Reggel a táborban ébredtem. A tegnapra gondolva akaratlanul is elmosolyodtam, és gyomrom azonnal görcsberándult. Emlékszem, Mrs.Bonnet talált ránk egy mentő csónakkal. A mai büntink az volt, hogy nem mehetünk kirándulni az osztállyal, és természetesen emiatt mi nagyon szomorúak voltunk.... De tényleg!

Shawn egy csokor rózsával a kezében finoman besétált, köszönt majd letérdelt elém.

Csak viccelek. Egy rántotthúsos szendvicset majszolva rámtörte az ajtót, majd egy biccentés után leült.

- Neked is szia! - nevettem fel.
- Kérsz? - nyújtotta felém a kaját, mire én elfintorodva megráztam a fejem. - Finnyás! - nyújtotta ki nyelvét.
- Én nem is vagyok finnyás! - kerekedett ki szemem, majd halkan felnevettem.
- Szeretlek. - szólalt meg egy kis szünet után, mire én elmosolyodtam.

Shawn mindig kimondta amit érzett, amit akart és ami épp a fejében volt. Én viszont teljesen az ellentéte voltam. Sosem tudhatta mi van épp bennem, hisz teljesen elszigeteltem előle. És ami a legrosszabb: Sosem mondtam ki azt hogy szeretlek.

- És ha hazamegyünk elköltözöl velem egy külön kis lakásba, és velem fogsz lakni és megkérem a kezed és szülsz nekem sok-sok gyönyörű gyereket akiket majd együtt felnevelünk. És majd veszkedünk is egy kicsit hogy tudd, vagy olyan fontos nekem hogy a megbocsájtásodért lehozzam neked a csillagokat. Elviszlek a túrnéjaimra is, hogy érezd a büszkeséged amikor meglátsz a színpadon tombolni. Szorítani fogom a kezed amikor megszülöd a gyerekeinket (persze csak sorjában, nem egyszerre!) és mondogatni fogom mennyire gyönyörű vagy még ilyenkor is. Ha várandósan hajnaban éhes leszel, én elmegyek akár a világ másik felére is egy kis savanyúságért meg pár csokiért mert úgy tudom a terhes nők szeretik keverni a dolgokat...Ágyba viszem a reggelit, direkt vigyázok majd a családi látogatásokkor anyukád vázájára mert tudom mennyire fontos neked anyukád, neki meg tudom mennyire fontos az a retkes váza. Végighallgatom apukád hegyibeszédeit, miszerint vigyázzak rád és szeresselek különben... Pedig teljesen fölösleges, hisz ez mind magától értetődő. Vigyázni fogok rád és a kicsikre, és mindenre ami neked vagy a gyerekeknek fontos. Minden dalom rólatok fog szólni, és mindig fel foglak vállalni, mert sosem voltam semmire büszkébb annál, hogy téged az enyémnek mondhatlak. És talán egy szép napon, mikor csak csendben fekszünk a csillagos égbolt alatt egy családi nyaralás alatt mondjuk Hawaii homokos partján, te megszólalsz a kellemes bársonyos és édes hangodon: Szeretlek Shawn! - kikerekedett szemekkel hallgattam végig beszédét, és észre sem vettem hogy könnyeim is eleredtek. - Akkor talán kiérdemlem, mikor mindezt be is bizonyítottam neked. - puha hüvelykujjával letörölte könnyeim, majd egy apró puszit lehelt homlokomra. - És akkor talán elfogadod a már általam megcsócsált szendvicsemet is. - tette hozzá, mire én szipogva felnevettem.

----

- Gyertek gyerekek! - sürgetett minket Mrs.Bonnet.

Épp a strand felé tartottunk a többiekkel. Mindenki alig várta már hogy megmártózzon a hűvös vízben, mely alig lehetett 23 fokos.
Épp a sínen kellett átfutnia mindenkinek, mikor Nash megállt az út közepén egy képért. Már csak én Shawn és Nash voltunk ezen az oldalon, mindenki a strand felöli részen várta hogy elindulhassunk.

