- Láttam jól elröhögcséltetek Shawnnal a parton. - kiáltott ki Lora a fürdőből.
- Miért érdekel?
- Mert megbántott téged! Nem érdemli meg hogy ilyen könnyen megbocsájts neki! - nyitotta ki az ajtót, majd pizsiben levágódott az ágyra. Bár haragudtam Lorára, tudtam hogy teljesen igaza van.

Magamhoz vettem alvós ruhám, majd azzal együtt sétáltam fürdeni.
Hajam kiengedtem, majd levettem minden rajtam lévő textilt.
Halkan dúdoltam az I know what you did last summer-t miközben hagytam hogy elöntsenek az emlékek.

,,- I know! - fejeztük be egyszerre, majd nevetve eldőltünk a kanapén.
- Ez iszonyúan jó! - tapsoltam izgatottan.
- Te vagy iszonyú jó! - mosolygott továbbra is, majd zavartan gitárjára nézett."

Sóhajtva beálltam a kabinba, majd magamra engedtem a forró vizet.

Igen, akkor még egyáltalán nem is sejtettem hogy mi lesz a jövőben. Nem tudtam ki veszi el azt ami az enyém, kibe szeretek bele teljesen, és hogy ki töri darabokra a szívem.
De ha tudtam volna sem csináltam volna semmit sem másképp.

Vanília illatú tusfürdőmet alaposan bedörzsöltem bőrömbe, és szinte észre sem vettem hogy lassan elsírtam magam. Gyűlőlnöm kellett őt.

- Élsz még? - kopogtatott be Cami.

Szipogva elzártam a vizet, majd egy törölközőt csavartam magamra. Résnyire kinyitottam az ajtót, és pólójánál megragadva berántottam őt a fürdőszobába. Még sikítani is elfelejtett, annyira meglepődött.

- Mi a frászt csinálsz? - kérdezte suttogva.
- Csak veled akartam beszélni! - feleltem halkan. - Lora eléggé elvesztette a bizalmam...
- Azt vágom, de az én orrom ne törd be!

Szó nélkül ráültem a wc-re, majd tenyerembe temettem arcom. Most mégis mit kéne mondanom? Mármint oké, rosszul érzem magam de attól hogy elmondom mivel lesz jobb?

- Szóval? - kérdezte, miután leült a földre.
- Csak fáj... - vontam vállat - Fáj hogy ennyit jelentettem neki... - néztem oldalra, miközben szemeim könnyekkel teltek meg. - Elvette a szüzességem az Isten szerelmére! - zokogtam fel.
- És épp ezért nem fogod tudni elfelejteni. - sóhajtott fel, válaszul csak egy kérdő pillantást kapott. - Kötődő hormonok. - mivel még mindig értetlen fejet vágtam, elmagyarázta. - Vannak bennünk hormonok. Ezek a hormonok sokfélék lehetnek. Vannak kötődök is, amik összekapcsolnak egy adott személlyel, aki jelen esetben Shawn. - magyarázta, közben én hevesen bólogattam. - És ha valakivel lefekszünk kötődni fogunk hozzá, mert ez nagy dolog és nem fogod tudni soha, ismétlem SOHA elfelejteni. Ahány emberrel lefekszel annyit nem fogsz tudni elfelejteni. - mondta.

Ajkaim megremegtek, és sírásom csillapíthatatlan lett. Soha...Soha nem fogom elfelejteni, soha nem fogok túllépni.
Camie csak némán átölelt, és nem kellettek szavak ahhoz hogy tudja mit érzek. Mert ő volt az egyetlen ember aki megértett.
Történhetett bármi, sosem hagyott cserben még a legnagyobb vitáink után sem.
És akkor amikor mind a ketten a hideg földön ültünk - én zokogva ő együttérző tekintettel - rájöttem hogy sosem szeretném elveszíteni.

----

Reggel Mrs.Bonnet ébresztett meglehetősen dühösen.
Kérdőn néztem rá, de ő csak a csuklóját kopogtatta mintha óra lenne rajta.

- Tanárnő magán nincs óra. - jegyeztem meg rekedtes hangon.

Mrs.Bonnet ijedten pillantott kezére, majd azon nyomban ki is rohant a szobából.
Hál' Isten!

- Szia! - mosolygott Camie. - Shawn már járt itt.
- Miért? - kérdeztem elképedve, de egyben izgatottan.
- Csak tudni akarta miért hagytad ki a reggelit. - vont vállat. - 10 óra van.

Mosolyogva kiszálltam az ágyból, majd gyorsan rendbe szedtem magam. Úgy éreztem a mai nap igazán laza lesz, de akkor még nem tudtam mennyire...

- Kenuzni megyünk, és téged Shawnnal osztottak egy kenuba. - nézett rám barátnőm sokatmondóan.
- Hogy micsoda? - torpantam meg.
- Nekem és Lora-nak köszönheted! - kacsintott, majd mint aki jól végezte dolgát elsétált másik barátnőnkhöz.

Zavartan néztem az előttem lévő kenura, majd ijedten ugrottam meg a vállamat érő kocogtatástól.

- Akkor itt a beszállás ideje társam. - vigyorgott Shawn.