To: @Judy_Taurus 

Imádom, hogy ilyen jó ötletek pattannak ki a fejedből. Remélem sikerült összehoznom amit szerettél volna. 

※※※

Farm love // Farm szerelem

- Emlékszel még? - ölelte magához  szorosabban Lando barátnője apró testét miközben erkélyükön állva lenéztek Párizs nyüzsgő városágra. 

- Minden szóra, marlenka. - kuncogott fel a lány barátja felé fordulva. Lábujjhegyre állva apró, finom csókot adva Lando ajkaira, aki belemosolyogva a csókba mélyítette el azt. 

Éppen úgy gabalyodtak egymásba, ahogy azon a szeptemberi napon amikor először találkoztak a Burghley-istállóban. 

※※※

- Oké Elton. Légyszi maradj nyugton. - a fiú egy termetes répával próbálta lekenyerezni az előtte álló hatalmas pej csődört.

Lando csupán versenynapokon látogatott ki az Burghley-istállóhoz ahol kishúga Flo a lovait tartja és eddig csak teljes harci díszben látott lovakat. Most azonban itt állt egy csupasz ló előtt, temérdek répával a hátsó zsebében, arra az esetre, ha valamivel motiválnia kéne Eltont. 

Szia bátyus. 
Bocsánat, tudom, hogy ma szabadnapod van de te vagy utolsó reményem. Késésben vagyok és Eltont fel kéne nyergelni. Megtennéd légyszi? Minden ami kell a kettes istállóban van a szekrényemben.
Jövök egyel.

Flo 

Húga kérésére érkezett tehát ide, hogy életében először próbáljon felszerelni egy lovat. Előkapva telefonját valamiféle oktatóvideó után kutakodott. Kis keresgélés után talált is egy rövid videót a lóápolásról. Egyik kezében a telefonja, másikban pedig fémes, kefének tűnő valami volt, amivel a videó szerint tökéletesen ki tudja szedni a ló szőre közé ragadt port. A következő eszközt keresgélte mikor érezte, hogy az összes zsebébe süllyesztett répa eltűnt. 

- Melody! Jaj ne! Ne haragudj, sajnálom. - megfordulva egy aprócska lány állt előtte. A lány mellett egy Eltontól valamivel alacsonyabb, de ugyanolyan pompás paripa vígan ropogtatta a zsebéből elcsórt répákat. 

- Megette a vésztartalakot. - kapkodta  a tekintetét a két ló között. - Most mihez kezdjek?! Flo meg fog ölni. 

- Vésztartalékot? - állt értetlenül a lány Lando előtt. Soha nem látott még senkit, ebben az istállóban aki répákkal akart lefoglalni egy lovat, miközben egy oktatóvideóalapján próbálja felnyergelni. - Te vagy Flo bátjya? 

- Jaj ne haragudj. Igen, Lando vagyok. - nyújtott kezet a fiú. A lány elfogadva a fiú kezét határozottan megrázta azt.  

- Judy Fox. - mutatkozott be a kék lovaglónadrágos, fehér pólós lány, akinek lova kíváncsian szaglászott Lando körül, további finomságok után kutatva. Judy elhúzva Melody hatalmas fejét az Eltonnal szemben lévő boxba zárta a falánk lovat. - És videó alapján próbáltál nyergelni? - miután bezárta Melodyt Judy visszalépdelt Landohoz, aki időközben ugyanolyan elveszett arccal keresgélte a megfelelő kefét Elton letakarításához. 

- Igen. Tudod, én nem igazán ebben a sportban utazom. Flo kért meg, hogy segítsek, de fogalmam sincs, hogy mit hogy kéne. 

- Értem. - kuncogott fel félénken Judy. Nem akarta megbántani a barna, göndör fürtös fiút. - Ha szeretnéd, szívesen segítek. 

Lando hatalmas mosollyal az arcán köszönte meg  a lánynak a felajánlást. Judy lehajolva, másodpercek alatt megtalálta a Lando által hosszasan keresgélt puha sertéjű kefét, amivel a vakaró után le tudta seperni az Elton szőréből kijövő port. Lando ámulva nézte, hogy Judy milyen otthonosan mozog egy ilyen hatalmas állat jelenlétében. 

