To: ivottka  😇

Egy sikeres vizsga után teljesen felszabadultan foghattam bele a két story közül, amit kértél az elsőbe. Remélem elnyerte a tetszésedet.

I hate you, i love you // Utállak, szeretlek. 

✼✼✼

Charles  és Yvett mindennapjai az elmúlt időszakban csak a vitáról szóltak. Két évvel ezelőtt kezdtek el randizni egymással és két fantasztikus együtt töltött hétvége után döntöttek úgy, hogy hivatalossá teszik a köztük lévő dolgot. A kapcsolatuk tele volt örömmel, humorral és édesebbnél-édesebb pillanatokkal de ezek mind eltörpülnek a rengeteg vita mellett. A mélyzuhanás akkor kezdődött mikor Yvett beköltözött Charles lakásában, ezzel pedig megfosztotta a fiút a legénylakás adta szabadságtól. Szinte mindenen összekaptak, a legkisebb és legfurcsább dolgokon is, amin az emberek többségének esze ágában se lenne veszekedni. 

Yvett a hosszú műszakja után még a heti bevásárlást is elintézte. Két hatalmas csomagot próbált bevonszolni a konyhába, anélkül, hogy nyakát törné az előszobában heverő súlyzóktól és egyéb eszközöktől amivel tegnap Charles edzett. A konyhába érve, mintha egy vesztes csata helyszínére érkezett volna. Üres narancsleves doboz  hevert a kuka mellett, a mosatlan edények pedig a pulton sorakoztak nem éppen a legkatonásabb rendben. 

-Komolyan Leclerc? - szitkozódott magában a lány. Hulla fáradt volt és most még a lakást is rakhatja rendbe. Délelőtt megbeszélték Charlesal, hogy ma a fiú a soros a vacsora főzésben, de ételnek semmi nyoma nem volt. 

- Lando, haver. Mit csinálsz? - Charles kiabálást hallotta a játékszoba felől, ez mindent elárult arról, hogy a lakás miért néz ki úgy, ahogy. 

A lány úgy döntött megpróbálja nem felidegesíteni magát a rumlin. A héten már háromszor kaptak össze, egyikük idegrendszerének sem hiányzott még egy vita. Gyorsan a hálószobába ment , hogy a kényelmetlen irodai szoknyája helyett egy sokkal kényelmesebb melegítőnadrágba bújhasson. Haját kontyba fogva indult vissza a konyha felé, hogy elpakolja a bevásárlás dolgait. Összepakolt és  összedobott egy egyszerű kis spagettit, majd bekopogott Charles szobájába. 

A fiú egy sóhajtás keretében kért időt a barátaitól, majd felállt a szimulátor elől. A konyhába érve Yvett már megterített maguknak az ebédlőasztalnál, remélve, hogy a fiú majd csatlakozik hozzá a vacsoránál. Charlesnak azonban láthatóan teljesen más tervei voltak. Felkapva a tányérját a helyéről gyorsan szedett magának egy kis tésztát majd a fiókból kivett egy villát majd egyszerűen kifelé indult a konyhából. 

- Mit csinálsz? - állította meg a kérdésével a fiút  Yvett mielőtt még eltűnhetett volna a konyhából. 

- Mégis minek tűnik?! A szobámban eszem. - oh igen, a játszószoba az utóbbi időkben Charles magánhelységévé vált. ... szemei kikerekedtek a fiú szavai hallatán. Naívan azt hitte ma végre vitamentes nap lehet. 

- De hát mindig együtt eszünk... - tárta szét a kezeit ... miután leült a saját tányérja elé. Ellentmondást nem tűrt a hangja. 

- Rendben. - vont vállat Charles majd duzzogva leült a korábban neki szánt helyre. 

Régebben mindig beszélgettek vacsora közben, elmesélték egymásnak a napjaikat, most viszont teljes némaságba burkolóztak. Legyen bármennyire is fagyos a hangulat Yvett nem tudta nem szeretni a vele szemben durcásan tésztát szürcsölő fiút. Charles a világot jelentett ... számára de mostanában a világa csak úgy ugrál a közelgő menstruációja miatti pattanásig feszülő idegszálain. 

- Milyen napod volt édes? - ettől függetlenül  a lány próbált úgy viselkedni, mint egy átlagos napon. És, ha Charles nem akar beszélgetést kezdeményezni, akkor majd ő fog.  

