To: Judy_Taurus

Egy szokatlan történet, meglepő fordulattal. Remélem tetszeni fog 😇

※※※

Arranged Marriage // Elrendezett házasság

Charles fiatalon, mindössze tizenkilenc éves volt amikor átvette örökségét az apjától, aki egy rivális bandával való összetűzés során veszítette életét. Charlesban a mai napig élénken él annak a szomorú napnak az emléke. Az édesapját ért lövésekért csakis önmagát okolta. Tizenkilenc éves volt, az első bevetésére ment a bandával és a figyelmetlensége az apja életébe került. Tanulva a múlt hibáiból Charles megkeményítette a szívét és eldöntötte, hogy nem fog szerelembe esni, hiszen amint szeretsz valakit, van veszítenivalód is.

Ám a sors hozta váratlanokra még a nagy Charles Leclerc sem készülhetett fel. Judy szó szerint a semmiből csöppent Charles életébe. Apja végrendeletében arra kérte fiát, hogy vegye feleségül partnere Jules Bianchi lányát. A két bandavezér jó előre eltervezte, hogy a tizenkilenc éves Charlest és a tizennyolc éves Judyt egy napon majd összeadják, ezzel a két fiatal egyesítheti örökségét és Monacó legnagyobb és legbefolyásosabb maffiájává válhatnak. Charles csupán tiszteletből nem kezdett el tombolni a végrendelet felolvasása közben. Nem akart tiszteletlen lenni. A szobájába vonulva azonban senki nem láthatta miként adja le dühét. Nevetségesnek találta amiért apja ilyen régimódi dolgokhoz folyamodott ahhoz, hogy egyben tartsa szeretett bandáját. Mintha nem bízott volna abban, hogy Charles egymaga kezelni tudja a hagyatékát.

- Még csak nem is ismerem. - suttogta maga elé a szavakat, abban bízva, hogy ettől majd megváltozik minden.

Charles minden eltelt nappal jobban rettegett házasságtól. Egy idegenhez kell hozzámennie, akiről semmit sem tud. Mégis hogyan bízhatna meg egy vadidegen maffiatagban? Mi a garancia arra, hogy majd nem fogja elbitorolni a Leclerc részt?

Judy hasonló aggodalmakkal a szívében minden egyes nap sírva kérlelte apját, hogy ne adja hozzá egy idegen férfi fiához. A család amelybe beházasodni készül csupán annyit tudott, hogy apja legrégebbi partnerei. Judy apja azonban büszke ember volt és ragaszkodott hű barátja utolsó kéréséhez, főképp, hogy tudta számára is közeleg a nap amikor majd át kell adnia lányának a vezetést.

Ahogy az a szokásoknak megfelelően lennie kell, a jegyespár nem láthatta egymást az esküvő napjáig. A két fiatalt azonban mindenre felkészítették amire csak fel lehet, ha az ember gyermeke egy veszélyes családba születik. Charles és Judy minden kis információt tudni akartak a másikról és nem féltek tenni érte.

Judy a legénybúcsú estéjén lopódzott be a Leclerc villába. Előzetesen kifigyelte, hogy leendő férje hálószobája az emeleti részen van, balról a második ablak. A lány hajlékonyságának és meglepő erejének köszönhetően játszi könnyedséggel mászott fel a fiú ablaka mellett elhelyezett szerkezeten amire eredetileg futórózsákat szántak felfuttatni. Charles ablakának párkányán kapaszkodva óvatosan bekukucskált. Az opálos üveg túloldalán egy izmos hátat látott megfeszülni mielőtt a fedetlen testet a fiú egy drágának tűnő fehér ingbe burkolta volna, majd távozott a szobából. Judynak nem volt olyan szerencséje, hogy láthassa a leendőbelije arcát. Judy kissé csalódottan mászott le rejtekhelyéről, azzal a tudattal, hogy bizony jövendőbelije arcát holnapig még rejtély övezi. 

