Judy_Taurus   ❤️

Igeeen tudom, már mióta lógok ezekkel a történetekkel neked, de megmondom őszintén amint ránéztem a jegyzeteimre a kettő helyet, egy egységet láttam magam előtt. Sosem dolgoztam még vámpírokkal, mint főszereplőkkel, így hát mindenképpen ki akartam próbálni magamat. Annyira adta magát, hogy a báli témát összemossam a "gonosz" vámpírokkal.

Remélem legalább annyira tetszik majd neked, mint nekem. 🥺❤️

※※※
Ball of vampires  // Vámpírok bálja

Judy, mint a családjának soron következő trónörököse, szabad akaratán kívül lépett be a bálterembe. A hosszú lépcsősor tetején megállt és lenézett. Odalent a parketten megszámlálhatatlan páros táncolt, mások a parkett szélén egy-egy pezsgőt a kezükben tartva figyelték a bécsi keringő részvevőit. Judy hatalmas levegőt vett mielőtt ahhoz a szolgálóhoz, aki majd be fogja jelenteni a megérkezését. A szolgáló kézcsókkal köszönt, majd a lehető legnagyobb alázattal a hangjában megkérdezte, hogyan szólíthatja a lányt?

- Mademoiselle Judy, Mercia trónörököse. - a szolgáló kellően hangosan és határozottan jelentette be a lányt, akire szinte rögtön minden szempár rászegeződött. A családja a 16 éves születésnapjáig titkolta a lány kilétét, a nagyvilág csak nem régiben, apja halála után szerzett tudomást a létezéséről. Mint leendő királynője, kötelessége házasságra lépnie és trónörököst szülni, hogy Mercia függetlensége megmaradjon. Országa kicsiny, ásványkincsekben szegény, csupán a termőföldjeire támaszkodhat, éppen emiatt kellett a környező királyságoknak is, ahol a termés évről évre gyérebb volt. Judy egyetlen kiútja az volt, ha ma előnyös házasságra tesz szert.

-Itt az idő. - suttogta a lány fülébe édesanyja, miután az ő nevét is bejelentették. Az asszony férjének elvesztése után elzárkózott a világtól és minden erejét abba fektette, hogy a legmegfelelőbb, legelőnyösebb párt találja meg Judy és az ország számára. A béke ugyanis törékeny és szükség van egy erős kezű uralkodópárosra, akik megteremthetik ezt a merciai embereknek. - Menj és élvezd a bált.

-Igen, Anyám! - Judy apró bólintással tett eleget anyja kérésének. Méltóságteljes lépésekkel sétált a lépcsősor alja felé, miközben magán érezte a férfiak vágytól éhes és a nők irigy pillantásait.

Miután kiderült, hogy Mercia nemrég elhunyt királyának van egy lánya, Judy a közélet centrumává vált. Mindneki róla pletykált. A lány első nyilvános megjelenésével igazat adott azoknak a szóbeszédeknek amik a gyönyörűségéről szóltak. Judy hosszú hollófekete haja tökéletesen keretezte a hófehér arcát és a halvány rózsaszín ajkait. Haja szoros, de elegáns fonatban omlott a hátára. A fonatot a híres merciai narancsvirág díszítette, akár csak azt a halvány narancs színű estélyi ruhát amit viselt. Lábát pedig egy még éppen kényelmes magasságú fehér cipőbe bújtatta.

Számtalan kérővel és tánccal később Judy úgy érezte hiba volt elhagynia az otthonát. Egyik herceg sem nyerte el a tetszését. Majdnem éjfélt ütött az óra, mikor a zenészek félbeszakították a muzsikát, hogy a lépcső tetején álló szolgáló egy ifjú urat jelenthessen be. A fiú méltóságteljesen és határozottan szelte a távolságot a lépcső aljáig, mintha ismerné a terepet. Minden szempár rá figyelt, egészen addig amíg a lépcső aljához nem ért. Ekkor a fiú intett egyet a vendégek pedig visszafordultak, hogy korábbi tevékenységeiket folytassák.

-Ő kicsoda? - fordult Judy egy mellette álló hercegkisasszonyhoz, akivel itt a bálon ismerkedett meg. A lány már jegyese volt Franciaország koronahercegének, Louisnak, mégis olyan áhítattal bámulta a feléjük lépkedő, nemrégiben feltűnő herceget, hogy majd kiestek a szemei.

