Tudtam hogy nem kellett volna beszállnom mellé, de a következőket még én sem láthattam. Az éj lassan leszállt, és mi feszülten ültünk a kenukban. Shawn haját ezüstösre festette a holdfény, göndör tincseibe bele-bele kapott a szél. Olyan volt akár egy festmény. Egy gyönyörű, mester keze által készített festmény.
Szinte láttam ahogy csuklóját lazán mozdítja, és sötét árnyékot fest az alaknak. Erősen koncentrál, nem rontja el. Csupán néha pislog, akkor is rekordsebességgel mozdítja pilláit, nehogy megszűnjön a köd mely alá került, és amely segítségével képzelete ezt a csodát eredményezte.
Kirázott a hideg, amikor dús ajkába harapott.
Csak nézett a távolba, nézte ahogy a hullámok lágyan nyaldossák a kenu oldalát.

- Tudod, te voltál az első lány akibe szerelmes voltam. - szólalt meg.
- Hagyd Shawn. Erre semmi szükség... - hebegtem tenyerem nézegetve.
- De igen is van! - emelte meg hangerejét ami miatt összerezzentem. - Még csak meg sem hallgattál Mack!

Sóhajtva megráztam fejem, de az idegesség akaratlanul is fokozódni kezdett bennem. A víz valahogy túl nyugodtnak bizonyult, és még csak fel sem tűnt hogy nem látjuk a többieket. Shawn hangja mesésen rekedtes volt, és ez csak fokozta bennem a feléje irányuló tökéletesség érzetet.

- Francba is... - morogta.
- Nehogy már te legyél felháborodva! - csattantam fel. - Te csaltál meg engem! - a távolban egy hatalmas hullámot véltem felfedezni. Nem is kerítettem neki nagy figyelmet, inkább csak dühösen meredtem a fiú szemébe egészen addig, amíg a hullám elég közel nem került. - Shawn vigyázz! - kiáltottam, mire a fiú ijedten evezni kezdett.

A következő pillanatban levegőért kapkodva jöttünk fel a felszínre, majd megpróbáltuk megfordítani a kenut több-kevesebb sikerrel. Dideregve kaptam Shawn keze után, és abban a pillanatban nem érdekelt semmi sem csak az, hogy éppségben kijussunk a vízből. Egy közeli sziget felé kezdtünk el úszni, magunkkal húzva a kenut. Jéghideg víz járta át testem, és hűvös szél borzolta össze hajam. Köhögve másztunk ki a partra, és lassan lecsillapodott hevesen verő szívem. Hogy szálhattam be mellé?

- Ez is a te hibád. - lihegtem dühösen. - Sosem figyelsz oda arra amit csinálsz, vagy arra akivel épp vagy!
- Ezt pont te mondod? - csapott combjára. Azok a jó lábai.... - Kibírhatatlan vagy! - zökkentett vissza a valóságba.
- Akkor miért beszélsz velem még mindig? Újabb fogadás? - kérdeztem gúnyosan.

Idegesen hajába túrt, majd hátat fordítva próbálta lenyugtatni magát. Hallottam ahogy levegőért kapkod, és szinte láttam gondolkozó tekintetét. Tekintetem végigvezettem izmos vállán, le egészen a sarkáig. Minden centiméterét végigmértem, mintha most láthatnám utoljára.

- Azért mert szeretlek! - lépett közelebb. Mellkasa enyémnek préselődött, amire a testem azonnal reagált. Ajkán kívül nem tudtam másra nézni. Szinte kínzot a tudat, hogy nem érezhetem. - Rohadtul szerelmes vagyok beléd Mack! És tudod mi a fura? Az hogy én mindig elmondtam neked. Nem telt el nap, hogy ne mondjam! De te sosem mondtad ki.
- Azért mert nem szerettelek! - hazudtam. Ajkát idegesítő mosolyra húzta, már legbelül én is vigyorogtam.- És most per pillanat Utállak! - motyogtam, miközben próbáltam ellökni az erőszakos fiút - Hallod Shawn?
- Hallani hallom, csak nem érdekel! - röhögött fel, mielőtt megcsókolt.