to: @ViktoriaBacso0 

Remélem elnyeri tetszésed 😇😇 

※※※

Game night // Játékest

George Russel és Sophie Anderson amióta az eszüket tudják egymás legnagyobb riválisai voltak. Legalább is a pályán, azon kívül pedig elválaszthatatlan barátok, a Forma-3 óta. A brit származású George és a norvég Sophia fej-fej mellett versengenek a Forma-2 bajnoki címéért miután tavaly egyszerre sikerült csapatot találniuk egy magasabb kategóriában, mint ahol eddig versenyeztek. Míg George az ART racinghez szerződött, addig Sophie a Prema színeiben versenyzett. 

A jó taktika és a gyors autó azonban nem minden. Egy sikeres futamhoz nem csak tehetség és jó technikai háttér kell, hanem szerencse is. A szerencse viszont egy kiszámíthatatlan teremtés, sosem pártol csak az egyikük oldalára, ha pedig valaki mellől elpártol igen bosszús pillanatokat tud okozni. Ezt a bosszúságot érzi szívében most Sophie a dobogó második helyén állva. 

Sophienak, mint az első női pilótának a történelemben, aki a bajnoki címért kűzdhet, meg kellett keményítenie a szívét. Nem hagyhatta, hogy éppen egy barátság Georgeal legyen az, ami majd a bajnoki cím és közé áll. Sophie álma, hogy ő legyen az első női pilóta a Forma-1 történetében, ez azonban nehezebb, mint valaha gondolta volna. Egy férfiak uralta sportban nincs helye nőnek. Így hát Sophienak nem csak a pályán kellett 150%-al teljesítenie, ha meg akarta tartani szponzorjait. 

George fiatalkora és tapasztalatlansága ellenére rendkívüli érzékkel rendelkezett. Az első éve a Forma-2-ben és máris a bajnoki címért küzd. Mint a mercedes akadémia tagja el is várták tőle ezt a teljesítményt. George mellkasa dagadt a büszkeségtől, ahogy hallhatta felcsendülni a brit himnuszt egy olyan embert próbáló futam után, mint a mai orosz-nagydíj. 

- És most a pezsgő! - George leugorva a dobogó legfelső fokáról pár gyors mozdulattal felrázta az üveget, hogy annak egész tartalmát Sophiera önthesse. 

- George Russell! - kiáltott fel a lány amint a hideg pezsgő az arcába zúdult. Korábbi bosszús hangulatát felváltotta a jókedv. Gondolta viszonozza barátjának az apró kis gesztust. A második helyért járó pezsgővel megcélozta Georgeot akinek addigra már szinte teljesen kiürült az üvege. - Most vissza kapod! 

- Hé engem se hagyjatok ki! - csatlakozott be a pezsgőlocsolásba Lando Norris, aki a dobogó harmadik fokára állhatott fel George és Sophie mögött. 

A díjkiosztó ceremónia és a kötelező interjúk után minden pilóta szabadon választhatta meg esti tevékenységét. Voltak akik pihentek a fárasztó futam után, mint Sophie és voltak, akik inkább leültek és egyszerűen elengedve magukat leültek játszani. Utóbbi társaság volt Lando, George és Alex. A három kocka George szobájában összegyűlve nyüstölte a magukkal hozott PS4-et. 

- Ne már George. Olyan rossz vagy ebben a játékban. - fakadt ki Alex miután egymás után három gólt is belőtt George kapujába.

- Alex Albon te csalsz! - dobta le a kontrollert az ágyra George sértődötten. Biztos volt benne, hogy a tehetsége nem csak az autóversenyzésre terjed ki, hanem a FIFA világára is, de csalódnia kellett mikor utolsó reménysége, Lando is Alex mellé állt. - Jól van srácok. Van egy ötletem. Rendezzünk bajnokságot! Akkor majd meglátjátok, hogy nem vagyok olyan rossz és, hogy biztosan Alex csal. 

- És kit hívjunk? Csak nem Sophiet? - Lando mindig is sejtett valamit George és a lány kapcsolatáról. Nyíltan nem volt köztük semmi, de a fiú igen is látta a jeleket. És, ha már ennyire egyértelműen odavannak egymásért, miért ne cukkolhatná ezzel Georgeot? 

- Ne - kezdett volna bele a tiltakozásba George, de Alex közbeszólt. 

- Játszunk kupidót?! - húzta fel a szemöldökét Alex. A két fiú egymásra nézett majd szinte egyként ugrottak fel az ágyról és rohantak Sophie szobája felé, ami történetesen éppen a folyosó másik végén volt. 

Az ajtó elé érve kifújták magukat majd hangos dörömbölésbe kezdtek miközben a lány nevét kezdték skandálni. Sophie már pizsamában volt amikor ajtót nyitott. A fején lévő fejhallgató pedig arra engedett következetni, hogy éppen zenét hallgatott amikor a fiúk megzavarták. 

- Sophie, szép pizsi. - nézett a lány rózsaszín, unikornisokkal tarkított felsőjére Lando. 

