manon.xaupí

36 809 ember kedveli

a bocsánat a világ egyik legrosszabb szava, ha nem tetted volna meg, nem kéne kérned, amit amúgy is magamtól adok...

A hozzászólások lehetősége le van tiltva!

- Szóval akkor megbocsájtottál neki?- jött oda mellém Dimitrij, amikor a spicc cipőmmel végeztem az utolsó simításokat, felnézve a férfira vettem észre a felém nyújtott kezet, így engedtem, hogy felsegítsen.

- Nem.

- De őt is megérthetnéd!

- Én meg is értem! Csak azt nem, hogy miért nem tudta kinyögni, fogy figyu, holdon vagy, hogy ezt csinálod, bocs. És gátat fordít és elmegy, ennyi!

- Clotilde kisasszony, Dimitrij úrfi! Előre!- szólalt meg a társulatvezető, így mindketten elindultunk a terem közepére- Egy részletet a Csipkerózsikából!- csettintett kettőt, majd már be is álltunk a kezdő pozícióba.

Egy öt perces kivett koreográfiát táncoltunk el Dimitrij-vel, majd a kezdő helyünkre álltunk vissza, a társulatvezető előtt, aki csak határozottan bólintott egyet.

- Azt hiszem itt a két fő táncosunk a következő előadáshoz, hölgyek, urak, rájuk fogunk építkezni, a szerepeket még a hét folyamán kiosztom a heti munka alapján.- kettőt tapsolt, majd elindult kifelé.

Fintorogva néztünk egymásra az orosszal még az előbbi kis szócsatánk miatt, majd a velünk maradt koreográfusnak szenteltük minden figyelmünket.

Három óra múlva amilyen gyorsan csak tudtam hagytam el a balett épületét, mivel semmi kedvem nem volt már bárkivel is beszélgetni egy ilyen nap után. Csak egy nyugtató teára vágytam egy forró fürdő mellett.

- A kisebbet már észre sem veszed?- szólalt meg egy nagyon is ismerős férfi hang mögöttem, így azonnal meg is pördültem tengelyem körül.

- Te meg mit keresel itt?- nézek rá döbbenten, mivel kicsit sem számítottam az ittlétére.

- Nem is jöhetek el a kedvenc unokahúgom elé?- kezd el felém sétálni kezei között Sansat fogva, aki ezek szerint nem díjazta az orosszal való sétálgatást, így úgy döntött elhozatja magát.

- Én vagyok az egyetlen unokahúgod Mazpein.

- És a kedvencem is!- ölelt magához, majd a kezembe nyomta Sansat, és elvette tőlem a sporttáskát, majd a vállára dobta azt- Milyen volt a heted?

- Elviselhető.- öleltem magamhoz a Corgit még szorosabban- És neked?- nézek fel rá, de ő csak összehúzott szemekkel figyelt engem.

- Egy francia pojáca egyész héten a nyakamra járt, hogy mégis miért nem tud téged elérni. Már Schumacher is kikészült tőle, pedig neki kötél idegei vannak. Na csiripelj kismadár.- sóhajt a forgattam meg a szemeimet. Vagy elmondom neki most, vagy hallgatom, ahogy hazáig nyafog. Mindkét ajánlat fenomén.

- Csütörtökön rosszul voltam, délután meg este, Pierre segített és ott maradt éjszakára, majd hétfőn a reptéren benyögte, hogy éltette a levelet, amit az apám hagyott ott nekem.

- Gasly veled aludt?- állt meg a zebra közepén teljesen kiakadva Mazepin. Döbbenten néztem rá, majd elkezdtem magam után rángatni, amikor már többen dudálva fejezték ki nemtetszésüket a férfi tette iránt.

- Gratulálok Mazepin, látom sikerült megragadnod a lényeget.- ripakodtam rá, amikor átértünk az úton.

- Miért aludt veled Gasly? Ugye csak aludtatok?- fordít maga felé hatalmas szemekkel figyelve engem.

- Jézusom, nyilván csak aludtunk, ugyan mit csináltunk volna mást?!

- Mondjuk bármit, amit a normális és egészséges korotok beli fiatalok?

- Csak velem aludt, mert fáradt és beteg voltam. Ennyi.