- Jó. - szólalt meg Charles egysíkú hangszínen anélkül, hogy felnézett volna a tányérjából. 

- Direkt csinálod?  - kérdezte  ... egy fokkal ingerültebben,  még a villát is lecsapta az asztalra aminek hatására a fiú zavartan, de legalább végre felnézett rá. - Mostanában már hozzám se szólsz, Charles. Én próbálok veled beszélgetni, de te egy egyszerűen csak levegőnek nézel. 

- Mi van veled? - kérdezett vissza még mindig értetlen fejjel Charles. Nem értette, hogy a barátnője most miért akadt  ki, hiszen itt van, az asztalnál és vele eszik, ahelyett, hogy a fiúkkal játszana tovább. Úgy néz ki  Yvettnek mostanában semmi nem elég jó, amit csinál. 

- Velem?! Veled mi van? Állandóan a gépen lógsz Landoval. - Charles kezében is megállt a villa. ... és ő farkasszemet néztek egymással egy pillanatra mielőtt a fiú ismét inkább a tányérját kezdte bámulni. 

- Nem látom, hogy ez miért is probléma neked. - vonta fel a szájának szélét  gúnyosan magasra, miközben felhúzta a vállait is. 

- Hát akkor megmondom neked! - tette karba a kezét majd hátradőlt a székében. Felkészült egy újabb vitára. - Nem akartam ma vitatkozni, de egyszerűen felbosszant, hogy nem csinálsz semmit a lakásban. Ma hazajöttem és nekem kellett elpakolnom utánad. Úgy volt, hogy ma te főzöl vacsorát, de nem csináltad meg. Csak ülsz abban a rohadt szobában és játszol! Pedig tudtad, hogy későn érek haza az irodából.

- Rendben, sajnálom. Most már abba hagyod a hisztit, mert kezdem unni. - Charles hangja is egyre ingerültebbé vált. - De ha már itt tartunk ...  kettőnk közül ki is keres több pénzt?! A hülye irodád alig fizet, én tartom el magunkat, és akkor neked ennyire nehéz azt a pár  edényt elmosni?! Állandóan fárasztasz valamivel "Charles csináld ezt, csináld azt" - miután a fiú kiadta magából a sérelmeit ismét csend telepedett rájuk. 

- Azt hiszem talán hiba volt összeköltöznünk. - szólalt meg egy kis idő múlva a lány.

- Tudod én mit hiszek? Hogy hiba volt elkezdenünk randizgatni is. - kontrázott rá Yvettre Charles és felállt az asztaltól. A fiú hangsúlya és mondatai megütötték azt a szintet amit a lány idegei már nehezen viseltek el. A hangulat egyre feszültebb lett közöttük.

- Igen, igazad van! Mostmár akkor mehetsz amerre csak akarsz, én úgyis mindig csak visszafogtalak. Nincs igazam Leclerc? -  csapott az asztalra Yvett mielőtt idegesen kitolta volna maga alól a széket, hogy Charles villámokat szóró szemeibe nézhessen. 

-Oké, itt volt elég! Menj el! - üvöltötte Charles. A lány annyira megijedt, hogy hátrébb lépett egyet. Még egyszer sem jutottak ilyen mélyre. Ez a fiú már nem az volt, akibe egykor beleszeretett.

- Elviszem a cuccaimat, amikor elutazol a hétvégén. Mire vissza jössz, olyan lesz, mintha itt sem lettem volna. Minden cuccom  el fog tűnni. - a lány nyugodtan beszélt. Muszáj volt megőriznie a hidegvérét, hogy visszatarthassa a könnyeit. Otthagyva a fiút a konyhában Yvett megfogta a kulcsait és a tárcáját majd becsukta maga mögött az ajtót. 

Hat nap. Hat napja annak, hogy kiköltözött Charlestól. Amíg a fiú elutazott Angliába, addig a lány minden dolgát eltüntetett a fiú apartmanjából és egy hotelben vett ki egy szobát. A kulcsát, ami egykoron csak pót volt a lakáshoz a lábtörlő alá tette egy levél kíséretében, amiben leírta Charlesnak, hogy bármi is  volt köztük, ő mindig szerette. Yvett napjait szürkék és fájdalmasak voltak. rettentően hiányzott neki Charles, a közös órákon át tartó gyertyafényes fürdőzések, a meglepetés randik, a fiú hülyeségei Landoval de még a mosatlan edények is. 

