Műtüsszentéseim sokasága után anya végre elhitte hogy semmi sincs a szekrényemben.
Mosolyogva kezdte el a sok ,,Te még szebb lettél" ,,Egyre jobban hasonlítasz rám!" dumát, én pedig égő fejjel hallgattam. Shawn eközben alig tudta visszafolytani nevetését, amit sajnos én is hallottam.

- Mintha csak tegnap lett volna hogy keresztanyádék vettek egy wc-t amit a nappaliba raktak mielőtt beszerelték volna, és te ráültél mert azt hitted hogy szabad és belepisiltél! - nevetett fel anya, vele szinkronban pedig Shawn. - Nem vicces? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- De! Hogyne! - bólogattam hevesen, miközben arcom egyre vörösebb lett.
- Jaj Macikenzi...Már kamaszodsz... - sóhajtott fel drámaian. - Az én kicsi lányomat lassan eléri a pubertás! - égetett be azonnal.

Ha lehetett volna, fejem azonnal a falba vertem volna. Anya mindig is ilyen volt. Persze kicsiként ezt nem szégyelltem, hisz nem számított, de ennyi idősen a barátom előtt ilyen sztorikat hallgatni nevetségesen égő!
Zavartan köhintettem, majd kedvesen rámosolyogtam.

- Anya, már 16 vagyok... - nevettem fel kínosan. - Lassan felnőtt... - tettem hozzá.

Kikerekedett szemekkel bámult, miközben arcán megjelent pár könnycsepp.
Ez most...Ez most sír?!
Nagyokat pislogva öleltem át az engem szorító anyám, és kikerekedett szemekkel bámultam a szekrényből kikukucskáló Shawnra, ki felettébb jól szórakozott rajtunk.

- Annyi időt töltöttünk távol, hogy végig se tudtam nézni a felnőtté válásod! - zokogott hangosan.
- Naaa! Anyaaa! Héé! - csitítgattam kínosan mosolyogva, és megpróbáltam lenyugtatni. - Nemrég találkoztunk! Velem voltál a rossz időszakaimban, láttál felnőni csak épp nem akarod elfogadni... - magyaráztam.

Hatalmas szemeivel engem kémlelt, majd nekem igazat adva letörölte könnyeit.
Ezek az anyák...
Mosolyogva kezdett neki a cikibbnél cikibb sztorijaimnak, majd miután kibeszélte magát, lement apuhoz.
Teljesen leblokkolva bámultam egy sarkot, és a szekrényből kilépő fiú sem tudott visszabillenteni a valóságba.
Ugye ez csak egy álom?

- Jaj Macikenzi! - sóhajtott fel drámaian Shawn, miközben a szekrényajtónak támaszkodott. - Beégetett anyád! - fejezte be röhögve, mire én hozzávágtam a párnám.
- Ez nagyon égő volt! - temettem tenyerembe arcom, és megpróbáltam fejem színét az eredetire változtatni.

Nem sikerült.

Shawn nevetve ledöntött az ágyra, majd egy hosszú csók után mellém feküdt.
Mind a ketten gondolatainkba mélyedve pihentünk, és próbáltunk valami megoldást kitalálni. A kialakult helyzet engem kétségbeejtett, míg Shawn iszonyúan jól szórakozott rajta.

- Haza kell mennem. - szólalt meg rekedtes hangján. - Úgyis látsz majd a táborban. - vont vállat.

Szomorúan kaptam rá tekintetem, de biztos voltam abban, hogy igaza van és ez a helyes.
Cuccai összakapása után az ablak felé vette az irányt, de én nem hagytam.
Ijedten fogtam meg az épp kimászni készülő srác karját, majd visszarántottam.

- Gyere, kimész a bejáratin! Megnézem mit csinálnak aztán jelzek! - közvetítettem a tervem.
- Kenzie, ez nem egy akciófilm! - röhögött ki azonnal. - Csak kimászok aztán elhúzom a csíkot! - ismertette az övét.

Mint aki meg sem hallotta, úgy vonszoltam magammal a fiút, majd lefutottam a földszintre. Anyuék boldogan főztek a konyhában, és eszük ágában sem volt megfordulni. Mosolyogva intettem a fiúnak, majd hirtelen megtorpantam.
Anya megkérdezte apát, hogy lehozza-e a
sütőkesztyűt az emeletről.
Szerencsére apu válasza a nem fontos volt, így halkan osontunk a bejáratihoz, majd gyorsan kitártam azt.
Egy villámgyors csók után Shawn sietett is a járda másik oldalára, így anyuéknak fel sem tűnhetett volna ha esetleg kijönnek a ház elé.
Sóhajtva néztem a haza ballagó fiú után, és hirtelen hatalmas ürességet éreztem.