Szemmel láthatóan jól elvoltunk. Idő közben Lora elaludt Matt vállán, így 1 fővel kevesebb ember csapott zajt az erdőben.
Nash unottan kémlelte Camie arcát, ki vigyorogva bámulta a kijelzőjét. Talán a normális gyerekek félnének egy erdőben az éjszaka közepén, de mi nem. Velünk ott volt Ő, kinek biztonságot nyújtó meleg karjai szorosan öleltek magához. A szürke anyag, mely testét fedte igencsak puha volt így simán elaludtam volna én is, ha nem hallottunk volna meg lépteket.

- Ez mi! - kaptam fel a fejem, szívem heves verése kizárta a külvilágot.

A száraz faágak hangosan meg-megreccsentek a cipő alatt, melynek tulajdonosa épp felénk tartott. Shawn izmai megfeszültek, és mikor megpróbáltam volna felállni, visszarántott magához. Krákogás hangja vágta el nálam a biztosítékot. A személy biztosan férfi volt, ebből levágtuk hogy nem Mrs.Bonnet az.
Nash óvatosan megbökte Lorat, ha esetleg futáshoz kéne folyamodnunk.
Egyre közelebbről hallottuk a recsegést. A hang nem volt az éjszakának csendjébe való, túl ridegnek és élesnek tűnt.
Tekintetem az ezüstös holdkorongra emeltem, mely barátságosan intett felém. Megcsillant Shawn mogyoróbarna szemeiben, és szinte észrevehetetlenül nagyobbat dobbant szívem.

- Van itt valaki? - krákogta az illető.
- Igen! - felelte Shawn kissé vonakodva.
- Mrs.Bonnet küldött ki értetek gyerekek! - vicsorgott ránk.

Magas barna bőrű szakállas férfivel találtuk magunkat szembe. Fogai között cigaretta csikket tartott, melyet ki is köpött a természet zöldellő földjére. Szemöldököm felvonva szorítottam meg Shawn kezét, majd undorodva végigmértem a pasit.
Melegítőben és fekete túracipőben álldogált. Kezeit lazán zsebében tartva bámult engem, meglehetősen jót szórakozott undoromon.

- Gyertek, kiviszlek titeket az erdőből. - szólalt meg végül.
- Vegye fel a csikket. - jelentettem ki élesen.

Meglepődve fordult meg, hisz az előbb már nagyban megindult előre. Gúnyos kacajt hallatott, majd szemforgatva felvette a szemetet. Nem teheti meg, hogy ennél is jobban beszennyezze ezt az átkozott világot.
Shawn halkan elnevette magát, de a többiek sem folytották vissza nevetésüket.

- Jó, menjünk már! - fújtatott.
- Mi a neve? - kérdezte álmosan Lora.
- Peter. - felelte kurtán, majd néma csendben ballagott tovább.

---

- Gyerekek! - futott ki megkönnyebbülve Mrs.Bonnet. - Istenem el sem hiszem hogy jól vagytok! - törölgette szemeit. - Gyertek ide! - ölelt magához, miközben hangosan zokogott.

Valószínűleg az állása elvesztésének félelme válthatta ki ezt a fajta zokogást, ami kicsalogatta az összes osztálytársamat.
Taylor szúrós tekintettel nézte összekulcsolt kezeinket, ami egy hatalmas vigyort váltott ki belőlem.
Az incidens után mindenki mehetett aludni. Még mielőtt beugorhattam volna az engem hívogató ágyamba, vettem egy gyors zuhanyt.

- Azért jól megmondtad annak a reteknek... - törte meg a kialakult csendet Camie.
- Hát igyekeztem! - kuncogtam önelégülten.
- Én legszívesebben bevertem volna a fekete pofáját. - dünnyögte Lora.

Nevetve forgattam meg szemeim, miközben karom fejem alá tettem. A hófehér plafonra sötétben világító csillagok voltak ragasztva, ami mégnagyobb mosolyt csalt arcomra.
Bár nem hasonlított az űrre, aranyosnak tartottam a gesztust.

- Ez egy picit rasszista volt... - motyogta Camie mosolyogva.
- Én bírom a fekete pasikat! - mentegetőzött barátnőm. - Nekik van a legnagyobb fark... - kezdte el, de félbeszakítottam.
- Ki ne mondd! - kiáltottam fel.

Nevetve vágott hozzám egy párnát, amit aztán vissza is kért. Takaróm magamra húzva kezdtem érezni pillám súlyát. Lassan behunytam szemeim, majd elmotyogtam egy ,,Jó éjt" félét.

- Várj Kenzie! - suttogta Camie, majd hirtelen felült. - Fogadjuk meg, hogy ez lesz életünk legjobb tábora! - nyújtotta kisujját.Mosolyogva felálltam, majd ujjára kulcsoltam az enyémet. Lora is így tett, majd mind a hárman visszafeküdtünk. - Hogy volt ennek a nőnek ennyi pénze? - sóhajtott fel Camie miközben körülnézett.
- Fogalmam sincs! - ásítottam egy hatalmasat. - Van valami amit el szeretnél mondani? - kérdeztem, hisz láttam hogy ujjait tördellve ül.
- Öhm.... Nem, nincs! - dadogta, majd csendben lefeküdt végre Ő is.

Ha tudtam volna mit, talán teljesen máshogy alakult volna a tábor további része...