Reggel egyedül ébredtem, gondosan betakargatva. Az ágyam laptop, rágcsa és Shawn mentes volt, aminek kifejezetten örültem. Egy zivataros keddi nap elébe néztem, és hiába mondták vasárnap hogy csúcshőmérséklet lesz, ez nem így lett.
Ásítva csoszogtam le az üres konyhába, majd levágódtam a kávémmal a nappaliba.

- Jó reggelt! - köszönt álmosan Shawn, mire a gyomrom autómatikusan görcsberándult.

Igazán befejezhetné ezt!

- Neked is! - dünnyögtem, majd kortyoltam egyet a forró italomból.

A borús idő kellemes hangulatot varázsolt a házba, és a zápor hangja mosolyt csalt arcomra.

- Imádom az esőt... - mondtuk ki egyszerre, majd mosolyogva összenéztünk.

Szuper, már ez is rá fog emlékeztetni!

Feltrappoltam az emeletre, majd megbeszéltem Camillaval hogy 10 perc múlva együtt elmegyünk valami kajához valót venni.
Felvettem a kedvenc csőfarmerom a kedvenc fekete pulcsimmal, majd a hajam beszárítása után feltettem egy minimális sminket.

- Majd jövök! - intettem Shawnnak, ki csak biccentve jelezte hogy ,,felőlem".

Az esernyőm felkapása után kirohantam a házunk elé, ahol legjobb barátnőm már várt.
Hunyorogva intett, és boldogan kezdett el fecsegni arról, hogy bátyám visszaigazolta facen.
Hatalmas tócsák éktelenkedtek az úton, és morcosan néztek az ég felé.
A sarki bolt mellett döntöttünk, ahol rengeteg élelmiszert bevásároltam.

- Francba! - dühöngött Cami, amikor leejtette pénztárcáját.

Mosolyogva megcsóváltam fejem, majd kifizettem a megvásárolt dolgokat.
Van aki örök béna marad...:)
Visszafele Shawn és én voltunk a téma, hisz nagy dolog volt hogy mi ketten jól kijövünk egymással.

- Majd meglátod! - győzködtem, ugyanis nem hitte el.
- Nem is tudom Kanzie... - bizonytalankodott. - Shawn és te, egy házban 3 napig? Totál egyedül? Kettesben? - rágcsálta ajkát.

Kuncogva beléptem az udvarunkra, majd beinvitáltam Camillat a házba.
Shawn még mindig a tv-t bámulta, és még csak köszönni sem köszönt.
Levettük a cipőnket, majd mielőtt felugrottunk volna a szobámba, a konyhába siettünk kipakolni a dolgokat.

- Sziasztok! - köszönt végre a fiú, kin Cami teljesen meglepődött.
- Szia! - kiáltottam a nappaliba, majd szórakozottan tettem a hűtőbe a tojást. - Tessék! - dobtam Shawnhoz a vajat. - Itt a hiányolt kajád! - röhögtem, mire ő is elmosolyodott.

Az a mosoly...

Észre sem vettem hogy már vagy öt perce egymást bámuljuk csendesen. Cami értetlenül kapkodta tekintetét köztünk, majd egyet legyintve neki látott kivenni a kenyeret.
Zavartan kezemre néztem, majd az ujjamon lévő gyűrűt kezdtem el tanulmányozni.

- Kösz! - biccentett, majd visszadobta. - Tartsd meg magadnak. - mondta flegmán, mire én totál megsemmisülve ejtettem ki a kezemből.

Cami amolyan ,,Tudtam" pillantást küldött felém, míg én dühösen bevágtam az élelmiszert a hűtőbe.

Ennyit a barátságról.

Értetlenül meredtem magam elé, de megpróbáltam erősnek mutatni magam. Ha harc hát legyen harc!

- Tegnap még nagyon nyalizós kedvedben voltál kedves ,,Hoztam nasit!" Mendes! - nem tudtam magam visszafogni, hisz vérig voltam sértve.
- Te beszélsz? A vállamon aludtál el, miközben a nevemet ismételgetted álmodban! - fintorgott.

Arcomat elöntötte a pír, és tudtam hogy most ő nyert. Ez égő...
Furán vállatvontam, majd mindent otthagyva felrohantam a szobámba.
Alig vártam már a csütörtököt, amikor is a bátyám végre hazajön.

- Hát én azt hittem jóban vagytok... - motyogta Cami összezavarodva. - Akkor ez mi volt?
- Én se tudom! - dühöngtem, majd tehetetlenül levágódtam az ágyra. - Most meg mi a fene baja van? - kérdeztem kétségbeesve.

Vajon tényleg a nevét ismételgettem?

Cami csak szótlanul hallgatta káromkodásom, és különböző terveim, miszerint kinyírom Shawnt.

Neki fogalma sem volt mennyire megbántott, és egyben összezavart azzal a két szóval, amit az imént mondott a nappaliban ülve.