- Hogy micsoda? - kérdezte dühösen apa. - Ki nem szűz itt?
- Logan! - vágtam rá gyorsan, mire apa kissé megkönnyebbült.
- Akkor jó! - mosolyodott el.

Sóhajtva megfogtam bátyám kezét, majd az emelet felé kezdtem el húzni. Idegesen felrángattam, és a szobámba belökve vontam kérdőre.
A nap erősen sütötte a mi kis városunkat, így elhatároztam hogy sétálok egy kicsit. Mondjuk Shawn felé...

- Mi a fene ütött beléd? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Mégis mi? - vonta fel szemöldökét. - Miért engedted meg neki Mack? - sóhajtott fel.
- Logan, te ezt nem értheted! - tártam szét karom. - Nem voltál még igazán szerelmes!
- Dehogynem! Az vagyok még most is, és meg tudom magam állítani! Az isten szerelmére Mackenzie, te még egy kislány vagy! - világosított fel.

Ajkamba haraptam, míg testem elöntötte a düh. Kislány? Két év és felnőtt leszek!
Lemondóan leültem az ágyamra, majd duzzogva egy koszos sarkot kezdtem el nézni.

- Mack, tudom te máshogy gondolod, de még gyerek vagy! - lágyult el. - És a kis húgom!
- Figyelj, nem kell értem aggódni! Most pedig elmegyek, és találkozom Shawnnal. - jelentettem ki, majd egy fekete shortot és egy fehér toppot kikapva a fürdőbe igyekeztem.

--

A kihalt utca kissé megrémisztett. A szüleim csak este nyolcra engedtek el a ,,barátnőmhöz" , aki már nagyon várt.
Vigyorogva kopogtattam be a barna ajtón, miközben az eget borító csillagokat kémleltem.

- Úgy hiányoztál! - szorított magához.

Illata orromba kúszott, majd nem sokkal később ajka találkozott az enyémmel. Gyengéd volt és elragadó. Behúzott a házba, majd egy utolsó puszit nyomott számra. Vigyorogva ölelt még egyszer magához, miközben hatalmasat szippantott vaníliás parfümömből.

- Te is! - szuszogtam, majd a kanapéra vágódva néztem körül. - Ari... - jegyeztem meg mosolyogva.

- Itt is alszol? - kérdezte, miközben a konyhában ügyködött.

- Ha nem zavarok... - feleltem félénken.

Nemsokkal később egy pezsgősüveg társaságában tért vissza, melyről vízcseppek olvadoztak. Ujjai nyomot hagytak a felületen, melyet a hidegnek köszönhetett. Elém rakott egy poharat, majd megtöltötte pezsgővel.

- Dehogy zavarsz Baba!

Vörösen néztem a kezemben tartott alkoholra, majd félénken ajkamhoz emeltem. Miután jól leszidott, amiért koccintás nélkül akartam megkóstolni az italt, végre kortyolhattam belőle. Mint a tűz, olyan forrósággal gurult végig torkomon, teljesen felpezsdítve testem. Megilletődve kortyoltam egy újabbat, majd ízlelgetni, kóstolgatni kezdtem. Kesernyés, de mégis édes. Egy egészen újfajta íz keletkezett számban, ami először nem igazán tetszett.

- Na milyen? - szólalt meg végre Shawn. Némán meredtem magam elé, majd elmosolyodtam.

- Ez nagyon jó! - kiáltottam fel.

Ijedten csitítgatni kezdett, de már késő volt. Egy 11 év körüli kislány csoszogott le az emeletről. Barna haja kiengedve omlott vállára, és egy álmos mosoly virított arcán. Kockás pizsamanaci fedte vékony lábait, és egy bő póló felsőtestét. Megilletődve állt meg az utolsó lépcsőfokon, majd kíváncsian oldalra billentette fejét.

- Te ki vagy? - kérdezte hunyorogva.

Zavartan fülem mögé tűrtem egy kósza tincsem,közben folyamatosan Shawnt lestem. Lehajtott fejjel dugta el a pezsgőjét , és rázkódó vállal ült tovább. Összevont szemöldökkel böktem meg, válaszul hangosan felröhögött.

- Mackenzie Blake vagyok, Shawn... - kezdtem el, de elharaptam a mondat végét.

- A barátnőm. - szólalt meg végre, és a hatás kedvéért megfogta a kezem. A barátnőm...