- Charles herceg, a Leclerc dinasztia középső fiúörököse. Rengeteg pletyka terjeng Charles körül is, amik meglehetősen vegyesek. Van aki szerint gonosz erők munkálkodnak a fiúban, de nézz csak rá! Inkább angyal, mint démon. - Judynak nem volt esélye válaszolni, mivel Charles herceg időközben hozzájuk ért és kezet nyújtva várt a reakciójára.

-Szabad egy táncra? - Charles hangja mély volt, mégis. Judy bizonytalanul,de a fiú kezébe helyezte az övét de majdnem el is húzódott amikor megérezte a fiú jéghideg kezeit. Mint akiben nem is folyik a vér. - Szóval te lennél Mercia rejtélyes örököse?! - Charles jég kék íriszei tökéletesen illettek ahhoz a hűvösséghez, ami a fiúból árad.

A zene felcsendül, Charles pedig határozott mozdulatokkal a parkettre vezette Judyt. Egy köszönés, majd a két fiatal egymáshoz közelebb húzódva kezdett meg egy újabb keringőt. A tánc elején senki sem mert csatlakozni a párhoz, így nyugodtan beszélgetettek.

- Személyesen! - húzta kicsit ki magát Judy. - De te sem vagy épp mindennapi, legalább is ahogy a reakciókat láttam. Mindenki téged nézett és mindneki ismer. Hogy lehet, hogy én nem?!

-Nem vagyok nagy társaság-kedvelő. - Charles kezei szorosabban fonódtak a lány derekára, hogy biztonságosabban tudja a levegőbe emelni Judyt. - Ha lehetőségem van rá inkább visszavonulok a fényűzéstől, de ma mégis csak a születésnapom van. Itt a helyem, édesapám és édesanyám kérésére. - apró mosoly jelent meg a fiú ajkain.

-Boldog születésnapot. - mosolygott vissza a lány. - Az édesanyám engem is akaratom ellenére hozott ide. - Judy sosem volt még ennyire nyitott egy idegennel. Még őt is meglepte mennyire meg tud nyílni valaki előtt, akit csupán pár perce ismert meg.

A tánc közepénél Charles intett egyet, hogy a többi, várakozó pár is bekapcsolódhat. Amint a tömeg köréjük gyűlt és Charles úgy ítélte meg biztonságos a helyzet, megfogta Judy kezét és kijjebb húzta a táncoló forgatagból. Egy feléjük közelítő szolgáló pezsgővel kínálta őket. A fiú gyorsan lekapott egyet és átnyújtotta a lánynak.

-Köszönöm. Te nem iszol? - csodálkozott Judy, hiszen ennyi tánctól mindneki megszomjazna de Charleson még csak nem is látszott egy izzadságcsepp sem.

- Én .... egészen másfajta italhoz szoktam. - a szavak fennakadtak a fiú torkán. Félt, hogy talán túl sokat árul el magából a lánynak.

Charles évszázadok óta nem érzett ilyen vonzalmat egy lány iránt. Volt valami különleges Judyban, mikor az anyjától meghallotta, hogy itt van a titokzatos hercegnő, a saját szemével kellett látnia. A lépcső tetejéről kiszúrta a narancssárga ruhában pompázó szépséget, nem tudott ellenállni a kísértésnek, meg kellett nézze, hogy a lány valóban a másik világba tartozik-e. Charlest átjárta a megkönnyebbülés, mikor megérezte a lány lüktető ereit tánc közben, ám a vére helyett sokkal inkább a lány védelmére vágyakozott. A világban ugyanis, amit Judy alig ismer, rengeteg veszély leselkedik rá.
A veszély viszont nem válogat. Charles nem gondolta volna, hogy amitől ösztönösen óvni akarta Judyt az itt és most fog rátalálni a lányra.

