Lassan szedtem lábaim, miközben ijedten kapkodtam fejem a sötét oldalakra. Shawn szorosan mellettem sétált, kezem egy pillanatra sem engedte el.
Lora és Camie jót röhögtek a mellettük baktató fiúkkal.
Elmosolyodva hallgattam őket, de hirtelen megbotlottam egy kiálló gyökérben.
Vihogva segítettek fel, miközben én szitkozódva poroltam le fekete nadrágom.

- Talán világítani kéne! - nevettem fel.
- Mivel? - pislogott nagyokat Camie.
- Világítóval! - vágta rá Nash.
- Az zseblámpa! - javítottam ki.

Telefonon előkapva kapcsoltam be a lámpát, és riadtan néztünk körbe. Az ösvényt egyikünk sem látta, és a tanárunk által készített jelölések is eltűntek.
Eltévedtünk...

- Nyugi! - szólalt meg Shawn, majd kezemből kikapva telefonom indult meg előre, de a hirtelen mozdulat miatt egy hatalmasat esett.
- Mondj búcsút a telódnak! - röhögött Matt.

Duzzogva segítettem fel Shawnt, majd a készülem után nyúltam. A kijelzője menthetetlenre tört, így nem is próbálkoztam tovább. Vállat vonva zsebre tettem, majd a többiek után csoszogva vettem tudomásul hogy lámpa nélkül maradtunk. A holdfény nehézkesen szűrődött át a sűrű lombok közőtt, és néha megtört egy pocsolya felszínén. Szemeink lassan hozzászoktak a sötétséghez, így könnyebben tudtunk kikerülni egy-egy kósza gyökeret.

- Most mit csináljunk? - kérdeztem megtorpanva.
- Fogalmam sincs... - sóhajtott fel Lora.

Még csak észre sem vettem hogy barátnőm Matt kezét fogta. Mikor hazaértünk akkor közölte velünk hogy összejöttek a fiúval, és mi ujjongva ünnepeltük őket.
Shawn a saját mobilját vette elő, és azzal próbált meg tájékozódni.
A térerő meglehetősen jó volt, így könnyedén hívta fel az ofőt, ki kétségbeesve utasított minket maradásra. Mi halál nyugodtan ültünk le egy körbe, majd Shawnra néztünk.

- Énekelj nekünk! - kérleltem.
- De csak ha te is énekelsz velem. - mosolyodott el.

Vigyorogva kezdtünk bele az I know what you did last summer dalba.
A többiek elképedve hallgattak minket, és szinte levegőt is elfelejtettek venni Shawn szólójánál. Az a mély rekedtes hang borzongást keltett bennem, és gyomrom apróra zsugorodott. Szerettem, de még mennyire! Bár egyszer sem mondtam ki, pontosan tudta.

- Eszméletlenek vagytok! - sóhajtott fel Camie mosolyogva. - Mikor ér ide az ofő?
- Azt mondta legjobb esetben reggelre. - nevette el magát Shawn.
- Hát ez fergeteges! - morogta Nash.

Van az az érzés, amikor rájövünk hogy az élet csak egy játék, mely után ott van a nagy betűs halál. Ott nem vár semmi ami megmenthet, és ha nem használunk ki minden pillanatot, elcsesszük az egész játékot. Mintha egy hatalmas gazdálkodj okosan táblán mozognánk. Mi bábuk megyünk körbe-körbe, a szinte már unalmassá vált monoton hétköznapokban. Néha vásárolunk, néha megbüntetnek, de a legfontosabb a játék vége. Az nyer akinek előbb lesz meg mindene. Az életben is ezek a szabályok játszanak. Azt istenítik aki a leggazdagabb, legsikeresebb.
A nap mindig ugyan akkor kel fel, majd aztán nyugszik le. Minden ugyan olyan. Csak rajtunk áll, hogy mikor tesszük különlegessé, és úgy éreztem akkor hogy ezt a pillanatot nem ronthatjuk el.

- Tábor tűz? - vetettem fel halkan.

Shawn a hajamba puszilt, majd Matt társaságában leléptek egy kis fát keresni. Nem volt olyan nehéz, tekintve arra hogy egy erdő közepén csücsültünk. Úgy gondolom az ofő kétszer is meggondolja majd hogy hova is enged minket egyedül.

- Baj van? - kérdezte Lora kíváncsian.
- Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam, miközben a felénk igyekező fiúkat néztem, kik rengeteg ágat tartottak kezükben.

Bár Matt mondhatni egy érdekes ember, figyelmem inkább a mellette sétáló göndör fiú kötötte le, ki nevetve sietett vissza hozzám.