Reggel a nappaliban ébredtem a kanapén. Sóhajtva kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaim, majd a szobámba csoszogtam. Shawn még valószínüleg alhatott, mivel egy hang sem szűrődött ki az ajtaja mögül, így hát megpróbáltam halkan bemenni a szobámba. Viszonylag hamar magamhoz vettem a ruhadarabokat, melyeket aznapra készítettem ki, majd benyitottam a fürdőbe.

- Menj ki! - rivallt rám Shawn, miközben megpróbálta eltakarni a rajta lévő ruha nélküli lányt.

Leblokkolva néztem őket kikerekedett szemekkel, majd csalódottságom leplezve visszamentem a szobámba. Gyorsan felkaptam a ruháim, nagyjábol megfésülködtem, majd smink és esernyő nélkül kimentem a még mindig szakadó esőbe. Könnyeim utat törtek, és akkor azt sem tudtam miért sírok.
Mert láttam Shawnt mesztelenül? Ugyan már!
Zokogva borultam a vizes földre, a házunktól kb 300 m-re. A napot durván eltakarták a felhők, míg a vízcseppek teljesen eláztattak.
Miért kellett beleszeretnem egy olyan fiúba, aki egyértelműen utál engem? Miért kellett megengednem azon az estén, hogy filmezzen velem?

- Miért? - suttogtam elcsukló hangon, majd megráztam a fejem. Butaság.

Nem kell vele foglalkozni, hisz várható volt. Logan is megmondta hogy Mendes kiszámíthatatlan. Biztosan csak azért kellettem, hogy elterelje egy kicsit a figyelmét a farkáról...
A gondolattól még hangosabb zokogásban törtem ki. A nadrágom teljesen vizes lett, így félő volt hogy felfázok. Szuper...
Futó lépéseket hallottam, majd egy meleg kéz kulcsolódott csuklómra, mely felrántott a nedves járdáról.

- Mi ütött beléd? - kérdezte mosolyogva.

Fejem elfordítottam, így nem láthatta fájdalommal telt könnyeim.

- Hé! - fordította fejem magával szembe, államnál fogva. - Mack? - nézett szemembe, majd letörölte éppen lecsorduló könnyeim.

Csurom vizesen állt előttem, homlokára tapadt tincsekkel, és vizes, vörös ajkakkal.
Az ég hatalmasat dörrent, villámok tűntek fel, majd el.
Ijedten léptem közelebb Shawnhoz, ki kedvesen magához ölelte nedves testem.

- Nem akartam így rád kiabálni. - fogta két keze közé arcom. - Ez a lány csak a fizetését kapta meg, mert még régebben elvégzett egy fontos munkát. - suttogta.

Egy aprót bólintva bámultam mozgó ajkait, melyek alig pár centire voltak az enyémektől. Remegtem a csókjáért, viszont féltem az érzésektől, melyeket kiváltana.
Félmosolyra húzta ajkát, majd adott a homlokomra egy nedves puszit.

- Ne haragudj! - kérlelt.

Az esőtől lassan már őt sem hallottam, így kénytelenek voltunk hazamenni, és otthon megbeszélni ezt a félreértést.
Nem értettem miért magyarázkodik nekem, hiszen nem volt jogom számonkérni őt.

- Tessék! - terített rám egy törülközőt. - Remélem nem fáztál meg! - túrt idegesen nedves hajába, majd rá is került egy puha anyag.
- Nem tartozol magyarázattal nekem Shawn. - szólaltam meg végre. - Azzal vagy akivel csak akarsz. Nem kell hozzá engedély. - vontam meg vállam, majd fejem oldalra fordítottam. - Engem nem érdekel! - tettem hozzá halkan, mire ő elröhögte magát.

Szitkozódva lépett hátrébb, majd idegesen megrázta a fejét.
Tudtam hogy nagyon kihúztam a gyufát, de haragudtam.

- Kint zokogtám a járdán, és azt mondod nem érdekel? - vonta fel szemöldökét.

Bizonytalan bólintásom nem segített rajtam, így megpróbáltam a legkönnyebb módszerhez folyamodni. Felálltam, majd elindultam a lépcső felé. Magamban rengetegszer lejátszottam hogy vissza húz, de nem tette. Egy hatalmas dörrenés után sötétség telepedet az egész házra. Ijedten hőköltem hátra, majd szememmel Shawnt kerestem.

- Ez mi volt? - hangom remegett a félelemtől. - Shawn? - néztem körül.
- Nem tudom, de nálam teljesen kiverte a biztosítékot. - dünnyögte, én viszont tudtam hogy nem szó szerint érti.

Ami ezek után jött, arra nem voltam felkészülve. Minden olyan gyorsan történt! Már csak arra emlékszem, hogy a bejárati ajtót kitörte egy szél által repített pózna, mely majdnem eltalált.
Shawn erősen meglökött, így mind a ketten a nappali fapadlójára zuhantunk, ezzel megmenekülve a haláltól.