- Menj boltba, nincs itthon vaj! - vágott hozzám egy bőrből készült pénztárcát, mely feltételezem az övé volt.

Hitetlenkedve megráztam a fejem, majd elmotyogtam egy ,,Hagyj már te idióta" félét, és visszadobtam a tárcát.
Röhögve levágódott mellém - újfent - a kanapéra, majd lelökte a lábaim hogy kényelmesen elférhessen. Fújtatva tűrtem, és megpróbáltam az ígéretemhez tartani magam.

- Nem szólsz vissza? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Kénytelen vagyok tűzszünetet tartani, ugyanis még sokáig szeretnék ebben a házban élni! - sziszegtem.
- Szóval már te is beláttad hogy nem mész férjhez! - szólt be, mire én fortyogva belenéztem mélybarna szemeibe.

Tudtam hogy nehéz lesz, de hogy ennyire...
Szám szélét rágcsáltam, és próbáltam magamban tartani a frappáns visszavágásom.
Szórakozottan átkapcsolt valami őrült akciófilmre, amit ,,már csak azért is!" gondolattal néztem egészen a közepéig, amikor is hatalmasat dörrent az ég.
Autómatikusan összébb húztam magam, majd félve Shawnra pillantottam.

- Ne mondd már hogy félsz a vihartól! - röhögött olyannyira, hogy leborult a kanapéról.
- Ez nem vicces! - duzzogtam.

Karba tett kézzel ültem továbbra is, ám a kacagó fiú az én arcomra is mosolyt csalt. Nevetve megcsóváltam a fejem, majd szórakozottan hozzávágtam egy díszpárnát.
Az ablak hirtelen kivágódott, mire én ijedten felsikoltottam. Shawn elkomolyodva a konyhába sétált, hogy leellenőrizze mi is a helyzet.

- Csak a huzat! - kiáltotta, én pedig megkönnyebbülve felsóhajtottam.

Egy hatalmas kiáltás véget vetett a nyugalmamnak. Kiugró szívvel rohantam a konyhába, hisz félő volt hogy Shawnnak baja esett.
Nevét ordítva ugrottam át a kanapén, kikerültem anyu kedvenc vázáját, magamhoz vettem egy fegyvert, majd kivágtam az ajtót.

- Ez nem volt vicces! - akadtam ki, mikor megláttam hogy a fiú sértetlenül fuldokolt a földön, sajnos csak a nevetéstől... - Azt hittem megtámadtak! - folytattam.
- Látnod kéne magad! - nevetett továbbra is. - Honnan szereztél te egy baseball ütőt? - törölgette könnyeit, mire én zavartan az ajtónak támasztottam a fegyverem.
- Apué... - vontam vállat, majd felsegítettem a földről.

Furcsa volt úgy hozzáérni, hogy közben csak minimális gyűlöletet éreztem.
Shawn reakciója is meglepett, hisz sosem köszönt meg semmit sem, főleg nem nekem.
Az ablak becsukása után felsiettem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba.
Egy aranyos mese elindítása után kikapcsoltam a telefonom, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a tomboló vihart.

- Bejöhetek? - kopogtatott Shawn. - Hoztam kaját! - lóbálta meg a chipses zacskót.

Egy aprót bólintottam, majd zavartan arrébb csúsztam hogy mellém férhessen.
Lazán levágta magát, majd kényelmesen elhelyezkedve felbontotta a kaját, és kicikizte a filmet amit bekapcsoltam.

- Örülnék ha nem kritizálnád az Oroszlánkirályt! - morogtam, mire ő válaszul csak kiröhögött.

Sosem hittem volna hogy vele fogom nézni a kedvenc mesémet a saját szobámban, egy ágyon a kedvenc nasim zabálva este, a bátyám jelenléte nélkül.
Bizonyára ő is furcsának tartotta a helyzetet, de mindenesetre örültem hogy nem öljük meg egymást, és békében megvagyunk. Mégha ez egy kicsit furcsának tűnik is.
Az egész filmet végignéztük, és szinte mindig egyszerre nevettünk fel a vicces részeknél. Be kellett valljam, rengeteg közös volt bennünk.

- Már csak ez hiányzott! - motyogta, mikor Nala felbukkant.

Kuncogva figyeltem továbbra is a romantikus jelenetet, és nagyon édesnek találtam őket.
A mellettem ülő fiú édes illata orromba kúszott, és teljességgel elbódított. Fejem egyre nehezebben tartottam meg, míg a végén Shawn mellett aludtam el.