A vasárnap, akár minden más vasárnap abból állt, hogy Yvett lecövekelt a tv elé, hogy megnézze a futamot és a távolból támogassa Charlest. Bár a fiú nem volt már mellette, a lány ugyanúgy leült és és végig nézte a futamot. Yvett szíve majd kiugrott a mellkasából, mikor meglátta amegfáradt Charlest a képernyőn.

- Charles, minden rendben? Olyan szótlan vagy ma és nemsokára futam. Minden rendben lesz a rajtnál? - Charles ott álldogált, hófehér arccal, maga elé meredve Sebastian mellett miközben a riporterek aggódó pillantást vetettek a fiú irányába. 

- Elszúrtam valamit még mielőtt idejöttem volna és most nem tudom, hogy hozhatnám helyre. 

Ennél több nem is kellett Yvettnek, minden holmiját bedobálta a bőröndjébe, amiből tulajdonképpen már hat napja élt. Ha még siet odaérhet a reptérre. Anglia nincs olyan messze. Még megmentheti a kapcsolatukat...

Pár óra múlva Yvett már a paddock bejárata előtt rostokolt, ugyanis belépő nélkül nem engedték be, hiába ismerte mindneki a lányt. Szerencsére Arthur, Charles testvére éppen ekkor sétált el a bejárat túloldalán. Egyből észrevette a kétségbeesett Yvettet.

-Yvett? Te mit ... te jó ég gyere! - Arthur intézett pár telefont és a lány már is a kapu másik oldalán találta magát. A kameráktól jól elrejtve a fiú a bátyja pihenőjébe kísérte a lányt, hogy itt megvárhatja Charlest. Arthur mindent tudott a bátyjáról, így az sem lepte meg Yvettet, hogy tudott a szakításról. 

A lány az utolsó körökig türelmesen várt a szobába, ahol egy kisebb tv készüléken át nézhette barátját, aki már hosszú körök óta kiesett a ritmusból és folyamatosan pozíciókat veszít. Jelenleg a negyedik helyen autózik, de még egy hiba és a fiú képtelen lesz elérni a dobogót. Yvett nem bírta tovább. Kirontott a szobából, át a box-utcán leült a fiú főnöke Binotto mellé. 

-Szabad? - mutatott a mikrofonra. A csapatfőnök apró félmosolyra húzta a száját. Tudta, hogy a lány olyan erőt adhat Charlesnak, amit senki más. - Charles, tudom, hogy meg tudod csinálni. Itt vagyok. Hallod? Itt vagyok Charles Leclerc! - szólt bele Yvett a mikrofonba a hangja pedig egyre bátrabb lett. 

- Yvett? Baby, te vagy az? Ez lehetséges egyáltalán? - kérdezett vissza hitetlenül a fiú. 

- Igen, nagyon is. Szóval gyerünk, taposs a gázra és mutasd meg, hogy milyen fából is faragtak Charles! 

Charles végül másodikként ért célba, egy kemény csata után amit a legjobb barátjával vívott de Charlesnak volt valami, ami Landonak nem. A szerelme bíztatása. A fiú amint kiszállt az autójából a csapata felé vette az irányt. A mérnöke mellett kiszúrta Yvettet, aki hatalmas mosollyal az arcán üdvözölte a fiút. Charles szinte letépte magáról a sisakját, hogy egy szenvedélyes csókkal köszönthesse a lányt, akinek a hiányába szinte már beleőrült. 

- Szeretlek! - lihegte miután elváltak. Körülöttük mindneki őrülten tapsolt és kiabált a fiú remek sikerének. - Csak miattad állhatok majd ott fent, ugye tudod?! Nagyon sajnálom amiket mondtam. Stresszes voltam. Nem! Egy komplett idióta voltam. Meg tudsz nekem bocsátani? - Charles szemei szinte csak úgy szórták a megbánást. 

- Már réges-rég megbocsátottam. - húzta vissza egy újabb csókra a lány Charlest. - Most viszont menj, még vár rád egy trófea amit át kell venned. 

Úgy tűnik néha elég elismerni, hogy hibáztak és egy csókkal mindent lezárni, mint tovább rágódni a dolgokon. Charles és Yvett ezt azon a napon tanulta meg, mikor majdnem elveszítették egymást.