To: Judy_Taurus 
Kis esti mese drága, remélem tetszik 🥺

※※※
Choose! // Válassz!

-Te jó ég! - lihegte súlyosan Judy miközben fejét Charles mellkasára hajtotta, hogy összeszedhesse a légzését a heves szeretkezés után. Charles kezét a feje mögé helyezve, másikkal pedig betakarta barátnője csupasz testét, nehogy megfázzon. Egymást ölelve pihentek még egy darabig, mikor Charles úgy döntött el megy zuhanyozni.

Judy az ágyban maradt és pihent még. Hátára fordulva gondolkodott el a tökéletes kapcsolatán, hogy mennyire is szerencsés, hogy szerelemre talált és viszont szeretik. A fiú monacói apartmanjának hálószobájában pihenő Judyt egy hangos pittyenés zavarta meg. Oldalra fordult, hogy megkeresse melyikük telefonja zavarta meg az idilljét. Kezébe véve Charles telefonját elolvasta a képernyőn megjelenő üzenetet.

Hiányzol édes.
Remélem nem felejtetted el a holnapi napot.
Xoxo Charlotte

Judy szemei kikerekedtek. Elkapta a hányinger, nem tudta elhinni, hogy hogy ez most tényleg megtörténik, hiszen éppen most gondolt arra, hogy mennyire tökéletes is a kapcsolata. Az egész csak hazugság lenne? Eltakarva testét a paplannal megsemmisülve ült az ágy szélén. Csak bámult maga elé és próbálta feldolgozni a történéseket, amiket sohasem gondolt volna, hogy valaha is megtörténik majd vele.

-Mi az bébi? - huppant le Charles Judy mellé. A fiú látta, hogy a lányt bántja valami, de nem sejtette, hogy Judy éppen most jött rá a kis titkos életére.

-Mondd meg talán te! - vágta hozzá Charleshoz a telefont Judy. Szemébe könnyek gyűltek de nem tudta volna, hogy a dühtől vagy a csalódottságtól. Talán mindkettő benne volt, de most a dühöt jobban érezte. Amint az első csepp legördült az arcán le is törölte, hogy Charles még véletlenül se lássa őket.

-Honnan szerezted ezt? - nézett értetlenül a készülékre a fiú.

-Itt volt az éjjeli szekrényen! - Judyból előtörtek az érzelmek. Ordítani akart, dühöngeni, bármit megtett volna, hogy a szívét mardosó fájdalom megszűnjön. -Azt mondtad szakítottál vele! Amikor összejöttünk letiltottad. Akkor ez itt mi? Egy utolsó szarházi, hazug alak vagy Leclerc! - Charles automatikusan Judy után nyúlt volna, de a lány gondolkodás nélkül ellökte a kezét. Undorodott a gondolattól, hogy a fiú hozzáérjen.

-Félre érted. - Charles védekezni próbált, de ő maga is tudta, hogy felesleges, hiszen nem tudna ész érvekkel előhozakodni Judynak.

-Igen? Mit lehet ezen félre érteni?! Mióta jársz össze vele a hátam mögött?

-Nem rég óta, esküszöm. Judy én szeretlek! De ő...mindig látom. Nem bírom kiverni a fejemből. Hidd el, kérlek hidd el nekem, hogy csak te kellesz! - Charles bevetve boci szemeit, bűnbánó pillantásokat küldött Judy felé, őt azonban ez nem hatotta meg. Ennél jobban ismerte Charlest.

-Én kellek, de vele találkozgatsz. Ennyire hülyének nézel? - Judy ledobta magáról a paplant és idegesen magára rángatott egy elnyűtt szürke melegítőt és egy pólót. A szekrény mélyéről előkapta a bőröndjét. Minél előbb el akart innen húzni, egyszerűen képtelen volt rá nézni Charlesra.

-Ne menj el. - Charles a lány és a bőröndje közé állt. Minden áron meg akarta akadályozni, hogy a lány magárja hagyja őt. Tényleg szerette Judyt. Ő olyan lány volt, aki bárkit boldoggá tenne a végtelen türelmes és megértő természetével. A modell karrierjét építő Judy gyönyörűbb volt minden nőnél, akit Charles valaha látott, és híres. Pontosan az, amire minden feltörekvő pilótának szüksége van. A lánnyal folyamatosan a monacói újságok címlapján szerepeltek, ennél jobb reklámja nem is lehetne. -Kérlek!

-Ha valóban szeretsz, akkor most visszaírsz neki, hogy kopjon le! Vagy Ő vagy én! - tolta a korábban eldobott készüléket Charles elé. A fiú a kezébe vette a telefont, de képtelen volt gépelni. Csak állt ott Judy előtt remegő kezekkel. Nem tudta megtenni. Charlotte volt az első nagy szerelme. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből, pedig pontosan tudta, hogy mennyire mérgező kapcsolat is volt az övék és mégis, titokban még mindig Charlotte érintésére vágyott. - Sejtettem. Gyáva vagy! Ezért inkább hülyítettél én pedig bedőltem neked és két évig hagytam, hogy játszadozz velem de ennek itt vége Leclerc. - Judy gyorsan bedobálta a ruháit a bőröndjébe.

-Landohoz menekülsz. Igaz? - Judy a kabátját vette, mikor Charles utána szaladt és kérdőre vonta. Még neki áll feljebb?!

Judy mindig is tudta, hogy Charles zavarja a lány jó baráti viszonya Landoval. Judy és Lando évekkel ezelőtt randizgatott de az alakuló kapcsolatukból Charles miatt nem lett semmi. A lány szíve inkább a monacói irányába húzott. Landonak bár fájt, de elfogadta a tényt, hogy Judynak sokkal jobb lesz Charlesal. A kapcsolatuk azonban nem szakadt meg, a múltjuk ellenére nagyon is jó barátok maradtak.