- Akkor szólj nekem, vagy Micknek.- tárja szét kezeit.

- Mert Mick nem egy olyan korom beli fiatal, akivel bármit meg tudok csinálni?- nézek rá felvont szemöldökkel.

- Nem hát! Mert neki szét vetem a baba képét, ha hozzád mer egyszer is csak egyetlen ujjal úgy nyúlni.

- Nagyszerű!- kaptam le a válláról a táskámat, majd dühösen indulok meg a lakásom felé.

- C.T. tudod, hogy nem úgy gondoltam.- lép utánam, majd elkapja a csuklómat, és maga mellé fordít, miközben nekem az arcomat szelik át a könnycseppek- Jézusom hugi. Gyere ide.- von azonnal ölelésébe.

- Miért mindig velem történik ilyen?- szipogom az engem ölelő férfi vállába, miközben Sansa is nyüszíteni kezd kezeim közt.

- Gyerünk. Iszol egy teát, én meg egy vodkát, hogy nehogy fejbe dobjam egy Pirellivel Gaslyt, a következő futamon.- simogatja meg a hátam, majd fél karral átölelte halad tovább velem.

Amikor Nyikita mellett sétáltam hirtelen olyan nyugamol fogott el, mintha Tristen lenne mellettem, vagy egy darab az anyukámból...

- Szóval akkor Gasly küldetett neked a nyár közepén egy ember nagyságú csokornyi bazsarózsát, wohw.- vonta le a következtetést Gabe az eddig hallottakról.

- Igen, utána pedig Niki kidobatta velem.- gesztikulaltam kezemmel melyben a nyalókám pihent.

- Na ne.- háborodott fel azonnal a lány.

- Na de, és igaza volt, Pierre Gasly egy paraszt volt.

- De segített neked.

- Utána pedig? Elvitte a levelet? Nagyok nagy segítség volt ám.

- Apropó mi is van abban a levélben?

Drága kincsem,

Ha tudnád milyen közel vagyok, mégis mennyire messze, de még így is jobb, mintha nem tudnám, hogy mi van veled. Meg fogod érteni, tudom hogy meg fogod érteni, miért várok eddig a találkozásra. Tudod, amikor először megláttam a szemeidet, tudtam, hogy egyszer meg fogok törni, és megkereslek. Azt hiszem mostmár majdnem az egész képet összeraktad drágám, ha szerencséd volt, akkor tudod a nevem is.
A munkám Angliába köt, de elég ritkán vagyok ott, így sajnálom, ha elkeserítelek, de nem ott fogunk találkozni, viszont azt hiszem nem adnád fel, ha nem tudod, hogy mikor és hol láthatnál (mondjuk lehet ezt már én várom sokkal inkább, mivel tudom, hogy milyen csodálatos hölgy lett belőled).
Belgium, 2021. augusztus 28. Mit szólsz hozzá életem? Remélem ott fogunk találkozni.
Addig is egy tanács, remélem megfogadod:
Attól, hogy valamit csillogó papírra csomagolva adunk valakinek, az értéke és a belsője soha nem fog megváltozni, csak a papír lesz szép...

Christian H.

U.i.: Sok sikert a Csipkerózsikához, édesanyád egyik kedvence volt, és mindig mesésen táncolt benne.

- Kaptam két repülőjegyet, ami huszonhatodikára szól, Belgumba, és megvan a hotel szoba foglalásáról a nyomtatvány.

- Ez komoly?- nézett rám döbbenten a velem szemben ülő nő, mire a kamerához emelem az említett papírokat- Nagyon ott van az öreg. De mi az a végén?

- Biztos nem Niki. Erre már a nyakamat merem tenni.

- Gasly?- számát elhúzva bólintok egyet, éppen amikor a kaputelefon szólni kezd- Én megyek édesem, majd hívlak.- dobott egy csókot nekem a lány, majd ki is nyomta a hívást, én pedig a telefon felé vettem az irányt.

- Igen?- vettem fel a készüléket, és nem tudtam kire számítsak, hiszen senkire sem vártam.

- Ajándék kosarat hoztam Xaupí kisasszonynak.- szólalt meg egy orosz hang a telefonban. Ajándék kosarat? Nekem?

