To: Judy_Taurus

Tudom a másikat régebben kérted, de ennek már volt vázlata itt volt és csak arra várt, hogy leírjam🥺 Remélem azért tetszik, fogadd szeretettel drága. ❤️

(A rész káromkodást tartalmaz)

Driver of the day // A nap pilótája
※※※

- Kibaszott szar munkát végeztem. Kibaszott szart!  A picsába! - fakadt ki Charles a levezető körén miközben negyedikként futott be csapattársa Sebastian mögött itt az Isztambul Parkba. Főnöke, Mattia Binotto nyugodtságra intette a fiút, akit azonban tovább fűtött a düh, ennek eredményeképp pedig olaszul kezdett káromkodni.

Judy a vörös istálló hátsó felében várakozott türelmesen, hogy Charles visszaérkezzen a Parc Ferméről  és végre gratulálhasson neki. Elszalasztott pódium ide vagy oda, a versenyhétvége egész teljesítményét kell nézni és nem azt az egyetlen kis hibát amit a fiú az utolsó pillanatban vétett. Persze Judy sokkal higgadtabban tudott vélekedni a mai futam végeredményéről, mint az autóból éppen kiszálló Charles.

-Szép munka volt Charles.- veregette vállba a fiút a fő mérnöke rögtön a visszaérkezés után. Charles még csak a sisakrostélyát sem húzta fel, olyan ideges volt. Nem akarta hallani, hogy jó munkát végzett és ügyes volt, mikor ő maga pontosan tudta, hogy ez a teljesítmény távol állt a szép munkától.

Magán tartva a sisakját, úgy érezte mintha egy burok venné körül. Egy olyan burok, ahol egymaga lehet a gondolataival és a dühével. Itt senki nem tudja megzavarni, sem a média sem pedig a barátnője. Charles teljes szívéből imádta Judyt, a lány adott neki erőt a nehéz pillanatokban és ezért Charles örökké hálás lesz neki, de a mai egy olyan hibája volt, amit még Judy sem tudott elfeledtetni vele.

Judy ennél viszont már jobban ismerte Charlest, pontosan tudta, hogy a fiú ilyenkor nagyon is vágyik az elismerő szavakra és arra, hogy valaki megnyugtassa a lelkében háborgó tengert, csak fél kimutatni, mert úgy hiszi,  akkor gyengének tűnhet és bizony Charles Leclerc nem mutatkozhat semmilyen körülmények között gyengének. A benne rejlő stresszt az öltöző falának kiabálva próbálta levezetni, mintha a fal tehetne bármiről is.

Mint a legtöbb pasi, Charles is jó adag makacssággal rendelkezett, ez azonban nem riasztotta vissza Judyt attól, hogy bátran belépve a fiú öltözőjébe szorosan magához ölelje az izzadt pilótát, akiről időközben már lekerült a sisak is.

- Ne mondj semmit! Tudom, hogy ilyenkor mit gondolsz és mit érzel. - Judy arcát a fiú hátához passzírozta, hogy minél szorosabb ölelésbe tudja vonni a dühtől elborult elméjű Charlest.

-Honnan tudhatnád? Nem te ülsz egy piros szarkupacba és  a hülye olasz főnökeid utasításait próbálod végrehajtani. Ha az utolsó kanyarnál nem szólnak hozzám most én állnék ott és nem Sebastian. A picsába is! - Charles dühösen kitépte magát Judy öleléséből majd az öklével kezdte büntetni a vele szemben lévő falat.  A lány szemét  gúnyosan forgatva ugyan, de egy pillanat alatt termett barátja mellett. A lány hidegvére tökéletesen kiegészítette Charles forrófejűségét. Judy óvatosan Charles mellkasára helyezte a kezét, ezzel igyekezve megakadályozni azt, hogy a fal egy újabb jobbhorgot kapjon.

-Igazad van. Nem ülök abban a piros szarkupacban. - Judy határozott tekintettel nézett bele Charles szemébe. Tudta, hogy most neki kell erősebbnek lennie a fiúnál. - De, itt vagyok és látom mi folyik az istállóban. A csapat azon dolgozott végig, hogy te és Seb a lehető legtöbb pontot szedjétek össze. Charles senki sem hitte, hogy ma bármelyikőtök is pódiumon végezheti, ezzel az autóval nem! Kérlek szépen ne legyél magadra dühös. Egyáltalán nem végeztél kevesebb munkát, mint Seb.

