To: Landria23

Képet szerkeszteni ugyan nem tudok, írni viszont igen 😅Gondoltam viszonzom valamivel a csoda képet amit kaptam, egy kis apróság névnapod alkalmából. Remélem tetszik. 🧡

Meg is ragadnám gyorsan az alkalmat, hogy szóljak a többieknek akik storyt kértek tőlem, hogy nem felejtettem el, minden fel van írva de ez a mai rész különleges és rendhagyó, mert drága barátnőm Névnapját ünnepeljük. Csodás írónő és leendő televíziós sztár. Aki kíváncsi a csoda könyvére kattintson a fent megjelölt csajszimajszi nevére, jó olvasást! 

Természetesem igyekszem haladni a többi kéréssel is. 😇

A képet köszönöm szukanyandiii csoda kezeinek ( bár igazából már ezer éve elcsórtam a képet) 

Ui: Minden Viktóriának sok boldog névnapot kívánok! 🥰 

✻✻✻

Announce our relationship // jelentsük be a kapcsolatunkat 

Halvány narancssárga fények játszottak a szobában, Rea ajkaira mosoly húzóditt és pár apró kuncogás hagyta el a száját, mikor megérezte a puha ajkakat, amelyek egy finom csók után eltávolodnak a nyakának legérzékenyebb pontjától, ezzel kissé hideg érzést hagyva a bőrén. Lassan kinyitotta a szemét és megfordult az ágyban, ajkain ugyan azzal a mosollyal, mint amellyel  felébredt.

- Jó reggelt. - suttogta a fiú kissé még rekedtes, reggeli hanggal. Rea imádta ezt a hangot, szexi volt és imádnivaló egyben. Pont olyan, mint Lando maga. 

A fiú haja rendezetlen kócokban állt a feje tetején, arcán a párnának a nyoma még halványan látszott, ajkain hasonló vidám mosolyt terült el, mint a lányén. Rea kissé közelebb kúszott a könyökén támaszkodó fiúhoz, mélyen beszívta az illatát miközben az arcát Lando mellkasához fúrta. 

-Jó reggelt neked is. - hümmögte a fiú mellkasához, akinek a szabadon lévő keze a lány derekához kúszott, hogy még közelebb vonhassa magához. Így feküdtek még pár percig, mielőtt Lando megtörte volna a csendet. 

- Jól aludtál babe? - Rea aprót bólintott. Hiszen a fiú mellett mindig mélyen és pihentetően alszik. Korábbi rémálmai, amelyek éveken át gyötörték Lando mellett egyszerűen eltűnnek. A lány reakciója még nagyobb mosolyra késztette Landot. - Imádom, mikor melletted ébredek. Bár megtehetném egy héten hétszer, 365 napon át. - a fiú apró bókjától Rea arcán halvány pír jelent meg. 

Hogy elrejtse zavarát kibontakozott a fiú öleléséből és felült az ágyban. Kinyújtóztatta az elaludt végtagokat, belebújt a kedvenc lila papucsába és a mosdó felé vette az irányt. Az ágyat megkerülve azonban Lando kezei megragadták a csuklóját. A fiú gyorsan felpattant, ezzel a lány elé tárva a meztelen mellkasát. Lando a lány útját állta, kissé fölé magasodva a lány hajába túrt és homlokon csókolta. Nem akarta még elengedni. 

- Csatlakozol? - húzta fel a szemöldökeit Rea. - Meg se szólalj Norris, ismerlek már. - forgatta meg a szemeit a lány. 

A zuhany alatt állva együtt élvezték a bőrüket áztató kellemesen meleg vizet, miközben Lando a szokásos reggeli vicceivel fárasztotta a lányt. A fiú régóta szeretné bemutatni a lány a barátainak, de Rea az egyetem miatt nagyon elfoglalt. Sosem volt még alkalma ellátogatni a fiúval egy versenyhétvégére sem. Lando nem erőltetett semmit, belül mégis égett a vágytól, hogy a világ legszebb hölgye mellett sétálhasson be a paddockra és mindneki irigykedve forduljon utánuk.

