To: ivottka

Icipicit rövidebb, mint az előző volt, de remélem azért sikerült kihozni a várt cukiságot belőle. 😇

❉❉❉

Future  // Jövő

- Alex...- a lány hangja halk volt és félénk. Yvett és Alex éppen egy romantikus filmet néztek összebújva a kanapén. A lány feje Alex mellkasán pihent mielőtt felpillantott volna a a fiúra, akinek a tekintete még mindig a képernyőt bámulta. 

- Igen? - nézett le a lányra miután megállította a filmet. Alex barna szemei még mindig meg tudták igézték a lányt, aki hirtelen annyira zavarba jött, hogy elfelejtette miért is szólította meg a fiút. A fiú elmosolyodott, mindig is aranyosnak tartotta, amikor a lány elpirul. - Föld hívja Yvettet.  Mit szerettél volna? - simogatta meg finoman a lány arcát Alex ezzel visszarántva őt a valóságba. A lány felült, Alex pedig izgatottan várta, hogy mi lehet az a kérdés, amiért meg kellett szakítani a filmet. Kíváncsi tekintettel nézett a lányra, aki vett egy mély levegőt, mielőtt belekezdett volna. 

-Hol látod magad tíz év múlva? Mármint úgy értem mit gondolsz milyen lesz az életed? - Alex egy pillanatra összevonta a szemöldökeit. Először is elgondolkodott azon, hogy ez most milyen becsapós kérdés? Egy ilyenre nem szabad elhamarkodott választ adni, a lányok könnyen megsértődnek, ezért alaposan át kell gondolnia mit fog válaszolni. Yvett azonban nem hagyott neki túl sok gondolkodási időt. - Alex, na mondd már! Ez nem atomfizika! - a lány finoman megütögette a fiú mellkasát, aki gyorsan visszarepült a gondolataiból a valóságba. 

- Veled minden atomfizika. - nevetett fel Alex. 

- De ne .. aa most komolyan. Hogyan látod magad a jövőben? - a lány kezdett komolyan aggódni. Yvett úgy gondolta, hogy a fiú majd hamar rávág valami aranyosat a kérdésre és már nézhetik is tovább a filmet. A fiú hezitálása azonban aggodalomra adott okot. Talán mégsem vele képzeli el a jövőjét?! 

- Oké, oké. Szóval tíz év múlva még mindig a Forma 1-ben szeretnék lenni és kupákat nyerni. Úgy versenyezni, mint a fiatalok. - válaszolta büszkén Alex, de a lány egyáltalán nem erre a válaszra  számított. - Na most már nézhetjük tovább? - tette fel a költői kérdést Alex. meg sem várta a lány válaszát újra indította a filmet és a figyelmét ismét a képernyőre szegezte. 

Yvett ülve maradt, nem volt többé kedve visszafeküdni Alex mellkasára. Csak ült ott és nézte a filmet, amely az örök szerelemről szólt. Arról a szerelemről amelyről a lány is álmodozott és amelyről azt hitte, hogy megtalálta Alex személyében, de most csalódnia kellett. A fiú jövőbeni terveiben ő ugyanis nem szerepel. Ahogy a  film a végéhez közeledett, úgy lett egyre szomorúbb Yvett pedig nem bírta tovább visszatartani a könnyeit. Alex korábbi válasza és a film záró jelenete teljesen megtörte a lányt, patakokban folytak a könnyei.

- Csak vicceltem. - Yvett teljesen összezavarodott. Hogy lehet ilyennel viccelni?! - Azt kérdezted hol látom magam tíz év múlva. Csak vicceltem amikor azt mondtam, hogy csak pilótaként látom magam, mert ez nem igaz. A jövőben szerepelsz majd az életemben, de nem csak te. - Alex óvatosan felült és a kezébe vette Yvett ijedt arcát. 

- Hogy érted ezt? - a lány teljesen elvesztette a fonalat. Most mégis szerepel benne, de nem ő lesz az egyetlen?! 

- Tíz év múlva 34 éves leszek Yvett... 

- Én meg 32 és? Nem értem ... - szólt közbe a lány szipogva.

- Hadd magyarázzam el. - Alex közelebb húzta magához a lányt, szoros ölelésbe vonta majd belepuszilt a hajába, hogy kicsit megnyugtassa. -  Tíz év múlva már idősebbek leszünk, nyilván, hiszen az élet megy tovább. Te még mindig mellettem leszel én pedig melletted. Házasok vagyunk és éppen az első gyermekünket ringatod a karodban miközben engem támogatsz a paddockból. A jövőben boldogabbnak látom magam, mint korábban bármikor. Tudod miért? Mert velem leszel jóban rosszban, betegségben és egészségben. Mindig. - a lány a választ hallva még nagyobb sírásban tört ki, de ezek a könnyek már csak örömkönnyek voltak. A fiú helyet szánt neki a jövőjében és nem is akármilyet. A korábbi szomorúság helyett boldogság járta át a lányt. Kibontakozott a fiú öleléséből majd az ajkait Alexére tapasztotta. 

- És te, hol látod magad tíz év múlva? - kérdezte Alex miután elváltak. A fiú hátradőlt a lány pedig ismét a mellkasára feküdhetett. 

- Nem is tudom. - Alex a lány hátán rajzolt köröket, amíg Yvett a válaszon gondolkodott. Imádta, hogy Alex ilyen gondoskodó és türelmes. - Én csak boldog akarok lenni. Veled, Alexander Albon, de ha megbántasz és összetöröd a szívem esküszöm kinyírlak. -nevetett fel a lány. 

- Arra nem lesz szükség, mert jobban szeretlek annál, hogy megbántsalak. - húzta közelebb magához a lányt egy újabb csókra. Ez a csók azonban szenvedélyesebb volt, mint az előző. Ajkaik szinkronban váltak el és értek újra össze. A fiú kezei lassan feljebb húzták a lány pólóját. Alex kezei finom bizsergést okoztak a lány bőrének azon részén, amihez hozzáért. A csókok egyre hevesebbek lettek, Alex apró, finom csókokkal haladt a lány nyaka felé miközben folyamatosan figyelte a lány reakcióit.   Yvett kezei is felfedező útra indultak a fiú pólója alá. Még sosem tapizta meg a fiú kockáit és milyen kár, hogy csak most volt ehhez bátorsága....
A levegő csak úgy izzott körülöttük. Yvett és Alex három éve vannak együtt, de még egyszer sem jutottak el idáig. Alex tiszteletben tartotta Yvett kérését és nem erőltette a dolgot. - Biztos vagy benne? Várhatunk még.  - húzódott el a fiú még éppen időben. Ha tovább mennek, biztosan nem tudott volna megálljt parancsolni magának. 

- Alex, te vagy a jövőm. Szerelek és  bízom benned. Szeretném veled átélni. - simogatta meg a fiú arcát Yvett mielőtt újra lehajolt volna hozzá, hogy megcsókolja.