Charles kiélvezte utolsó szabad estélyét barátaival és kollégáival mielőtt még apja kérése szerint igába hajtaná a fejét. Charles legjobb barátja Pierre azonban véletlenül elkotyogta, hogy a menyasszonya ma abban a Kaszinóban mulat a barátnőivel amit alig 24 óra múlva már közösen igazgatnak majd. A fiú kapva az alkalmon részegséget színlelve hazavitette magát és miután megbizonyosodott arról, hogy mindenki elment, kijátszva az őröket kisurrant a villából és a Kaszinóhoz ment. Kihasználva azt, hogy menyasszonya még csak azt sem tudja hogy néz ki, mindenféle aggodalom nélkül sétálhatott be a Kaszinó épületébe. Nem kellett sokáig keresgélnie, szemével egyből kiszúrta a VIP részlegen kártyázó, hangosan nevető lány bandát.

- Szóval te lennél Judy Bianchi. - tekintetével alaposan, de nem feltűnően felmérte a középen ülő, fekete, csillogó ruhát viselő lányt. Charles maga is meglepődött, hogy milyen gyönyörű a leendőbelije. Azonban nem engedhette meg magának, hogy megbízzon benne. Túl sok ismeretlen tényező övezte a lányt, ahhoz, hogy elengedje a kételyeit.

Másnap Charlest és Judyt a személyzet készítette fel a nagy napra. Külön ember volt a ruhák előkészítésére, a Judy sminkjének elkészítésére de még a hitvesi ágy őrzésére is akadt ember. Charlesnak a külön alkalomra maga Mr.Armani küldött egy egyedi tervezésű öltönyt. Judy pedig a valaha látott leggyönyörűbb ruhát kapta a Swarovski családtól, amit több mint ötszázezer kristály díszített, ezzel pedig a valaha csak elkészült, legdrágább ruhát viselhette esküvője napján.

Mr. és Mrs.Bianchi gondoskodtak az esküvői menüről, Mrs.Leclerc pedig a dekorációról és a vendéglistáról. Egy átlagos pár számára ez a nap a tökéletesség fizikai megtestesülése lenne, ám Judy és Charles számára a szent oltár nem volt más, mint az erőszak kapuja. Az elrendezett házasság és, hogy nem ismerték egymást csak eleve ellenszenvessé tette őket egymás számára. Hiába volt Charles a főnök a saját bandájában, még ő is alá volt rendelve apja akaratának, így nem volt mit tenni.

- És te Charles Marc Hervé Percival Leclerc akarod-e hites feleségedül fogadni az itt megjelent Judy Bianchit?

- Igen, akarom. - Charles ezen szavak kimondása után úgy érezte teljesítette apja végső akaratát.

- A Római Szent Egyház által felruházott hatalmam által, ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a mennyasszonyt. - a pap hátra lépve egyet teret engedett a friss házaspár első csókjához. Judy megszeppent a fiú lágy, édes ajkainak finom nyomása alatt. Nem számított arra, hogy Charles majd ilyen gyengéden fogja őt megcsókolni.

Annak ellenére, hogy házaságuk elrendezett volt, Judy és Charles nem volt rossz páros. Az üzlet nyereségesebb, volt mint korábban bármikor mióta ők irányították. Közösen készültek bosszút állni Charles apjának gyilkosán, ezzel pedig beteljesíthették a legnagyobb céljukat, leszámolhattak legnagyobb riválisukkal.

- Készen állsz? - lépett Judy férje mellé, aki már az autónál várt a lányra.

- Azóta erre a percre várok, hogy eltemettem az apámat. - a pár Charles Ferrarijába ülve, kettesben kívánta elrendezni az akciót. Pierre és Sebastian csupán a biztonság kedvéért, a háttérből fedezte őket.

Judy és Charles titokban készült lecsapni. Egy előzetesen kapott füles alapján tudták meg, hogy a rivális banda hol és mikor ül össze tanácskozni a következő lépésekről. Beosonva a hangárba, ahol a titkos találkozó helyszíne lesz, már tettre készen várták az ellenfeleik színre lépését, akik hamarosan fel is tűntek a színen. A pár türelmesen megvárta a találkozó végét, amíg már csak a főnök és a két őre maradt.

A terv az volt, hogy Judy elintézi az őröket, addig pedig Charles célba veszi a főnököt de nem számítottak arra, hogy a két őr tudása jóval meghaladja Judyét.

