- Majd hívlak! - intett Cami, és kilépett a zuhogó esőbe.

Shawn azonnal felpattant, majd elém sétált.
Kérdő pillantást küldtem felé, míg gyomrom azonnal görcsbe rándult.
Megköszörülte torkát, majd hajába túrva érte el hogy menten elolvadjak.

- Bocs... - dadogta. - Nem akartam veled így viselkedni, csak nem szeretném mindenkivel tudatni hogy kezdünk kibékülni. - magyarázta.

Egy aprót bólintottam, majd megpróbáltam kikerülni, ám csuklóm megfogásával teljesen megakadályozta.
Zavartan pillantottam mélybarna szemeibe, és gondolatban a pillangóim szárnycsapkodását átkoztam. Az ég egy hatalmasat dörrent, én pedig hirtelen megugrottam. Shawn féloldalasan elmosolyodott, mire a szívem egy nagyobbat dobbant.

- Mindenért bocsánat! - nézett mélyen a szemembe.

Arcom pír öntötte el, és éreztem hogy enged a szorításon. Elmosolyodtam, majd határozottabban bólintottam egyet, de neki esze ágában sem volt elengedni.

- Én... - dadogtam. - Sütni szeretnék. - hadartam, majd kínosan néztem a felvont szemöldökű fiúra.
- Jó! - mondta furán, majd elröhögte magát.

Tekintetét nem vette le rólam. Folyamatosan nézett, és szinte alig pislogott.
Kezdtem egyre jobban zavarban érezni magam, ezért megrántottam kezét, de ezzel csak azt értem el hogy közelebb lépjen hozzám. Mellkasa enyémnek préselődött, mire a lélegzetem is felgyorsult.

- Akkor menj! - motyogta.

Értetlenül megvontam vállam, de nem mozdultam.

Olyan volt ez a pillanat, mint a legszebb élőben látott tájkép. Sosem szeretnéd elfelejteni.
Kisebb koromban apuékkal Párizsba látogattunk el, és az Eiffel torony tetején állva jöttem rá, ez milyen nagy dolog. Persze a szüleimnek nagyon megtetszett a hely, így hát oda költöztünk, de csak 2 évet töltöttünk ott. Az alatt az idő alatt megtanultam franciául, és szereztem egy legjobb barátot.

- Miért nem mész te? - kérdeztem halkan, de érthetően.

Zavartan felnevetett, majd tekintetét levezette ajkamra, és hátrébb lépett.
Óvatosan megnyaltam szám, majd elmosolyodtam. Most pontosan mi is történik?
Sóhajtva a konyhába sétáltam, és ott hagytam a gondolkozó fiút.

- Mit sütünk? - lépett mellém, mire én közöltem vele hogy muffint.

Kisfiúsan vihogva tapsolt, és azonnal felvette a Barbie feliratú kötényt, melyet még kisebb koromban kaptam a nagyszüleimtől.
Mosolyogva odatettem elé egy tálat, majd segítettem neki beleszórni a hozzávalókat.
Izma megfeszült, mikor az összeállt tésztát kevergette, és tenyere csupa liszt volt.

- Moss kezet! - utasítottam, majd elkezdtem a formákba önteni a tésztát.

Egy pillanat múlva hatalmas folt éktelenkedett fehér bőrömön. Ajkaim eltátva, teljesen ledöbbenve néztem Shawnra, ki virgonc mosolyt küldött felém.
Bosszúsan nyúltam a tálba, majd nem sokkal később az egész orrát belepte a muffin tésztája.

- Na jolvan Blake! - nézett rám harciasan. - Te akartad! - emelte fel a lisztet, melynek EGÉSZ tartalmát a fejemre borította.

Prüszkölve dobtam arrébb a formát és a tésztát tartalmazó zöld tálat, majd megfogtam a tojást, és szétnyitottam a feje fölött.
Nevetve kezdtem el hátrálni, mikor megragadta a fahéjas zacskót, és valamilyen fegyver után leskelődtem. Az olaj megfelelő volt, így azt magamhoz kapva simultam a hófehér falhoz. (Ezek után csak hófehér VOLT...:)
Könnyedén szórta hajamba a fahéjat ízesítésként, majd röhögve hátrébb lépett, így az olaj a földön landolt.

- Ezt még megbánod! - morogtam, mire ő csak tovább nevetett.
- Legalább lett egy kis színed! - kacagott.

Felháborodottan öntöttem rá a maradék olajat, majd egy kis búzadara is került rá, ráadásként.
Nem igazán érdekelte, tovább nevetett. Hozzám sétált, és belém kapaszkodva fulladozott a külsőmet látva.
Idegesen meglöktem, de megcsúszott a földön elterült olajtócsában, és velem együtt a padlóra zuhant.
Természetesen én kerültem alulra, és zavartan pillantottam a rajtam fekvő, kimondhatatlanul helyes fiúra.