- George azt hiszi csalunk és kéne még egy ember, aki beigazolja, hogy ez nincs így, csak ő béna. Nincs kedved velünk tartani? - vágott mindennek a közepébe Alex. 

Sophie kis kérlelés után belegyezett abba, hogy felügyeli a fiúk játékát. Magára kapva egy pulóvert becsukta maga mögött az ajtót és követte a két fiút George szobájába. Sophie azonban arra nem gondolt, hogy nem csupán felügyelnie kell a fiúkat, hanem játszani is kell majd velük. A játék teljesen ismeretlen volt a lány számára, minden gombot amit csak lehetett összekevert amin Alex és Lando jót nevetgéltek, hiszen így könnyű szerrel megnyerhették a bajnokságot amit George kitalált. A második körben Sophienak Alexet keleltt volna legyőznie, de hasonlóan, mint az előző menetben nem igazán találta a megfelelő gombokat. Lövés helyett védekezett és passzolás helyett megpróbálta egy játékossal végig vinni a labdát a pályán. 

- Gyere. - húzta maga elé Sophiet George, akinek teljesen természetes volt, hogy a lány ilyen közel ül hozzá. Hiszen amióta csak az eszét tudja legjobb barátok. A lány közelsége sosem zavarta őt, sőt kimondottan élvezte, ha Sophie körülötte sertepertél. - Az kör ikont nyomd, ha lőni akarsz és az háromszöget ha védekezni. Ha ügyes vagy talán passzolás nélkül is sikerül egy-két gólt összehozni. - George gyorsan megmutatta Sophienak a kontrolleren, hogy mi hol található aztán pedig visszaadta neki, hogy egyedül próbálkozzon. 

George tanácsaival, Sophie könnyedén győzni tudott, ami nagy örömmel töltötte el a lány, mivel így tovább jutott a kitalált bajnokságuk következő fordulójába. A bajnokságot végül Lando nyerte, de Georgenak is sikerült bebizonyítania, hogy nem olyan béna, mint ahogy barátai gondolják. A három fiú játékot cserélt, hogy másban is összemérhessék tudásukat. Eközben Sophie George ölébe hajtotta fejét, onnan figyelte, hogy a három barát hogyan csipkelődik egymással miközben játszanak. Nemsokkal később a lányt elnyomta az álom. 

- Srácok. - szólt halkan George miután észrevette, hogy a lány elaludt. 

- Azt hiszem ideje mennünk. - kacsintott Alex Landora aki nevetésre húzta a száját, de gyorsan el is takarta azt, nehogy felébressze az alvó Sophiet. - George aztán óvatosan a szerelmeddel. Nem akarunk még keresztapák lenni. - a fiú szemforgatva köszönt el barátaitól. 

Mindenféle sületlenséget összehordanak. 

George óvatosan az ágy bal oldalára fektette Sophiet. Gondosan betakarta és miután meggyőződött arról, hogy a lány egyetlen testrésze sem lóg ki a meleg takaró alól elment, hogy ő maga is lezuhanyozhasson. Zuhanyzás után, George óvatosan bemászott Sophie mellé a takaró alá. 

Az éjszaka közepén Sophie forgolódni kezdett. Arcáról könnyek záporoztak, miközben halkan motyogott valamit. George hirtelen felriadva magához ölelte a síró lányt majd ébresztgetni kezdte. 

- Soph, soph. Ébredj. - a lány azonnal felriadt, ahogy George az arcáról törölt le pár könnycseppet. - Rosszat álmodtál? 

- Balesetem volt. - suttogta maga elé a lány. George jól ismerte Sophiet. Tudta, hogy a legnagyobb félelme egy baleset, ami majd a túlzott vakmerősége következtében éri majd, s habár még egyszer sem következett be, a lány már előre rettegett a tudattól. 

- Ide bújsz? - tárta szét George a karjait. Hátát az ágy háttámlájának dőlve kínálta fel a lehetőséget a lánynak. Sophie aprót bólintva feljebb mászott az ágyon, fejét George mellkasára hajtotta. Kezével átölelte a fiút, aki lágyan, apró köröket kezdett rajzolni az ijedt lány vállára. Sophie mélyen beszívva George illatát kezdett megnyugodni a fiú érintése alatt. Tudta, hogy biztonságban van és, hogy az előbbi csupán csak álom volt. - Soph, ugye tudod, hogy soha nem eshet bajod? Mindig ott leszek veled és nem hagyom, hogy valaha, bármi is történjen veled. Ugye tudod? 

- Tudom. - suttogta Sophie nyugodtan mielőtt az álomvilág újra szólította volna. - Szeretlek George. - az álom és ébrenlét határán csúszott ki belőle ez az aprócska, de annál jelentőségteljesebb szó. George úgy csinált, mintha nem hallotta volna, hogy Sophie nyugodtan visszaaludhasson, de belül szinte ordított volna az örömtől. Hiszen a lány, akiért akár az életét is odaadná éppen most vallotta, be hogy szereti őt.