- Judy! -kiáltott fel Charles, mikor meglátta, hogy az egyik melák célba veszi feleségét. Charles hangjának hallatán Judy felkapta a fejét, aki addig a másik őr nyakába ülve, combjával szorítva azt, próbálta elvenni a nála jóval termetesebb férfi fegyverét. Csupán a szerencsének és Judy reflexeinek volt köszönhető, hogy a felé repülő golyó csak súrolta a karját. Charlesban, mintha valami hirtelen fordult volna. A bosszúnál sokkal fontosabbá vált felesége épsége. Gyors mozdulattal a fegyvere után nyúlt és két pontos célzást leadva megölte a Judyt fenyegető őröket. Ezzel viszont elszalasztotta az esélyt, hogy elkaphassa a főnököt. Pierre és Sebastian után kiáltott miközben felkapta Judyt a vállára és visszavitte a kocsihoz.

- Charles mit csinálsz? Elmenekül! - Judy a karját fogva lógott férje válláról, nem akart hinni a szemének. Több hónapnyi szervezkedés után csak úgy futni hagyja apja gyilkosát?!

- Nem érdekel. - Charles határozottan lezárta a kezdődő vitát. Nem akart belemenni semmibe, hiszen tudta, hogy neki van igaza.

Visszaérve otthonukba, amit az esküvő után Judy maga rendezhetett be a saját ízlése szerint, Charles a hálószobába vitte Judyt, aki csupán karjának egyre erősödő fájdalma miatt nem ellenkezett.

- Mutasd! - egy éves házasságuk során Charles most ért hozzá először hozzá feleségéhez. Persze a közös eseményeken megjelentek egymás oldalán, ha kellett még csókot is váltottak, de mindketten tudták, hogy ez csak színjáték.

- Jól vagyok. - Judy ahogy mindig megpróbált erősnek látszani, de Charles ennyi idő alatt már átlátott rajta. Aprót rázva a fején, leguggolt felesége elé, hogy jobban szemügyre vehesse a sebet. Aprót rázva a fején felállt, hogy előkeresse a fürdőszobaszekrényből az elsősegélydobozt. Visszatérve Judyhoz óvatosan elkezdte lefertőtleníteni a sebet.

- Miért csinálod ezt? Soha egyszer sem nyúltál hozzám. - a lány felszisszent ahogy Charles kicsit erősebben nyomta karjához a kötszer áztatta vattát.

- Amikor meglőttek. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy van mit veszítenem. Eddig sosem gondoltam rád többként, mint egy gyönyörű nőként, aki a feleségem de a mai nap megijesztett. Életemben először apám halála óta rettegtem, hogy te is a kezeim között hagysz itt.

Judy lefagyva ült férje előtt, aki éppen most vallotta be, hogy fontos a fiú számára. Judy mindig is vonzó férfinak találta Charlest, de félt hozzá közeledni. Hiszen az ő házasságuk csupán érdek és az érdek mellett nem fér meg a szerelem.

- Charles...- Judy mit sem törődve azzal, hogy Charles még ápolja a kezét, meglökte a férfit, aki elveszítve egyensúlyát a hátára esett, Judy lemászva az ágyról férje fölé mászott. Egy karral megtartva magát közeledett a fiú felé, aki hamar realizálta a helyzetet és megfogva a lány derekát maga alá fordította, így most ő volt az aki a karjain támaszkodott. - Csókolj meg!

Charles ajkait Judyéra tapadva valami olyat tapasztalt amit azelőtt még sosem. Áramütés szerű bizsergés járta át a testét. Felmordult, mikor a lány finoman beleharapva alsó ajkába mélyítette el a csókot. Judyból mindig is hiányzott egy darab. Házas volt, de nem érezte magának házasságát, a rész amely mindig hiányos volt ezzel a csókkal vált egésszé. Minden amit nem mertek bevallani maguknak, most utat tört a felszínre és tüzes szerelmet kovácsolt a fiatalok jégszívéből.

A nap mikor Charles majdnem elvesztette Judyt változatta meg örökre az életüket. A nap amikor rádöbbentek mennyire is fontosak egymásnak, hogy mennyire jól kiegészítik egymást. A nap melyre pontosan kilenc hónap múlva született meg Judy és Charles szerelmének tökéletes gyümölcse, Anthoine Hervé Jules Leclerc, a Bianchi-Leclerc maffia jogos örököse.