- Elnézést biztos nem téves a cím?

- Clotilde Manon Thália Xaupí kisasszony nem igaz?

- De igen.- nyitottam ki a bejárati ajtót a férfinak, majd a lakásom ajtaját is kinyitottam és ott vártam őt.

Egy hatalmas kosár közeledett felém, vagyis nagyon remélem, hogy nem a kosár, hanem azt hozó ember, de a kosár volt a lényeg, azt hiszem. Tipikus francia édességek voltak benne, de volt ott péksütemény, gyümölcs, aprósütemény, kisebb vagy éppen nagyobb virágok, különböző apró ékszerek, kávékapszulál, bonbonok, kis üveg Nutellák, komolyan nem hiszem el ezt a férfit.

- Kisasszony kérem írja itt alá.- nyomta elém a papírt a férfi, amikor elém letette a hatalmas kosarat.

Számát elhúzva veszem el tőle a papírt, majd a pontozott részre odafirkantom a nevem, és a férfi se szó se beszéd ahogy ott egyedül, a hatalmas kosárral. És ezt mégis hogy vigyem én be?

- Te hány embert akarsz ellátni C.T.?- érkezett meg a felmentő sereg azonnal a liftből. Kezében két papír poharat fogva figyelt engem.

- Segítesz?- nézek a szőke férfira, aki csak átadja nekem a két poharat, majd felemeli a kosarat, és a házam felé battyog vele, én pedig a két kávéval a kezemben követtem őt.

- Ki a hódoló?- tette le a nappaliban a kosarat, mivel csak ott volt neki hely. Príma...

- Lenne egy tippem, de nem tudom.- tártam szét kezeim, mire a férfi csak elnevette magát, és elvette tőlem a kávéját.

- Nincs kedved ebédelni egyet?

- De valójában van. Főzünk?- intettem a konyha felé, mire a férfi elmosolyodott.

- Ezért jöttem.- dörzsölte össze kezeit a szőkeség, majd a konyha felé vette az irányt- De amúgy ki az a tipp?- kiabál ki nekem, én pedig elindultam a helyiség felé, ahová beszabadult.

- Pierre Gasly?- a férfi elejti, ami a kezében van, és döbbenten néz felém.

- Gasly? Nem úgy volt hogy barátok vagytok?

- Valójában, de, viszont eléggé felcseszett, amikor visszaértünk Franciaországba, és ott hagytam, úgy, hogy nem a legszebben váltunk el.

- Áh, szóval vissza akarja könyörögni magát.

- Valami olyasmi.- vontam vállat, majd a férfi mellé lépkedve néztem bele az edénybe, amit elejtett, belenyúlva a mutattóujjammal kivettem egy adagot a masszából, majd megettem azt- Csokis muffin? Ebédre?- nézek rá felvont szemöldökkel, mire ő csak bólintva nevetni kezdett, és megtörölte az arcom, ahol gondolom csokis voltam.

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- Aham.- motyogtam Tostnak, amikor mellette sétáltam, a paddockban, és a palack kupakjával játszottam, ami a kezemben volt, egészen addig, amíg meg nem láttam, egy sötét hajzuhatagot behullámozni a Haas garázsába.

- Gasly! Figyelsz te rám?- rántott vissza a valóságba csapatfőnököm a szó szoros értelmében, hiszen visszarántott maga mellé, én pedig csak ekkor vettem észre, hogy majdnem elhaladtam a csapatbox mellett. Ja, nagyon figyelek.

- Bocsi, de el kell mennem egy pillanatra a Haashoz.- hagytam ott a hüledező férfit, és már meg is indultam az istálló felé, ahol egy szerelő azonnal meg is állított- Szia, figyelj, nem tudnád neked ide hívni Nyikitát?

- Mazepint?- néz rám, mire csak bólintok, gyerünk már ember!- Mi dolgod neked vele?

- Az személyesen.

- Az nagyon jó, de nincs itt.- dőlt neki az ajtónak a férfi.

- Mi az, hogy nincs itt?- nézek rá döbbenten- Nincs bent egy lány, pár centivel alacsonyabb, mint én, csokibarna haj, szürke szemek, olyan kis elveszett, és utál minden embert, akit nem ismer, szeret beszélni, és szinte soha nem hallgat.