-Ő legalább tud döntést hozni. - ez a mondat fájt a legjobban Charlesnak és Judy ezt nagyon jól tudja. Direkt mondta ki, hangjában olyan önuralom tükröződött vissza amit még maga Judy sem akart elhinni. Nem adta meg az örömöt Charlesnak, hogy lássa kiborulni.

Az ajtót becsapva Judy hallotta, ahogy a fiú franciául szitkozódik és tombolni kezd. Judy egy pillanatra megtorpant. Elgondolkodott azon, vajon visszamenjen-e, hiszen bármilye hülyesége ellenére szerette Charlest és nem akarta, hogy baja essen egy értelmetlen dühroham miatt. Judy végül úgy döntött nem megy vissza. A fiúnak egyedül kell megküzdenie a saját démonjaival.

Szeme felpuffadt és teljesen kipirosodott a sírástól, a szél ami útközben fújt pedig összeborzolta a haját. Pontosan úgy nézett ki, mint aki most szakított. Miközben sétált írt egy üzenetet Landonak, hogy átmenne, ha nem baj.

Lando nem értette, hogy a lány ilyen késő éjszakán miért szeretne átmenni, de egyáltalán nem bánta. Mindig szívesen látta Judyt. A lányt akit azóta sem tudott kiverni a fejéből, olyan sok idő után ugyan az a szerelem lángolt benne.

-Jud... Jézusom te hogy nézel ki? - szélesre tárva lakásának ajtaját nem éppen az a látvány fogadta, mint amire számított.

-Charles és én szakítottunk. - amint a szavak elhagyták Judy száját újra sírásban tört ki. Nem tudott többet mondani. Nem most.

-Jaj Judy, úgy sajnálom. - Lando szorosan magához ölelte a lányt, aki könnyeivel teljesen eláztatta Lando polóját, de ő nem bánta. Úgyis csak egy ócska szponzor póló. - Gyere, tuom mi segíthet. - óvatosan összekulcsolta a kezeiket, majd becsukva maguk mögött a bejárati ajtót a konyhába vezette a lányt.

Lando váratlanul a lány combja alá nyújt, hogy egy könnyed mozdulattal felültethesse a konyhaszigetre a lányt. Judy meglepődve tapasztalta meg barátjának erejét. Nem gondolta volna, hogy Lando csak úgy elbírja őt. A fiú a fagyasztóhoz lépve a lány kedvenc fagylaltját vette elé.

-Csoki és mogyoróvaj. - mosolyodott el halványan Judy. - Még emlékszel. - suttogta maga elé üveges tekintettel.

Charles sosem tudta melyik a kedvenc íze.Judy visszaemlékezett az időkre, amikor csak ő volt és Lando. Minden tökéletes volt, aztán jött Charles és olyan hamar történt minden. Egyik pillanatról a másikra veszítette el Landot, amit a szíve mélyén kicsit mindig is bánt. Talán ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy a szakítás ellenére barátok maradjanak.

-A kedvenced. -nyújtott egy kanalat a lány felé Lando. Miközben csendesen majszolták a jeges édességet, a fiú a lehető legközelebb húzódott Judyhoz. Az a láthatatlan lánc amely eddig visszatartotta őt attól, hogy bevallja érzéseit a lánynak, a Charlesal való szakítás miatt szertefoszlott. Landoban újra feltámadt a remény, hogy a régmúlt ellenére még megszerezheti a Judyt, akit soha nem szűnt meg szeretni.

-Charlotte. - a lány nevének puszta említése is felkavarta Judy gyomrát, de egyszerűen nem bírta ki. Muszáj kiönteni a leklét vagy hamarosan beleőrül a fájdalomba. - Végig vele beszélgetet Lando. Semmi sem volt igaz abból ami köztünk történt.

-Az a szemét. - Lando ökölbe szorította a kezét. Ledobta a kanalat a pultra. Nem törődve se mivel ismét a karjai közé zárta a sírás határán álló lányt. - Esküszöm kibelezem. Akkor aztán nézhet Binotto.

Judy bele se mert gondolni, ha a hétvégén lenne futam ezek ketten mit művelnének egymással. Talán gyűlölte Charlest, de nem akarta, hogy baja essen. Fejét jobban Lando nyakhajlatába fúrta, akinek kezei a derekára fonódva, erősen tartották őt.

-Ugye tudod, hogy én sosem tennék ilyet. - Lando kezei Judí arcára simultak. Még így, kisírt szemekkel is olyan gyönyörűnek találta Judyt. Legszívesebben megcsókolta volna.

-Tudom. - Lando karjaiban olyan más volt. Olyan nyugodt és természetes, mintha Judy mindig is ide tartozott volna.

-Meg akarlak csókolni. - hajolt közelebb a fiú, szinte Judy ajkaira suttogott. - Olyan régóta, olyan nagyon meg akarlak csókolni Judy!

-Mire vársz még?

Judy és Lando félve közelítettek egymáshoz. Ajkaik óvatosan tapadtak a másikéra csókjuk nem volt sem heves, sem vad, éppen ellenkezőleg. Finom volt és gyengéd. A két megszakadt szív újra egymásra talált, hogy a két félből egy egészet kovácsoljanak. Végre mind a ketten úgy érezték jó helyen vannak, jó ember karjaiban. Judy tudta, hogy az egyetlen aki szíve sebeit begyógyíthatja az csakis Lando és senki más. Lando pedig sohasem vágyott más nőre csak Judyra és végre itt volt vele.

-Sosem eresztelek el, többé nem. - suttogta Lando a lány ajkaira azokat a szavakat, amikre Judynak pontosan szüksége volt.

-Én pedig nem hagylak el újra.