ramsay.... szóval hát.. öhm... így.- a lánynak nem sok kellett, hogy elnevesse magát. Minden erejével arra koncentrált, hogy komoly maradjon az arckifejezése. -  Súlyos? - kérdezte Max.

- Nem. Szerencsére nem túl mély a seb, de még így is szükség lesz néhány öltésre. - az öltés szó hallatán a fiú ugrott egy aprót. - Ne aggódj. Pár nap alatt fel is szívódik majd. Szinte meg se fogod érezni, hogy ott van és heget se fog hagyni. - Claudia nagyon is jól tudta ki a páciense, de nem akart jelenetet rendezni, mivel az idecsődülő  hírhajhászok csak zavarnák őt a munkában. 

A lány csöndesen előkészítette a szükséges kellékeket. Max eközben próbálta elterelni a gondolatait a varrásról. Sosem varrták még semmilyét. Nem merte volna bevallani, de egy kicsit rettegett. 

- B-Beszélnél hozzám közben? Nem akarok rágondolni. - bökte ki kissé bátortalanul Max amint meglátta, hogy a lány a kezébe veszi a tűt. Claudia bólintott egy aprót. Ő sem merte volna bevallani, de tetszett neki, hogy a magát mindig keménynek mutató pilóta, most az ő kezeiben van. 

- Miről szeretnél beszélgetni? -kérdezte a lány. 

- Nem is tudom. Mesélj magadról valamit. 

- Hmm.. Lássuk csak. A nevem Claudia Lorenzi, 19 éves vagyok és szeretem a rock zenét. Mondjuk ez nem meglepő, mivel a családom minden tagja rajtam kívül zenész, vagy annak készül. 

- És mit keres egy ilyen fiatal, csinos lány az ügyeleten? - érdeklődött tovább a fiú. 

- Egyszerűen csak más utat választottam, mint amit kijelöltek nekem. - mosolygott egy pillanatra a fiú Claudia, majd óvatosan lezárta az utolsó részét is a sebnek. - Készen is vagyunk. - ezután nem maradt más hátra, minthogy bekötözze az apró öltést és búcsút intsen Max Verstappennek. A fiú visszanyerve bátorságát, lehuppant az ágyról. Egészen más tervei voltak, most, hogy találkozott Caludiával. Volt valami, ami megfogta és nem eresztette el. Többet akart tudni arról a lányról, aki minden idegesség nélkül, a munkáját végezve segített rajta. 

- Meddig dolgozol ma? - kérdezte Max, bízva abban, hogy a lány közeledve az éjfélhez nemsokára szabadul. 

- Egy óra múlva jön a váltás. - válaszolta egyszerűen, mit sem sejtve a lány.

- Szuper. Mit szólsz egy késői kávéhoz? - húzta pajkos félmosolyra a száját Max.

A késői kávét egy reggelig tartó beszélgetés és sok nevetés követte. Alig akartak elszakadni egymástól, olyan jól érezték magukat egymás társaságában. Max nem hagyva esélyt a pihenésre újabb és újabb randevúra hívta a lányt. Minden alkalommal más és más apróságokkal lepte meg Claudiát. Ügyelve arra, hogy sose essen át a ló túloldalára, hiszen pontosan tudta, hogy a lány inkább az egyszerűséget kedveli. Max eleinte furcsának találta ezt, lévén, hogy a pompák városában élnek mindketten, de idővel tökéletesen el tudta fogadni a lány álláspontját. 
A két fiatal egymás tökéletes kiegészítőjének bizonyultak a hónapok során. Claudia a szabadidejét a fiú lakásán töltötte, hogy elkerüljék az utcákon hemzsegő hatásvadászokat. Nem volt ez másképp ma sem. Max és Claudia egy romantikus együtt főzést terveztek, egybekötve egy éjszakai csillaghullás meglesésével. 

- Akkor legyen spagetti? - kérdezte Max, kezében egy késsel, totális készültségben a hagyma szeleteléshez. 

- Ohohoh! - kapta ki az éles tárgyat hirtelen Claudia a fiú kezéből. - Ezt, majd inkább én átveszem. 

- De miért? - állt értetlenül Max. 

- Ma nem vagyok szolgálatban. - kacsintott Claudia, majd egy apró puszit nyomva a fiú ajkaira saját maga kezdte el felszeletelni a hagymát, ezzel megmentve Max becses ujjait egy újabb balesettől.