🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- Élvezd ki te nő, ma egész nap csak a tiéd vagyok.- karolt át a holland, amikor beérek a pályára, ugyanis ma passzoltam a futást, és sokáig aludtam.

- Neked is jó reggelt Max.- néztem rá vigyorogva, mire csak nevetni kezdett.

- Reggelt? Akkor menjünk reggelizni, majd szólok az edzőmnek, hogy csak miattad ettem kétszer.- teregetett a csapat étkezője felé.

- Kisasszony, újra látni önt?- hallottam meg magam mögül a már ismert hangot, ami miatt azonnal felé is fordultam.

- Mr. Mazepin.- engedtem meg felé egy mosolyt, ami miatt egy hatalmas vigyort kaptam válaszul.

- Verstappen, nem is mondtad, hogy ilyen szép hölgy barátaid vannak.- lépked ezt felén maga mögött egy értetlen arcot vágó szőke sráccal.

- Ha lenne hozzá közöd se mondanám.- szólalt meg mellettem a holland enyhén sem gúnyosan, ugyanmár...

- Lényegtelen is, már találkoztam Oroszországban Miss Xaupíval.- lépett elém, majd magához emelve nyomott egy csókot a kézfejemre. Jézusom, ez az onokabátyám.

- Igen, már volt szerencsénk egymáshoz.- kaptam ki kezemet ujjai közül, majd közelebb léptem a holland férfihoz, de arcomra sikerült egy mosolyt varázsolni.

- Mazepin, nem vár a csapatot? Mick már igazán izgatott, nem igaz?- néz a másik szőkére, aki csak bólint egyet.

- Mick Schumacher.- lép elém, és kezet nyújt nekem.

- Nagyon örülök, Clotilde Xaupí.- fogadom el a kezét, majd meg is rázom azt, ekkor pedig már valódi a mosolyom.

- Gaslyval vagy nem?- néz rám furcsán, hogy a holland mellett vagyok itt.

- Ja vele, csak éppen Gasly valamiért ejtette szegényt.

- Tényleg szar kedve volt Yuki szerint.- ingatta meg a fejét a férfi.

- Nem találkoztunk mi már valahol?- nézek a csapat legújabb tagjára.

- Az apám lehet ismerős ő is pilóta volt.- húzta el a száját a fiú, nem igen tetszhet neki, hogy az apjához hasonlíthatják.

- Nem hiszem, nem igen követem a sportot, de biztos összekeverlek valakivel.- mosolygok rá.

- Olasz balett?- vonja fel a szemöldökét, már sokkal kedvesebben.

- Táncoltam is ott, és néző is voltam.- bólintok felé.

- Akkor szerintem ott, én is voltam ott párszor.- mosolygott rám- Táncoltál is ott. Táncos vagy?

- Balerina.

- Igazán jó.- tette hozzá az orosz, mire Max csak kelletlenül bólintott.

- Na de mi megyünk is, még lehet kinyafogom Hornernél, hogy Clo beülhessen egy szimulátorba.- kezdett el maga után húzni a holland, amire a két szőkének reagálni sem volt idejük, mondjuk nekem se igen.

- Én egy olyanba be nem ülök!- próbáltam kihátrálni a nem várt program alól.

- Dehogynem! Jó lesz, hidd el nekem!- karolta át a vállam, és a Red Bull boxa felé tölt még mindig.

Azt hiszem ez is hosszú nap lesz. Délelőtt Maxot kísértem sajtóprogramokra, vagy éppen valami idétlen dolgokat csináltam vele. Jó néha kiszabadulni a kaszaboló francia sajtó markai közül. Egy idő után Yuki is csatlakozott hozzánk, aki tőle nem sokkal volt alacsonyabb, cserébe majdnem egyidősek voltunk. Ebédidőben csak a japánnal ültem az ebédlőben, és még szerencsétlen megint csak csirkemellet kapott párolt zöldséggel, addig belém Pierre edzője grillezett marhát, salátát és pürét próbált belém diktálni. Ki a fene küldte rám azt az embert? Ijesztő...

- Nem cserélsz velem?- nézek kétségbeesetten a velem lévő fiúra, aki hasonlóan nézett rám.

