To:  @thegirlwhodreamedbig 

Kicsit megcsúszva, de nem elfelejtve meghoztam a kért storyt.
Fogadd szeretettel! Remélem tetszik 🥺🧡

Ezzel együtt pedig üzenném: VISSZATÉRTEM! Egyelőre időszakosan és még tutira kell idő, hogy visszaszokjak ide, úgyhogy csak kíméletesen légyszi. 🥰 

✼✼✼

decision // döntés 

Carlos idegesen toporgott a tükör előtt, a nyakkendőjét igazgatta meg immáron már vagy tizedszer. Arianna és ő egy ideje már ismerik egymást. Egészen pontosan öt hónapja alkotnak egy párt, a médiának viszont csak tegnap fedték fel a kapcsolatukat. Egy elegáns partyn ismerkedtek meg a Ferrari jóvoltából. Arianna Olaszország egyik legrangosabb családnak az egy-szem lánya volt így, mint igazi előkelőség a lánytól az apja elvárta, hogy rangjához méltóan válasszon párt. Carlos tisztában volt a lány családjának elvárásaival. Éppen ezért volt annyira ideges. Nem tudta mennyire fog megfelelni Signore Romano magas követelményeinek. Arianna látva Carlos kétségbeesett arcát a férfi mögé osont és óvatosan átölelte őt, vigyázva, hogy ne kenje össze az elegáns Armani inget, amit Carlos viselt. 

- Minden rendben lesz Carlito. Imádni fognak. - lassan megkerülte a férfit és egy apró puszit lehelt az arcára. Carlos ettől valamennyire megnyugodott, legalább is megpróbált. 

- Nem tudhatod. Mi van, ha nem úgy lesz, ahogy hiszed? - nézett a távoldó lány után, aki már a bejárati ajtónál állt, hogy felkapja a magassarkú cipőjét. 

- De tudom, hogy úgy lesz. - egyenesedett fel Arianna. 

- Oké, de... 

- Jézusom Carlos, mikor lettél ennyire betoji? Ezek csak a szüleim. - nevetett fel a lány majd a kezébe véve a vérvörös Ferrari kulcsát Carlos irányába dobta azt. Hála a férfi remek reflexeinek a súlyos kulcs nem találta el. - Egy híres autóversenyző vagy, tudsz olaszul és ha ez nem lenne elég, én mondom neked rohadt szexin áll az Armani. - kacsintott egyet Arianna mielőtt kilépett volna közös lakásuknak ajtaján. 

A férfi kocsijával mentek el a lány családjának rezidenciájára, ami Bologna szívében kapott helyett. A ház inkább hasonlított egy palotára. Carlos még sosem látott ekkora épületet, ahol mindössze hárman laktak. Carlos a kijelölt parkolóban megállt és leállította a motort. 

- Otthon, édes otthon. - csapta össze a tenyereit Arianna majd kiszállt a kocsiból. Carlos némán követte őt egészen a bejárati ajtóig, ahol egy lakáj üdvözölte őket. Hát persze, hogy van lakáj is...A személyzet egy másik tagja pedig elkísérte őket az étkezőbe, ahol a lány szülei már vártak rájuk.

Az asztalfőnél Signore Romano ült. Kezei türelmesen várakoztak az asztalon, arca kemény vonalai egy parányit sem mozdultak amikor Carlos és Arianna beléptek a szobába. Ugyan olyan egyenes háttal ült, ahogy előtte, kék szemeiből dermesztő hidegség sugárzott. Carlos legszívesebben fogta volna a lányt és a világ végéig futott volna vele. 

Sigonra Romano meleg mosollyal fogadta őket. A nő azonnal felpattant, ahogy meglátta a lányát és a kísérőjét. Aprócska, törékeny asszony volt, de megvolt a maga bája. Nem is értette, hogy egy ilyen kedves asszony, mint a Signora hogyan köthetett ki egy olyan szigorú és rideg ember mellett, mint a Signore. Carlos szinte azonnal látta, hogy Arianna szinte teljesen az anyjára ütött. Átjárta őt a megkönnyebbülés, amikor a Signora mosolyogva nyújtott neki kezet, hogy üdvözölje. Carlos illedelmesen bemutatkozott és egy óvatos kézcsókkal köszöntötte az asszonyt. 

- Kettőből egy megvan. - gondolta. 

- Oh, kedveseim. Úgy örülök, hogy itt vagytok. Üljetek le nyugodtan, az ételek máris érkeznek. - mutatott az üres székek teljes hadára Signore Romano. Carlos és Arianna pedig szót fogadva az asszonynak egyből helyet foglaltak Signore Romano mellett, aki még mindig nem mozdult. Csupán szemével mérte fel a lányát és Carlost. 

-- 

- Szóval Carlos, miért nem mesélsz nekünk kicsit magadról? - a Signore egészen eddig csendben evett. Carlos kissé félre is nyelte a szájában lévő cseresznyét, amely a tortája tetejét díszítette. Hirtelen összeszűkült a gyomra és úgy érezte, többé egy falat se megy le a torkán. Egy kétségbeesett pillantást vetett Ariannára mielőtt válaszolt volna. 

- Igazából semmi különleges nincsen bennem, Signore. - Carlos hangneme óvatos volt, hangja halk. Tartott attól, hogy a leendő apósa nem fogja elfogadni őt. 

-A hírekben nem ezt lehet olvasni. - Signore Romano lassan letette a kezében lévő villát, a tányéra mellett lévő szalvétával pedig óvatosan megtörölte a száját. Minden mozdulata kimért volt és rideg. Carlos sosem látott még a Signorehez hasonló félelmetes embert. 

- Apa, kérlek! - Arianna rögtön Carlos védelmére kelt, amint látta, hogy az apja milyen igazságtalanul távolságtartó a szerelmével. - Most miért kell ezt csinálnod? 