- Lefotózol a sínen, hogy lássák az emberek mennyire sínen vagyok? - emelgette szemöldökét, ami belőlem egy hangos kacajt váltott ki.
- Hát persze! - egyeztem bele, majd lőttem is egy képet.

Hallottuk a vonat elég közeli hangját, ezért egyesével kezdtünk el átfutni. Nash simán átért, de az én lábam megcsúszott a nedves vason, és térdre estem. A mozdonyvezető biztosan nem látta hogy a földön ülök, hisz lazán nyomta neki a sebességet.
Shawn ijedten kiáltott fel mikor a jármű csak pár centire volt tőlem, majd a következő pillanatban egy hangos dudát és egy hatalmas lökést észleltem a hátamon. Erősen csapódtam neki a homokos földnek, de szinte azonnal elért a felismerés.

Ha nem engem ütött el akkor...

Mrs.Bonnet eltakarta szemeit, és ijedt sikoltozásba kezdett. Mindenki rémült tekintettel nézett a hátam mögé, hol a vonat suhant el az imént.

- Shawn! - sikítottam fel, majd megpördültem.

A fiú teste élettelenül hevert egy fa tövében, biztos az erős ütéstől repült oda.
Halántékából lassan szivárgott vörös vére, így befestve gyönyörű arcát. Könnyektől homályosult tekintettel rohantam hozzá, majd kezét megfogva kiabálni kezdtem a mentőkért.

- Semmi baj Shawn! - sírtam el magam. - Itt vagyok, és jönnek a mentők! Minden rendben lesz Shawn! És akkor majd én viszem neked ágyba a reggelit jó? Kérlek kelj fel Shawn, és hozz nekem savanyúságot, és énekelj nekem és felőlem össze is törheted anyukám vázáját az sem érdekel. Kelj fel és süssünk megint muffint, aztán takarítsuk ki a konyhát. - zokogtam kezét markolva. - gyere Shawn ments meg a vihar által kitört ajtó elől, fuss utánam a szakadó esőben és csókolj meg kérlek! Ne hagyj magamra! Shawn könyörgök ne hagyj magamra!! - kiabáltam.

Mit akarsz Mendes? - kérdeztem, miután a kezében tartott nagytáskáról a szemébe vezettem tekintetem.
- Közöd? - röhögött fel, majd engem arréb lökve besétált az általam kitakarított házba. - Tudtad hogy jön a királyod, ezért takarítottál ki?

- Vesszünk össze, hogy aztán kibéküljünk. - dadogtam.

- Bejöhetek? - kopogtatott Shawn. - Hoztam kaját! - lóbálta meg a chipses zacskót.

- Nézzük együtt az Oroszlánkirályt újra! - nem tudtam abbahagyni a sírást.

- Mindenért bocsánat! - nézett mélyen a szemembe.

- Igen, csak nézz rám kérlek Shawn! Könyörgöm Istenem ne vedd el őt!!!

- Na jolvan Blake! - nézett rám harciasan. - Te akartad! - emelte fel a lisztet, melynek EGÉSZ tartalmát a fejemre borította.

Prüszkölve dobtam arrébb a formát és a tésztát tartalmazó zöld tálat, majd megfogtam a tojást, és szétnyitottam a feje fölött.
Nevetve kezdtem el hátrálni, mikor megragadta a fahéjas zacskót, és valamilyen fegyver után leskelődtem. Az olaj megfelelő volt, így azt magamhoz kapva simultam a hófehér falhoz. (Ezek után csak hófehér VOLT...:)
Könnyedén szórta hajamba a fahéjat ízesítésként, majd röhögve hátrébb lépett, így az olaj a földön landolt.

- Ezt még megbánod! - morogtam, mire ő csak tovább nevetett.
- Legalább lett egy kis színed! - kacagott.

Felháborodottan öntöttem rá a maradék olajat, majd egy kis búzadara is került rá, ráadásként.
Nem igazán érdekelte, tovább nevetett. Hozzám sétált, és belém kapaszkodva fulladozott a külsőmet látva.

- Oltogass úgy, mintha nem lennének határok! - kiáltottam fel, miközben próbáltam ellökni az engem felemelő Nasht. - Hagyj! - zokogtam.