Charles elhúzta a fejét, Judy közeledése láttán. A fiú úgy érezte nem érdemli meg a csókot a lánytól, még mindig magát érzi felelősnek.

-Charles Marc Hervé Percival Leclerc most leülsz a seggedre és ide fogsz figyelni rám vagy esküszöm neked, hogy ha hazamentünk a küszöbön végzed! - Judy egy fokkal nagyobb hangnemre váltott. Ha a fiú a szép szóból nem ért, akkor jönnek a saját, de keményebb módszerek. Charles meglepődve  nézett barátnőjére a teljes nevének hallatán, hagyta hogy Judy a mögöttük lévő masszázsasztalra lökje őt. Charles nagyokat pislogva ült, vele szemben Judy a halántékát masszírozva próbálta összeszedni a gondolatait. Nem akarta megbántani a szemmel láthatóan összetört srácot, de mindenképpen meg kellett értetnie vele, hogy a makacsság és a dühönség nem megoldás. - Na ide figyelj ...  nekem nem számít hányadikként érsz célba, amíg egyben szállsz ki abból a méregdrága szponzorkoporsóból, világos? Nem akarlak téged is elveszíteni! Éppen elég volt, hogy Jules és Anthoine itt hagytak minket. Ha minden versenyen huszadikként fogsz célba érni is te leszel nekem a nap pilótája. Az én pilótám! Szeretlek Charles és hatalmas terveim vannak még veled, hatalmas esküvőt kell csapnunk miután egy romantikus világkörüli út végén megkérted a kezem, neked kell a gyerekeim apjának lenni. Ezért nem fogadom el azt, hogy a szükségesnél nagyobb kockázatot vállalsz. Rendben? - Judy saját maga is elérzékenyült azon a kis rögtönzött beszéden amit most Charlesnak tartott. A fiú ölébe mászva kezei közé fogta Charles kissé borostás arcát, miközben eltűnődött azon, hogy ha visszatérnek a hotelbe könyörtelenül borotválkozásra fogja a fiút. Judy nem hagyva lehetőséget Charlesnak a tiltakozásra magához húzta, hogy forró csókok egész hadával árassza el a fiút.

Charles pislogás nélkül hallgatta végig Judy minden egyes szavát. A lelke minden eltelt másodperccel lett egyre nyugodtabb és nyugodtabb és mire Judy befejezte a mondanivalóját teljesen nyugodt volt. Megérezve a lány vágytól fűtött ajkainak finom nyomását a sajátján ráébredt arra, hogy a pódiumnál és a csillogó kupáknál van fontosabb is. Az ölében ülő és őt csókoló lány volt. A bizonyíték arra, hogy nem számít mit tesz, valaki mindig büszke lesz rá. Kezeit  Judy derekára vezette, úgy húzta magához közelebb. Nyelvével lassan végignyalta a lány alsó ajkait, Judy hamar vette a lapot és elmélyítette a csókját. Minden másodpercben amikor az ajkaik újra találkoztak kis,áramütés szerű érzés járta át mindkettejüket. Mindkettejükben parázslott a vágy, hogy tovább menjen egyszerű csóknál, de a józan ész és az öltözőajtón való kopogtatás megállásra kényszerítette őket.

-Ha megígérem, hogy többet nem akadok ki, akkor nem száműzöl a küszöbre? - húzódott el Charles. Mellkasa hevesen emelkedett fel és le a nemrég megélt evességtől és a levegőhiánytól, amit a hosszú csók okozott.

-Csak ha tényleg jó fiú leszel. - nevetett fel Judy majd leszállt Charles öléből, mielőtt még valaki rajta kapja őket.

-Én mindig jó fiú vagyok, bébi.

-Csak szeretnéd Leclerc! - Judy utoljára, lassan végighúzta körmét a fiú hátán és vállának egy részén, ezzel mégjobban felizzítva Charlesban a vágyat. Jól jön ez majd később .... és mielőtt bárki is gyanakodni kezdhetett volna magára hagyta a fiút az öltözőjében.