Egy hangos robbanás rázta meg a termet, az ajtók kiszakadtak a helyükről, amelyek zuhanás közben többeket is eltalált. A vendégek pánikba estek, a nagy fejetlenségben Charles elveszítette a nemrég még mellette ácsorgó Judyt. A lány a tömegbe szorult, érezte ahogy a pánik egyre nagyobb és nagyobb lesz a terembe, az emberek fejvesztve, mit sem törődve egymás testi épségével menekültek a kijáratok felé. Charles tekintete cikázni kezdett a rémült emberek között, pár perc után megtalálta Judyt. Az ablak mellé szorították a nagy tolongásban, szemével Charlest kereste. Mikor a tekintetük összefúródott megpróbált a fiú irányába tolakodni, ekkor az ablakok hangos robbanással, ezernyi darabra törve szakadtak ki a helyükből, a vendégek többségét megsebesítve. Judy testébe éles fájdalom hasított, a füle csengett a robbanástól és a látása is elhomályosult. Lenézett a sajgó oldalára, ahol egy hatalmas vörös folttal találta szemben magát, egy nagyobb szilánkdarab fúródott az oldalába. Nagy levegőt véve megragadta az üvegdarabot és kirántotta azt majd a földre rogyott. Akik nem haltak bele a sérüléseikbe, el tudtak menekülni.  Csak Charles emberei, Judy és a támadó fél maradt a teremben.

- Judy! - kiáltott fel Charles és nagyobb sebességre kapcsolt. Ám valaki az útját állta. Jól ismerte már az alakot. Évszázadok óta a legnagyobb ellensége volt. - Max, tudhattam volna. - vicsorgott az előtte álló, elégedetten vigyorgó fiúra. Megmutatta szemfogait, amit egészen eddig próbált elrejteni.

- Hova olyan sietősen Leclerc? A móka még csak most kezdődik. - a fiú is megvillantotta szemfogait majd vilám sebességgel Charlesra támadt, aki hárította az ütést.

A két fiú hadakozását Judy szakította félbe, aki minden erejét összeszedve a két fiú közé állt, habár a lábai alig tartották meg. Arca még hófehérebb lett a sok vérveszteségtől.

- Elég! - kiáltotta erőtlenül a lány. A két fiúr nézve ekkor értette meg, hogy Charles mi is valójában. A hideg keze, a jeges pillantása, a furcsa kijelentései... Vámpír!

- Ínycsiklandónak tűnik. - Max ismét vigyorra húzta s száját.

Max Verstappen, a rivális család örököse, 150 éve utálják egymást a családjaik. A háború közöttük réges-rég óta zajlott, amely egy hölgy szíve miatt robbant ki. Max apja Jos és Charles apja Hervé ugyanabba a halandóba szerettek bele, a lány Hervét választotta, Jos ettől pedig éktelen haragra kelt. Örök bosszút fogadott Hervé és családja ellen, a bosszúja pedig elérte a halandót is, dühében meggyilkolta a hölgyet, akié a szíve volt. Ha nem lehet az övé, senkié se legyen. A két család ettől kezdve háborúzik egymással, ami átterjedt a gyermekeikre is de Charles sosem gondolta volna, hogy a történet újra megismétlődhet. Max kapva az alkalmon megragadta a lányt, mielőtt Charles érte nyúlhatott volna és a karjába mart majd eltűnt. Amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan távoztak.

Judy érezte ahogy a testében lévő erek falait szétfeszíti Max mérge. A fájdalom még jobban felerősödött, nem tudta visszatartani sem a könnyeit sem a sikolyát. Meg akart szabadulni a maró fádalomtól. Charles az ölébe vette a lány fejét és óvatosan végigsimított a vércseppekkel áztatott arcán. Lenézett a Judy oldalán tátongó sebre és egyből tudta mit kell tennie.

- Sajnálom! Annyira sajnálom! - suttogta. Íriszeiben a világ minden fájdalma visszatükröződött, miközben ajkait a lány nyakához érintette. Előhívta szemfogait és a lány nyakába mélyesztette őket. Kiszívta Max mérgét és a sajátját eresztette bele a lány ereibe. Judy sikítása betöltötte a termet. Charles szolgálói védekezően állták körbe őt és a lányt, amíg a méreg hatni nem kezdett. Charles szíve majd megszakad amikor a lányra nézett, de nem volt más választása.

Csak úgy tudta megmenteni a lány életét, ha őt is vámpírrá változtatja.

Judy ébredése után nem csak Mercia királynője lett, hanem Charles Leclerc, Monaco vámpírjának jegyese és Monaco leendő királynője.