- Hidd el, legszívesebben két adatok nyomnék le néha olyanokból.- mutatott a tálcám felé.

- Ne már!- néztem fel, amikor valaki letett elém egy újabb tálat, amin amerikai csokissüti volt, egy gombóc vanília fagyival- Hah, ez az! Allergiás vagyok a vaníliára!

- Ne már! Én kérem!- nézett rám a japán férfi, miközben az édességre mutat.

- Te?! Nem!- csapja meg Pyry a srác kezére.

- Nekem nem te vagy az edzőm!- háborodik fel, mire az edző mérgesen nézett rá.

- Esetleg, szóljak

- Nehogy!- vágott közbe a férfi, mielőtt még az edző befejezhette volna, majd a villáját szúrt egy párolt brokkolit, amit be is kapott.

- Hozok neked csokis fagyit. Felsőbb utasítás. Mingyárt jövök csillagvirág.- simítja végig a fejemet a férfi, mire csak szigorúan magam elé meredtek összetört arccal.

- Yuki, merre van a reptér?- cincogom a fiúnak, aki hasonlóan döbbenten néz rám.

- Lehet megyek veled.

- Tessék, jó étvágyat.- tette le elém a tele tányért, majd már ott is hagyott bennünket.

- Yuki, kérlek.- sziszegtem neki, mire csak lehajtja a fejét, és úgy kezdi el ingatni.

- Te a fél paddock helyett eszel Clotilde?- ül le mellém nevetve Max, mire csak kiskutya szemekkel nézek rá.

- Segítesz megenni?

- Nincs az az Isten.- neveti el magát a holland- Az edzőm meg is ölne.

- Ki akar engem felhízalalni, mint egy karácsonyi kacsát?- túrtam bele a hús melletti salátába.

- Pyry azt mondta, hogy felsőbb utasítás, nem?- szólalt meg ismét a japán, mire Max kíváncsian nézett rá.

- Pyry? Felsőbb utasítás? Pyry Pierre edzője Pyry?

- Van másik is?- néz rá unottan Yuki a mellettem ülőre.

- Jól van na kicsi, mit tudom én.- ránt vállat a holland- Akkor lehet Gasly mondta neki.

- Mit mondtam én?- lépett oda az asztalunkhoz a francia is.

- Végeztetek?- nézett rá csapattársa.

- Ja. De mit mondtam én?- néz megint a hollandra.

- Az edződ tömi szegény nőt, mint egy kacsát. Clo lehet azért etetnek, hogy jobban bírj babát kihordani.- amit éppen inni szerettem volna, az nem éppen a jó irányba fordult, így köhögni kezdtem, mire a holland a hátamat kezdtem el ütögetni.

- Hímsoviniszta állatok.- köhögöm ki nehezen, majd a vizemhez nyúlna ittam ki a palack tartalmát.

- Na csak szépen. Maximum Verstappen meg Gasly az, én nem.- ingatta meg a fejét a japán férfi.

- Minek vagyok én itt?- fújom ki lassan a levegőt.

- Mert szép a kilátás!- fordítja maga felé a fejem a holland, miközben egy egészfogsoros vigyorvan részesít.

- Tedd már magad takarékra Verstappen.- motyogja a francia, amikor Pyry elé is letett egy tálcát, ugyan azzal az étel kombinációval, amit Yuki is kapott.

- Neki miért az jár?- mutat rám durcásan.

- Mert ő gyönyörű, egyesekkel,- mutatott a franciára- kettesekkel,- néz a japánra- és csak a teljesség kedvéért hármasokkal ellentétben.- zárja a sort a hollandnál.

- Nagyon vicces vagy.- szúrja a villáját mérgesen egy brokkoliba a francia. Mindenki kapott brokkolit csak én nem?

- Clotilde, edd meg a csokifagyid, mert elolvad.- parancsol rám, mire csak hevesen bólogatni kezdek, és magamhoz is emelem a tálat, amíg el nem megy a férfi.

- Ki mit ad a fagyi, keksz kombójért?- emelem meg egy kicsit a tálat.

