A tegnap este hatással volt a reggelemre is. Bár még mindig rühelltem Shawnt, kezdtem úgy érezni hogy valójában csak megszokásból utálom, és a múlt sérelmeit már rég megbocsájtottam.
A szokásos kávémmal ültem a tv előtt a nappaliban, Logan társaságában. Mint általában, most is nagyon jót beszélgettünk az aktuális műsorról.

- Biztos nem baj, hogy itt hagylak vele? - kérdezte hirtelen, mire én azonnal rákaptam a tekintetem.
- Biztos! - füllentettem, majd egy ártatlan mosolyt varázsoltam arcomra. - Megleszünk. Viták nem ígérem hogy nem lesznek, ugyanis lehetetlen nem veszekedni vele, de megpróbálok tűzszünetet tartani, és távolról gyűlölni. - tisztáztam, mire ő a homlokomra adott egy puszit.

Logan 10 körül lelépett, így egyedül maradtam vele a házban. Én jól elvoltam a nappaliban, ő pedig addig még csak ki sem tette a lábát a szobából, aminek mellesleg nagyon is örültem. Fogalmam sem volt arról, mit is éreztem az este, de meg kell hagyni nagyon megijedtem.
A kedvenc mesém ment így vigyorogva kényelembe helyeztem magam, és egy ártatlan pokrócot is a testemre terítettem.

- Jajj, Logan már lelépett? - hangja rekedtes volt, és irtó szexi.

Undorodva mértem végig, mire ő röhögve levágódott mellém. Egy ártatlan arc vágás után kikapta kezemből a távirányítót, mire én felháborodottan kaptam a készülék után.

- Mendes! Add vissza! - szóltam rá hisztérikusan, mire ő magasabbra emelte azt.

Dühösen nyúltam érte, de egy apró bakinak köszönhetően jól megcsúsztam, és szürke pólóval fedett testére estem.
Ijedten pillantottam csokoládé szemeibe, melyek ugyanolyan néma zavartsággal néztek vissza az enyémekbe.

Mi folyik itt?!

Hosszú óráknak tűnő percek teltek el csendesen, és még csak egy apró mozdulat sem történt. Gondolataim rózsaszín köd leple alá kerültek, és az átkozott pillangóim...
Szívem őrült tempóba kezdett ijedtségem miatt, ugyanis nem akartam ezt érezni! Kínosan lemásztam róla, majd hagytam hogy nála maradjon a távirányító. Akkor már nem is volt olyan fontos. Lassan felsétáltam az emeletre, és szinte tudtam hogy ez egy eseménydús 3 nap lesz. Készülékem hirtelen csörgése a szívbajt hozta rám, és egy gyors káromkodás után felvettem.

- Kanzie! - szólt bele Lora a telefonba.

- Na mi az? - sóhajtottam fel.

- Shawn tegnap szakított a barátnőjével, és elvileg egy ,,Már mást szeretek" dumával koptatta le!

- Lora, te követed ennek a fiúnak az életét, vagy honnan tudsz ennyi mindent róla? Lassan már azt is meg fogod mondani hogy milyen gatya van rajta! - nevettem bele a kezemben tartott tárgyba.

- Tudom, de ez nagyon durva. Vajon ki az a szerencsétlen? - röhögött,mire én szemöldököm felvonva vágódtam az ágyamra.

- Csak azt ne mondd, hogy bejön neked az a barom! - morogtam.

Mivel semmi válasz sem érkezett, zavartan fülem mögé tűrtem egy kósza tincsemet.
Lorának tényleg bejön Shawn, vagy csak ez is egy rémálom?

- Na jó! Te teljesen meghülyültél! - nevetett fel -Most azonnal mennem kell, majd hívlak! Csók! - hadarta, és meg se várva a választ, kinyomott.

Morcosan terültem el ágyamon, miközben átkoztam Shawnt, és magát a vine-t is.

Délután lent tv-tem, és az időjárást átkoztam.
Az eső hangosan kopogott az üvegen, és a távoli dörgés halkabb neszét is lehetett hallani. Egy pokrócba burkolózva meredtem magam elé, és csak azon gondolkoztam hogy vajon hol is lehet Ő?
Lassan meg is kaptam a választ, ugyanis megjelent egy laza otthoniba, és a hűtőhöz vette az irányt.
Próbáltam teljesen figyelmen kívül hagyni, és még csak egy pillantást sem szentelni neki.

- Mit bámulsz? - vonta fél szemöldökét, mire én dühösen válasz nélkül hagytam.

Csak tudnám ő miért is utál ennyire...