- C.T.? De itt van, kis Schumival jött csütörtök éjszaka.- azt hiszem, hogy a szemeim kistányér nagyságúra nőttek, amikor ez az egész mondat összeállt a fejemben.

- Szivatsz?

- Én nem, haver.- vont vállat a férfi- Miért lenne nekem az jó? Amúgy akkor akarsz valakivel beszélni, vagy velem szeretnél még egy kicsit traccsolni, csak mert nem éppen érek és se rá.

- Kösz.- lépek el onnan, majd a saját boxunk felé veszem az irányt, miközben a Haasos srác még valamit morgott nekem, de öszintén, kit érdekel már?

Pihenőmben átveszem a ruháimat, majd edzőmet faképnél hagyva indultam el megkeresni csapattársamat. Csak jobban ismeri ő a németet, mint én...

- Yuki! Hol vagy?- rontok be az ő részére, majd szétnézve veszem őt észre a sarokban ülve és zenét hallgatva- Igazán nőhettél volna nagyobbra.- léptem mellé levéve fejéről a fejhallgatót.

- Neked is szevasz Gasly!- vette ki a kezemből a fejhallgatót, de én ismét elkaptam azt- Mi a fene bajod van ember?- néz rám dühösen.

- Schumachernek mi az esete?

- Mi van? Mit tudok én. Pfuj, nem turkálunk más gatyájában!- kapta ki a kezemből a fejhallgatóját.

- Leszarom Schumacher gatyáját, itt van Manon, és vele jött!

- Itt van Clo? Megyek megkeresem, köszönök neki.- pattant fel a sarokból a japán, és ezzel ott is hagyott engem, és szögdécselve, mint egy unikornis indult meg a Haas felé. Komolyan? Sokra mentem vele is.

- Gasly! Told a segged az autóba, nem azért fizetlek, hogy kávézgass itt nekem a Haas szerelőivel!- lépked el mellettem Tost- Nem elég nekem, hogy Tsunoda után kell rohangáljak, most még te is játszod itt nekem a sértett szerelmes tinit.

Nem is vagyok sértett, szerelmes tini meg aztán végképp nem!

A Magyar Nagydíj mint mindig most is ugyan úgy telt, a Mercedes valami méréseket rántott, bejött, Horner üvöltve tépte a haját, már ami maradt belőle, mi pedig együtt hallgattuk ezt a gyönyörű melódiát a csapattal, csakhogy én fejben teljesen a Haas boxában jártam, hiszen valóban ott volt Manon, és tényleg nem az unokabátyja oldalán, hanem Schumacher vendége volt.

Vagy tud valamit a német, vagy csak piszok nagy szerencséje volt, és olyankor találta meg a nőt, amikor miattam volt összetörve.

Vagy, Mazepin keze van az egészben, és hogy még véletlenül sem kerüljek a francia lány közelébe ráküldte a csapattársát.

Sietősen álltam fel a székemből, amikor Horner már csak az összegzésről beszélt, és ugyan ezzel a lendülettel vettem az irányt a parkoló felé. A minket elszállásoló hotel felé vettem az irányt.

Elolvastam a levelet, nyilván, még Horner is óva inti tőlem, holott még csak oda sem áll a saját lánya elé, undorító, de én vagyok a szemét alak. Nyilván... Nem is kellett volna odaadnom neki, ki kellett volna, hogy tálaljak minderről, rólam, Hornerről, az egész Maxos fogadásról, és hogy mennyire nem is fűlik a fogam hozzá.

A hotelben kisebb nagyobb csetepaté árán megtudtam melyik a lány szobája, komolyan minden magyar ilyen akaratos? Harmadik emelet, 110. szoba. A lépcsőket választottam, majd amikor a szobája elé értem szinte azonnal neki is estem az ajtónak, ami nem sokkal később szerencsére ki is nyílt.

A velem szemben álló nő ajkai egy O-t formáltak, de nem is hagytam neki időt arra, hogy megszólaljon, arcát két kezem közé fogtam, és ajkainak estem, miközben befelé toltam a szobába a megilletődött nőt.

•🌼•