- Zavarban vagy? - kérdezte féloldalas mosollyal, mire én kínosan megingattam fejem.

Kuncogva megtekerte egy hajtincsem, majd egyre közelebb hajolva érte el hogy egyre vörösebben ragyogjak.

- Így is van színed! - vigyorgott szemtelenül, mire én hitetlenkedve megráztam fejem.
- Szállj már le rólam Mendes! - nevettem fel, majd nagy nehezen lelöktem magamról a vihogó fiút.

- Mindig zavarban voltam a közeledben! - sírtam, majd Nasht ellökve újra térdre borultam.

- I know! - fejeztük be egyszerre, majd nevetve eldőltünk a kanapén.
- Ez iszonyúan jó! - tapsoltam izgatottan.
- Te vagy iszonyú jó! - mosolygott továbbra is, majd zavartan gitárjára nézett.

- Énekeljünk együtt! - suttogtam arcát simogatva.

Valamit motyogott, majd alsó ajkamat megharapva érte el, hogy testem remegve hulljon kezébe. Nyelvével óvatosan végigszántott bizsergő számon, majd óvatosan megcsókolt. A mesékben olvasott pillangók az én gyomromban is életre keltek, és szinte mindent befolyásoltak testemben. A szívem erőteljesen pumpálta a vért az ereimbe, és minden porcikám remegni kezdett. Ajka lassan, szédítően mozgott az enyémekkel szinkronban, míg hüvelykujjával arcom simogatta. Testem hője vagy 10 fokot szökött fel, míg arcom egy rózsa színére hasonlított. Kezem puha, göndör tincseibe vezettem, majd közelebb léptem hozzá. Válaszul mégegyszer alsó ajkamba harapott, majd azt kicsit meghúzta. Jólesően hümmögtem és mire észbe kaptam, már a konyhapulton ültem.
Ziháltan vált el tőlem, majd vágytól csillogó szemekkel nézett az enyémekbe.

- Eszméletlenül szerencsés volt az a maci, egészen idáig. - motyogta, mire én felnevettem.
- Azt mondod? - kérdeztem, válaszul félmosolyra húzta duzzadt, cseresznye színű ajkát.
- Azt! - húzott magához újra, egy szenvedélyes csókra.

- Csak csókolj meg újra kérlek! - feküdtem mellkasára.

Csípője megindult, és az érzés oly hirtelen hasított belém, hogy muszáj volt felsikítanom. Tudta hogy nem szabad megállni, így egy megnyugtató csókkal próbálta enyhíteni. Mikor végre teljes egészében bennem volt, megállt egy percre.

- Jól vagyok! - préseltem ki ajkaim közül, majd lábaim derekára kulcsolva felnyögtem. - Csináld már!

Nevetve kezdte el puszilgatni nyakam, míg csípőjével diktálta a ritmust.
Hátam ívbe feszült, körmeim lapockájába vájtam, szemem összeszorítottam majd ajkamba haraptam.

- Ügyes vagy baba! - nyögte ki, és kezünket összekulcsolva kezdett el a mennyekbe repíteni.

- Szeretkezzünk amíg el nem fáradunk! - nevettem fel zokogva.

A mentősök karom megragadva próbáltak elválasztani tőle örökre.
Még egyszer utoljára ránéztem göndör tincseire, piroskás arcára, vöröses telt ajkaira. Még egyszer utoljára felidéztem mézédes csókjait, hófehér fogait és puha nyelvét mellyel a számban időzött. Felidéztem kellemes hangját, édes nevetését és halk szuszogását. Utoljára láthattam izmos mellkasát, erős állkapcsát és ívelt orrát.
Ez nem történhet meg. Nem halhatott meg, hisz előtte áll az élet. Nem, ez csak egy rossz álom.
Körülnéztem, de nem láttam a mentősökön és a rendőrökön kívül senkit sem.
Túl intenzív a fájdalom ahhoz, hogy ez álom legyen.

A távolban a strandon lévő rádióban megszólalt a despacito, mire én fájdalmasan felsóhajtottam.

Beszívtam illatát, és csak ennyit mondtam.

- Szeretlek Shawn! Kibaszottul és menthetetlenül !