A kellemes családi hangulatú vacsorából egy dermesztő kihallgató szoba vált. Mindenkire súlyos csönd telepedett, senki nem tudta mit is mondhatna. Carlos nem Arianna nem akart ellent modnani az apjának, Signora pedig  Romano hiába mondana is bármit a férjének, nem hallgatna rá. 

- Autóversenyző vagyok. - Carlos magára erőltetve némi önbizalmat adott végül választ a Signore korábbi kérdésére. Úgy érezte éppen itt az ideje, hogy a sarkára álljon. - A Ferrari csapatánál, ez lesz az első évem. 

- És az üzletről mit tudsz? - Signore mintha meg se hallotta volna a férfi előző mondatát. A kérdés irányított volt és Carlos pontosan tudta mire ment ki a játék. Arianna családjának a legnagyobb olasz cégeknél van nem kicsi befolyása. - Ne is válaszolj. Gondolom nem sokat. Tudod Carlos, én üzletember vagyok. A hosszú évek során pedig megtanultam, hogy a hosszútávú haszon jobb, a rövidtávúnál. És tudod miért? mert megbízható. Az autóversenyzés nem ilyen! Bármikor elveszítheted a munkádat, és ami még rosszabb, az életedet....ennek pedig a lányom fogja meginni a levét. Őszinte leszek, nem támogatom ezt a kapcsolatot és nem adom áldásom a lányom választására. 

Arianna nem bírta tovább. Dühösen kitolva maga alól a széket az asztalra csapott. Belül forrongott az apja viselkedése miatt és mielőtt Carlos bármit is mondhatott volna megfogta a férfi csuklóját, felhúzta őt az asztal mellől és kiviharzott vele az étkezőből. Carlos értetlenül állt a helyzet előtt, nem értette, hogy a lány most miért dühös rá, hiszen nem tett semmi rosszat. Mielőtt kiérhettek volna az ajtón a Signore megállította őket. 

- Arianna! - kiáltott a lányra. - Ha most elmész ...

- Akkor mi lesz? - vágott közbe a lány. Apja makacssága az utolsó csepp volt a pohárban. Eddig minden barátja ellen hevesen tiltakozott, de ez volt az utolsó, hogy ilyet tett. - Kitagadsz? 

- Nem érdemled meg a vezető pozíciót, ha feladod a biztos jövőd! 

- Te hallod magad apa? Annyira begyöpösödött vagy, hogy már észre sem veszed azt, ami körülötted zajlik. Elvakított a pénz! Nem látod, hogy anyu tönkrement meleltt! Ahogy azt sem, hogy boldog vagyok!? Igen apa, boldog vagyok, mert rátaláltam Carlosra, aki a világ leggondoskodóbb embere, ellentétben veled. Úgyhogy ha úgy döntesz az üzlet fontosabb, mint a lányod, akkor csak rajta! Én nem kérek az undorító világodból. - Arianna most életében először emelte fel a hangját az apjára, de úgy érezte helyesen tette. Meg keleltt tennie, ahhoz, hogy végre felnyithassa az apja szemét. Magára kapva a kabátját, még mindig Carlos kezét szorítva kiviharzott a házból és meg sem állt az autóig. 

Hazaérve a lány még mindig dühöngött, Carlos alig mert megszólalni, nehogy mégjobban megharagítsa a lányt. Életében először érezte magát teljesen tehetetlennek. Az egyetlen használható ötlet, ami eszébe jutott, hogy lenyugtassa barátnője pattanásig feszülő idegeit, az az volt, hogy engedett egy kád meleg vizet. Azt gondolta a fürdőzés majd segít megnyugodni a lánynak. 

- Arianna... - nézett be a hálószobába, ahol a lány tartózkodott egészen azóta, hogy haaértek. Carlos lassan a lány mögé sétált és leült mellé az ágyra. Szó nélkül magához ölelte a lányt, aki egyből elfogadta a gesztust. Fejét Carlos mellkasára hajtotta, mélyen beszívta a férfi illatát és próbálkozott minél jobban megnyugodni, de. agondolatok csak úgy cikáztak a fejében. - Engedtem egy kád meleg vizet. Menjünk el együtt fürdeni és beszéljünk. - óvatosan megfogta a lány kezét, felhúzta az ágyról és a fürdőhőz vezette. Ott segített neki levetkőzni és beszállni a kádba, majd ő maga is követte a lányt. 

- Carlos én ... - 

- Cshhh! - finoman közelebb húzódott a lányhoz, kezét a lán arcára vezette és lágyan megcsókolta. - Nem kell most rögtön beszélni. Csak élvezd, hogy itt vagyunk és próbálj megnyugodni. - elhúzódott a lánytól, hátradőlt és engedte, hogy a lány a nyakához bújjon. 

- Nem fogom hagyni, hogy elszakítson tőled. - motyogta Arianna miután úgy érezte készen áll a beszélgetésre. - Nem teheti meg... 

- Tudod, hogy te vagy a legbátrabb nő a világon? Ellent mondtál a sátáni apádnak és csak úgy ott hagytad. Azért megnéztem volna az arcát, miután becsaptad az ajtót. - mosolyodott el Carlos miközben óvatosan a lány meztelen derekát cirógatta. - Nem mellesleg a legdögösebb is. 

- Hülye vagy Carlos Sainz! - nevetett fel Arianna. - Ugye tudod? 

- De így szeretsz. - nyomott egy puszit a lány fejére. 

- Igen, így szeretlek. - mosolyodott el Arianna. Az idegei megnyugodtak és már nem is gondolt az apjára. Nem érdekelte mi lesz vele, mert amíg Carlos vele van tudta, hogy semmi rossz a világon nem érheti őt.