- A folyósó végén vagy Flo szekrénye. Ide tudnád hozni egy izzasztót, nyeregemelőt, a nyerget. Azt hiszem Eltoné a zöldes árnyalatú. A szekrény oldalában lóg egy E betűvel ellátott kantár és egy martingál. - Lando bólintott majd megfordult, hogy az említett szekrényből elhozza a szükséges holmikat. Ám ahogy elindult, azzal a lendülettel vissza is fordult. 

- Mi az marlenka? - Lando nagyjából felismert minden eszközt, ám ezt az egyet most hallotta először. 

Judy hatalmas nevetésben tört ki. Viccesnek és egyben aranyosnak tartotta a fiú tudatlanságát. Az eszköz amire a lány gondolt egy, a hevederbe csatolható szíj volt, amely megakadályozza, hogy a ló hátra csapja a fejét, nem pedig a mézes süteményre. Judy kézen fogva Landot a húga szekrényéhez vezette a fiút, hogy ott elmagyarázhassa neki, hogy mi micsoda. 

- Jól van na. Most csinálom először. - szólt sértődött, de mégis játékos hangon Lando, miközben a lány mellett állt, kezében tartva az eszközöket amelyeket korábban Judy a kezébe nyomott. - És most ezt mind fel fogod rakni Eltonra? 

- Igen. Mondd csak Lando, a húgod nagy lovas és még sem tudod mitévő legyél egy farmon? Sportolsz te valamit? - most Lando volt az aki jóízűen felkacagott. Tetszett neki, hogy Judynak fogalma sincs arról, hogy ki is ő igazából. Ezt kihasználva gondolta felvág a lány előtt, hiszen erre nem sűrűn adódik alkalma.

- Forma-1-es pilóta vagyok. 

- Az meg micsoda? - kapta a tekintetét Judy a kacagást hirtelen abbahagyó fiúra. Judy attól tartott, hogy valami rosszat mondott és esetleg megbántotta Landot. Pedig erről szó sem volt. Ahogy Judy sem találkozott olyan emberrel, aki ne tudná, hogy kell felnyergelni egy lovat, úgy Lando sem találkozott még olyannal aki ne tudná mi az a Forma-1. Most Landon volt a sor, kis kiselőadást tartson sportágának hírességéről ám hirtelen elakadt a szava mikor a lány puha keze véletlenül az övéhez ért, hogy leemelje a fiú karjáról a nyerget amit egészen idáig kitartóan fogott. 

Mindkettőjük gerincét bizsergés járta át, akár egy aprócska villámcsapás. Csak álltak ott lefagyva, lábuk földbe gyökerezve, tekintetük elveszett a másik íriszének végtelen szépségében. Lando hitetlenül felsóhajtott, majd olyat tett amiről maga sem hitte, hogy  valaha lesz bátorsága meglepni, főleg nem egy  most megismert lánnyal. És mégis Judyban volt valami megmagyarázhatatlan ami, mint egy mágnes vonzotta Landot. 

Micsoda őrültség, nem igaz? 

Kezét Judy vékony derekára vezette, aki esetlenül lépdelt vészesen közel a fiúhoz. Lando határozottan tapasztotta ajkait a lányéra, mint aki tudja mit csinál, pedig ez volt a fiú életének első csókja. 

※※※

- Csak úgy megcsókoltál. A semmiből! - kapta fel a fejét Judy Lando mellkasáról, ahol egészen eddig pihentette. 

- Életem legőrültebb és legjobb döntése volt. - Lando Judy combja alá nyúlva felemelte a lányt, hogy a lemenő nap fényében visszavigye őt közös hálószobájukba. A fiú apró, nedves csókokkal hintette be a lány puha arcának minden négyzetcentiméterét majd lejjebb haladt a lány nyakához, ahol a csiklandós érzéstől Judy hirtelen felsikított. 

A szerelmesek egy éve élnek teljes harmóniában. Kapcsolatok példaként állhat sokak számára, hiszen egyetlen egy vitájuk sem akadt  amióta csak együtt vannak, még a  versenyek és futamok okozta távolság sem okoz gondot számukra. Lando úgy érzi Judy számára szerelem volt első látásra és érzései nem hogy halványultak, sokkal inkább erősödtek az együtt töltött idő alatt. Ez pedig a fiút a következő őrült lépésre készteti. Hosszas tervezgetés után, ma este, az Eiffel-torony lábánál, egy romantikus vacsora után szeretné megkérné Judy kezét és reméli, hogy a lány majd igent mondd neki.