- Velem tartasz jövő héten? - kiskutya szemeket meresztve nézett a lányra, aki éppen a haját készült besamponozni. 

- Tudod, hogy nem hagyhatom ki az óráimat. - nézett szomorúan a lány. Habár még nem állt készen a nyilvánosságra, szerette volna a FaceTime-oknál kicsit jobban támogatni Landot de az egyetem gátat szabott mindennek.

- Akkor viszont készülj, mert minden szabad percemben hívni foglak. - a fiú nem volt csalódott. megértette, hogy Reanak a tanulmányaira kell koncentrálnia. Lando magabiztos volt, ő már eldöntötte, hogy egy életet szeretne a lánnyal leélni, lesz még alkalmuk együtt menni egy versenyre. 

A következő pár napot a pár még együtt töltötték, hol Rea, hol Lando lakásán voltak. reggelente Rea készített reggelit Landonak, ezután pedig pár órát külön töltöttek. A lány a vizsgáira készült, a fiú pedig szorgalmasan edzett és készült a következő versenyhétvégére. Délutánonként, miután letudtak minden bosszantó, kötelező dolgot, egymáshoz bújva, teljes nyugalomban vették birtokba Lando Netflix fiókját. 

Gyorsan teltek a napok, észbe se kaptak Landonak már csomagolnia kellett. Rea segített mindent előkészíteni a fiúnak. Gondosan összehajtogatta a csapatpólókat és pulcsikat, hogy Lando helyet spórolhasson meg a bőröndjében. Lando szomorkás mosollyal az arcán lépett a lány elé, miután kész voltak. Elérkezett a búcsú ideje. Legszívesebben nem hagyta volna magára a lányt, de tudta, hogy ezt csak átmeneti. Eljön még az az idő, amikor tényleg mellette ébredhet 365 napon át. Hosszú, szenvedélyes csókkal köszönt el a lánytól, mielőtt még beült a taxiba, ami elvitte a reptérre. 

A korábban gyorsan száguldó idő, mintha megállt volna. Rea minden perc tanulást egy órának érzett, Lando nélkül pedig üresek voltak a napjai, még a Netflix sem volt az igazi. Hogy enyhítse hiányát a fiútól elcsórt pulcsikba tengette a mindennapokat, hogy legalább Lando illata lengje körbe őt. A fiú hívásai este érkeztek, mikor mindkettejük csak a másikra koncentrálhatott. 

- Hogy vagy hercegnőm? - a fiú álmos tekintete fogadta a lányt, miután felemelte a kamerát, hogy Lando is láthassa az ő arcát. - Jó a pulcsid, nagyon ismerős. - kacsintott.

- Olyan illata van, mint neked. - biggyesztette le az ajkait Rea, hiányzott neki a fiú. 

- Tulajdonképpen most egy csomó ölelést adok neked. - utalt arra a fiú, hogy az ő pulcsija öleli körbe a lányt. - De, ha haza megyek, azt az ócska pulcsit bevágjuk a sarokba és végre én jövök. - kuncogott Lando. Alig várta, hogy letudhassa a versenyt, persze minél jobb eredménnyel és végre otthon legyen és magához ölelhesse Reát. A fiú mesélt még egy kicsit a napjáról, de nagyon fáradt volt. Nem tudott olyan sokat beszélni a lánnyal, mint tervezte. Rea kicsit csalódott volt, de megértette, hiszen egy versenyhétvége mindig nagyon lefárasztja Landot. Egy keserédes búcsú után bontották a vonalat. 

A következő napokban a szabadedzések időpontja alatt Rea félretette a vizsgatételeit és letáborozott a televízió elé. Nagyképernyőben nézhette, ahogy Lando jobbnál jobb köröket autózik. Az utolsó szabadedzésen már harmadik volt, amely nagy bizakodásra adhatott okot. Lando végül a délutáni időmérőn a negyedik rajtkockát szerezte meg, ami az eddigi legjobb teljesítménye volt. A fiú mosollyal az arcán vonult az időmérő után az interjúira.

