- Elvette a szüzességem. - jelentettem ki rezzenéstelen arccal. - Utálom!
- De a folytatást nem tudod... - sóhajtott.
- Nem is akarom. - álltam fel, majd kirontottam a házból.

Mrs.Bonnet tágra nyílt szemekkel bámulta ahogy oda megyek Shawnhoz.

- Mack! - nézett rám .
- Menj.A.Francba! - tagoltam dühösen. - Egy játék voltam valóban? Tudod mit? Utállak! Életem legnagyobb hibája vagy! Soha többé ne szólj hozzám! - kiáltottam majd hátat fordítottam hogy visszamenjek. - Jahh és! - fordultam meg, majd gúnyosan elnevettem magam. - Dugd fel magadnak a fogadásaid is!

Meglepődve nézett az ablakból kukocskáló Nash-re, majd kezeit ökölbe szorítva indult meg felé. Tenyerem izmos mellkasának nyomtam így elérve hogy megálljon.

- Remélem hogy... - kezdtem el halkan. - Azért éreztél irántam valamit. - utolsó könnyeim töröltem le arcomról, majd lassan elsétáltam. Nem mondott semmit.

Nem jött utánam mint a klisés filmekben lévő tökéletes fiúk. Nem fogta meg kezem, nem rántott vissza és nem csókolt meg.
Tudjátok mit tett?

Elengedett.

- Gyerekek strand... - motyogta halkan a tanárnő, majd hozzátette. - A drámákat hagyjátok meg a tábor utánra! - morogta majd kezét csípőjére vágta. - Rendeződjetek kettes sorokba!

Megpróbáltam fájdalmam lenyelni, és teljes erőmmel a nekem magyarázó barátnőimre figyelni. Fürdőruháikban álltak mellettem, míg én egy sima nyári cuccban néztem a földet.

- Hogy tehette? - kérdezte Lora dühösen.

Na ja...És mondd csak, te hogy tehetted???

- Kenzie... - kezdte el kedvesen Cami, de másik barátnőm közbe vágott.
- Mekkora egy szemét! - túrt hajába, majd a tömeggel együtt elindultunk mi is.

Ajkaim harapdáltam belülről és hiába próbáltam, nem tudtam kizárni a negatív gondolatokat amik lassan felemésztettek.
Mi van a sok emlékkel amit együtt éltünk át? Miért mentem bele ebbe az egészbe?
Ha akkor nem engedtem volna be a házunkba, most nem tartanánk itt...

- Sziasztok! - pattant mellénk Nash, majd megértően megsimította karom.
- Jól vagyok! - bár tényleg ezt akartam elhitetni, senkit sem tudtam átverni.

Shawn mögöttem sétált, és éreztem tekintetét hátamon. Egy percre sem hagytam abba ajkaim rágását, hisz abban a pillanatban teljesen megfelelő volt az idegességem levezetésére.
Átfutottunk a síneken, majd mindenki mehetett is strandolni. A homokba ültem, majd ujjammal különböző dolgokat rajzoltam. A nap hétágra sütött és alig éreztem a szellőt mely csak néha simogatta meg arcom.
Ő pár méterrel odébb üldögélt, és csak néha sandított rám. Elmosolyodtam, majd elkezdtem egy aprócska homok házat építeni.

- Szia.. - meglepődöttségemben még az épületem is levertem.
- Khm... - köhintettem, majd hunyorítva felnéztem rá - Igen?
- Gondoltam leülhetnék ide, hiszen te is egyedül vagy... - vakargatta tarkóját. Totál zavarban volt.
- Miért? Lora mit csinál? - tekintetem a vízben nevetgélő lányra vezettem - Ó...Nem hiányol!- tettem hozzá gúnyosan.

Szemeit megforgatva vágódott mellém, majd az előttünk lévő tengert kezdte el kémlelni.
Szívem a torkomban dobogott közelségétől és hiába voltam rá mérges, nem akartam hogy elmenjen.
Szórakozottan építettem újra a várat, amiben előszeretettel segített.

- Te nagyon rossz építő lennél... - sóhajtottam, majd levettem az apró fadarabot amit ,,díszítés" képpen rakott oda. - Ez mégis mi?
- Hát váza. - motyogta mintha teljesen egyértelmű lenne.
- A ház tetején? - nevettem el magam.
- Tudod Mack, vannak luxus házak amiknek a tetején egy hatalmas terasz van. Szóval lehet neked fura ha a tetőn van egy váza, nekem nem igazán. - oktatott.
- És az engem hol érdekel?

Röhögve eldobta a fadarabot.

Néztem ahogy nevetőráncai feltűnnek. Ahogy duzzadt ajkait mosolyra húzza. Ahogy izma megfeszül a dobás következtében. Ahogy tekintetét lassan az enyémbe fúrja.

Pironkodva lehajtottam fejem, majd inkább az ellenkező irányba nézve próbáltam tudomást sem venni róla. Nem lehetett!

De a tilos mégis úgy vonzz...