- Köszönöm! - adtam oda a pénzt a szerelőnek, majd a már megjavított ajtót be is zártam.

Sóhajtva huppantam le a kanapéra, és úgy éreztem muszáj bocsánatot kérnem tőle.
Bátortalanul baktattam fel, majd remegő öklömmel kétszer megkoppintottam a fényes fát.

- Mivan? - kiáltott ki, mire én kicsit felbátorodva benyitottam. - Mit akarsz? -kérdezte meglepődve.
- Bocsánatot kérni... - néztem cipőm orrát, míg szám szélét rágcsáltam.

Szemei elkerekedtek, míg ajkán ott bújkált az az édes mosolya. Nem számított rám, de igazából nem érdekelt hogy esetleg elküld majd a francba.

- Te se haragudj! - mosolyodott el, majd felállt és megölelt.

Erős karjait derekam köré fonta, fejét nyakhajlatomba temette. Szívünk egyszerre vert valami őrülten gyors ritmust, amin muszáj volt vigyorognom. A levegőt kapkodtam, így orromba kúszott bódító illata. Az ablakon kinézve milliónyi csillag ragyogott az égen, és nyoma sem volt a reggeli viharnak. Minden csendes volt és nyugodt.

- Milyen levél? - kérdeztem egy kis idő után, mire ő megfeszült.
- Nagyon kíváncsi vagy? - túrt idegesen hajába, mire én egy kis gondolkozás után egy aprót bólintottam. - Sejtettem... - sóhajtott mosolyogva. - Kilencedik táborában nagyon durván beléd estem. Írtam neked egy dalt, de nem mertem eljátszani, így inkább csak felírtam egy lapra, majd hozzátettem azt is hogy ,,Puszil:Shawn" amit aztán az ajtótok elé helyeztem. - mesélte, mire nekem lassan kezdtek beugrani az emlékek. - Izgatott voltam, és alig vártam a reakciód. Elbújtam a házatok előtti bokorba Taylorral, majd néztük ahogy te szépen elolvasod azt a francos dalszöveget. Mikor megláttad a nevet, összevont szemöldökkel összegyűrted, majd a nevemet kiabálva elindultál a házunkhoz. Én értetlenül kimásztam a bokorból, mire te a kezembe nyomtad a levelet, mondván, rossz helyre dobtam ezt a nyálas szöveget. - fejezte be fájdalommal teli hangon.

Bűntudat mart belülről, és iszonyúan sajnáltam a dolgot. Nem akartam lekoptatni, de nagyon haragudtam rá, és azt hittem hogy nem is nekem szánta azt a dalszöveget.
Hajamba túrtam, majd zavartan ránéztem.

- Azt hittem nem nekem szánod. - mondtam őszintén, válaszul csak vállat vont.
- Már régen volt... - motyogta lazán. - Áthívhatom a haverokat? Rendelünk pizzát, meg elleszünk egy picit. - vetette fel az ötletet.
- Mattet, Taylort, Steve-t, Nasht és Aaront? - kérdeztem vissza.

Bólintása után felhívtuk a srácokat, majd rendeltünk 3 doboz pizzát. Elterülve feküdtünk a kanapén, miközben egymást vizslattuk. Ha nem ismerném, most azt hinném farkas szemet akar játszani, de tudom hogy nem. Mindössze tanulmányozta az arcom fehérségét, a hajam színét, és ajkam vörösét.
Elmosolyodva lehajtottam fejem, mikor ajkát egy édes vigyorra húzta.

- Tudod Mack... - kezdte el, de a csengő félbeszakította.

Letörten tápászkodtam fel, majd kinyitottam az ajtót. Az öt fiú otthonosan rontott be, majd levágódtak a kanapéra. Egyedül Taylor állt előttem mosolyogva, aki kedvesen megölelt.

- Szia! - köszönt boldogan, én pedig zavartan viszonoztam a gesztust.
- Szia Taylor! - ordított ki feszülten Shawn, mire én elmosolyodtam.

Taylor még egy utolsó ,,szerelmes" pillantást küldött felém, majd bement Shawnhoz.
Fejem csóválva indultam el én is, de a csengő másodszor is megszólalt.
Fújtatva nyitottam ki az ajtót, majd elvettem a futárostól a pizzákat.

- Mindjárt hozom a pénzt! - nyögtem ki, a nehezebb dobozokat tartva.

A fiúk jót szórakoztak rajtam, egészen addig míg meg nem dobtam őket egy szelet duplasajtossal.

- Tessék! - adtam oda az összegnél pár fonttal többet, majd visszamentem hozzájuk.
- Kenzie, mondták már neked hogy a kaja nem játék? - kérdezte röhögve Taylor. - Vagy meg kéne nevelni? - váltott át perverzre, mire én vörösen lehajtottam fejem.
- Ha nem állsz le róla hazamész! - emelte meg dühösen hangját az én hercegem...