- Shawn annyit áradozott rólad, hogy jobban ismerlek még magadnál is! - nevette el magát Nash, Camie ágyán ücsörögve.

Kezében egy forró teát szorongatott, amit nemrég hoztam a szállás melletti kis büféből. Rengeteg finomsággal bővelkedett a bolt, így elhatároztam hogy este majd kiosonok egy kis rágcsáért, hogy azt majd este a teraszon ülve elfogyasszuk barátnőimmel.
Talán 2 óra lehetett, amikor megérkeztek a többiek. Unott arcuk, szinte csukott szemük fogadott, amit egy kedves mosollyal díjaztam.

- Annyira jó lehetett itt neked! - nyafogott Shawn, miközben nyakamba fúrta arcát. - A túra oan rossz volt! - dörmögte. - És oan igazságtalan Mrs.Bonnet!

Kuncogva simítottam végig barna haján, majd a tarkóján lévő göndör tincseket kezdtem el birizgálni. Egy hatalmasat sóhajtott, majd nyakamon hagyott egy nedves puszit.
Szemeim behunyva élveztem a bizsergést, amit ez az apró gesztus okozott.

- Shawn ne nyavajogj! 30 perc pihenőt adok nektek, azután indulunk a Tengerhez strandolni! - közölte a tanár.

Mindannyian beszaladtunk a szobánkba. Nem, nem úgy hogy mindenki a saját szobájába!
Nálunk csövelve szívták titkon a cigarettát, amit összevont szemöldökkel néztem.
Igazából vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Alig vártam hogy végre fürödhessünk, viszont egy borzasztóan rossz előérzet uralkodott bennem akárhányszor a Tengerre gondoltam.

- Mit csináljunk? - kérdeztem.
- Felelsz vagy mersz? - vetette fel Lora, amibe egy kis hezitálás után bele is mentünk.

A zöld üveg - melyet Camie táskájából csórtunk - Shawn felé állt meg. Ő a kérdezett, és Lora a kérdező. Barátnőm egy teljesen normális merést mondott barátomnak, amit egy hálás mosollyal díjaztam.

- Akárhányszor meghallod a Despacito-t, kiskacsa táncot kell járnod! - nevette el magát.

Mindenki azt hitte ez egy béna feladat, egészen az első alkalomig...
Én következtem, és egy egyszerű cigizést kaptam. Teljesen beleéltük magunkat a játékba, és mire feleszméltünk, már mennünk kellett. Fürdőruháink magunkra kapva futottunk a többiek után, miközben hatalmasakat röhögtünk Shawnon, aki minden percben kiskacsa táncot kellett járjon. Lora nem kímélte...

- Siessetek gyerekek! - kiáltotta Mrs.Bonnet. - Kettessével fussatok át ezen a sínen, aztán várjatok meg a túloldalt! - parancsolta.

Lora kezét megfogva futottunk át, és mire mindenki átért jött is a vonat. Hatalmas robajjal zubogott el mögöttünk, szinte hasítva a síneken. Vigyorogva ugráltunk a partra, és végre láthattuk a napsugaraktól csillogó vizet.

- Hozott valaki röplabdát? - néztem körbe tanácstalanul.

Nash vigyorogva dobta át a háló fölött az említett tárgyat, mire én megilletődve kaptam el. Szuper!

Ha van labda akkor nem kell fürdenem, és akkor nem derül ki hogy nem tudok úszni. Bár ha a kutyaúszást annak vesszük akkor profi vagyok!

Pólóm lekapása után csapatokba rendeződtünk, majd Mrs.Bonnet nagy örömére teljesen elfoglaltuk magunkat a játékkal.
Minden forgásnál egyre közelebb voltam a hálóhoz, mely nem sokkal később egy hatalmas balesetet okozhatott volna.

- Szerva itt! - kiáltotta Shawn, majd egy borzasztóan erőset ütött a labdába.

Az agresszív csavarba Nash ugyan beleért,de a golyó a hálót találta el. Az ingovány fa - melyen maga a háló volt kifeszítve - eldőlt, egyenesen felém. Semmit sem érzékeltem a dologból. Mintha lassított felvételben történt volna minden. Shawn egy hatalmasat lökött rajtam, így a fa tőlem 2 cm-rel odébb ért földet. Szívem az esés közben kihagyott egy ütemet, talán egy halk sikoly is kicsúszott ajkaim közül.
A puha homokra esés után végre újra normál tempóban indultak el az események, és a következő pillanatban már mindenki körülöttem állva érdeklődött az állapotomról.