- Szóval Lando, életed legjobb időmérő edzésén vagy túl. Holnap a második sorból indulhatsz majd a csapattársad Carlos Sainz mellől. Milyen érzés? - kérdezte boldogan Nathalie Pinkham a sky sports állandó műsorvezetője.

- Nagyon jó volt a kocsi, a tapadás. Megtaláltuk a verseny tempót és úgy éreztem sikerült egy igazán hibátlan kört összeraknom. - ecsetelte Lando. Ugyan a maszk alatt nem látszott de végig mosolygott.  - és öhmm ...

Rea a tévé előtt ülve szintén vigyorgott. Büszke volt a barátjára, ugyan tudta, hogy a fiú ezt csak az interjúk után fogja látni, de már most írt neki egy rövid sms-t, amiben leírta, mennyire büszke és boldog a fiú elért sikereire. Azt viszont nem tudhatta, hogy Lando kezében már ott volt a mobilja és egyből meg is kapta a lány üzenetét. A fiú úgy érezte meg kell tennie. Világgá kell kürtölnie a boldogságát, nem bírja tovább. 

- Mindez nem sikerült volna a barátnőm támogatása nélkül. Tudom, hogy távol van és nem lehet most itt velem, de biztos vagyok benne, hogy a biztatása és a szeretete még ezt a sok ezer kilométert is átíveli. Köszönöm neked Rea! Szeretlek! - a lány a tévé előtt ülve majd kiköpte azt a korty vizet, amit nemrég lenyelni készült. 

Teljesen lesokkolódva ült tovább. Hirtelen nem is tudta, hogy most mit kéne tennie. Úgy döntött egyenlőre félre rakja ezt, Landonak biztosan lesz magyarázata este. Kikapcsolta a tv készüléket, nem akarta tudni, hogyan reagálnak a sajtósok erre semmiből jött hírre, helyette a tankönyveibe feledkezett. Viszont nehezen tudott csak koncentrálni. Fan profilok százai és Lando minden barátja megtalálta őt a social media felületein. Órákkal később már Lando hívása zavarta meg a tanulásbam. 

- Hello babe. - végre maszk nélkül is bátran mosolyoghatott a fiú, hiszen ismét egyedül volt a hotel szobájában. 

- Szia. - Rea hangja halk volt és bizonytalan. Még mindig nem tudta, hogyan kezelje ezt a hirtelen jött hírnevet. 

- Baj van? Látom rajtad. - hajolt közelebb a telefonjához a fiú. 

- Nem csak .... nem is tudom Lando. Úgy volt várunk vele és most mindneki megrohamozott...és nem tudom. Egész nap jöttek az értesítések és a kérdések meg az utálkozó üzenetek. -kezdett bele Rea de Lando nem hagyta, hogy a lányon eluralkodjon a pánik.

- Engem nem érdekel mások mit mondanak, szóval téged se érdekeljen. A hülye munkám miatt van mindez, de hidd el, ha nem lennék autóversenyző senkit sem érdekelne kivel járok. Szeretlek Rea Blackford és nekem csak ez számít. Nem bírtam már tovább várni, tudniuk kell, hogy az enyém vagy. - a fiú az alsó ajkába harapott, türelmetlenül várta mit fog mondani a lány. Rea végtelenül szexinek tartotta amikor Lando a saját ajkait harapdálja, miközben a legaranyosabb tekintettel bámul rá. 

- Bolond vagy Lando Norris. - nevette el végül magát. Nem tudott haragudni a fiúra, tulajdonképpen ő maga előbb elszólta magát a 8 legjobb barátnőjének, rögtön aznap amikor a fiú megkérte legyen a barátnője. Szerencséjére a csajszik tudták tartani a szájukat. 

- Jó ezt elismerem, de legalább a tiéd. - kacsintott egyet a fiú. - Szeretlek. 

- Én is szeretlek Lando.