- Egy éjszaka velem?- tette valaki a vállaimra a kezét, mire megdermedtem szemeim pedig tányér méretűre nőttek.

- Ricciardo az egodat kint kellett volna hagynod. Még rádől valakire, nem olyan nagy ez az épület.- mutatott körbe Max.

- Szóval mi a kisasszony?- lép oldalra, hogy szembe legyen velem.

- Clotilde Xaupí, az Alpha Tauri vendége, balerina, szóval ne bomlaszd Daniel.- néz rá unottan a francia, mire csak mosolyogva fordulok felé.

- Nagyon örülök.

- Szintén kisasszony.- ölelt magához a férfi. Jézusom, három perce sem ismerjük egymást. A férfi amilyen gyorsan magához rántott olyan gyorsan el is enged, és el is tűnik.

- Valaki vigyen haza. Kérlek.- néztem közben az asztalnál ülőkön.

- Csak Daniel volt, ő ilyen hiperaktív, de jófej.

- Mhm.- morogtam, majd inkább bekaptam egy hatalmas kanál tripla csokis hűsítő bombát, hátha az segít kikapcsolni az agyam.

Végül megérkezett a csapatunkhoz Sergio is, aki bejelentette, hogy Maxnak és neki ebéd után gyors megbeszélés lesz. Emellett Yukinak autóba kell ülnie, így kénytelen vagyok a franciával kettesben maradni. Vagy eltűnök mindenki szemei elől.

- Visszamehetünk a hotelbe, ha nincs kedved maradni.- nézett rám a férfi, amikor már csak ketten maradtunk az asztalnál.

- Nem akarlak elrabolni. De ideje lenne belenéznem a következő havi beosztásomba, meg Chloét is el kellene érnem egy dologgal kapcsolatban. De vissgavitetem majd magam.- mosolyogtam rá, miközben magam elől eltoltam az összetúrt dolgokat tartalmazó tálcát.

- Visszaviszlek, amúgyis el kell onnan hoznom egy mappát.- állt fel, majd mindkét tálcát magához vette, és úgy várta, hogy én is felkeljek.

- Meg így nagyobb esély van arra is, hogy eltegyél láb alól.- jegyzem meg, mire ijedten fordul felém.

- Tessék?

- A statisztika. Az anyósülésekről.- utalok vissza még hétfői beszólására.

- Jézusom, azt nem úgy értettem, de tényleg van egy olyan satisztik, mert a sofőrök magukakt védik, és e miatt- és csak mondta és mondta, mint én, amikor ki akartam vágni magam egy ellógot próba következményei alól. A saját fegyveremet nem tudod ellenem fordítani Gasly...

- Hé nyugi már, csak szivazlak.- vagy mégsem?

- De vezethetsz te, ha szeretnél.- rántja elő a kocsi kulcsát.

- Kösz, de ezt passzolom. Nem igen ugrálok az örömtől, amikor vezetnem kell, főleg nem külföldön.

- Értem.- motyogja az orra alatt, majd csendben tesszük meg az utat a parkolóig, ahol a már ismert autóhoz sétálunk.

Meg kell hagyni, hogy nem csak Forma 1-es pilótának nem csapnivaló, közúton is jól vezet. Megnyugtató mellette ülni, még ilyen nagy forgalomban is.

- Esetleg nincs nálad valamilyen fájdalom csillapító? Valami erősebb. Én csak olyant hoztam, ami lázra jó.- szólalok meg egy idő után, amikor már azt hihette, hogy alszom, hiszen csukott szemmel ült mellettem.

- Baj van? Keressék egy kórházat?

- Nem kell, csak nagyon fáj a fejem. De migrénes vagyok, nem tudom hogy ment ki a fejemből a fájdalomcsillapító.- ingatom az említett testrészemet, ami valóban egyre jobban fáj, mióta kocsiban ülünk.

- De van, több féle is. Kivalasztod, ami neked a legjobb. Még öt perc, és ott is vagyunk.

- Oké.- és valóban már csak öt perc volt, és kiszálhattunk a kényelmes bőr ülésekből.

- Na, melyik kell?- lép ki már a saját szobájából Pierre öt különböző dobozzal.

- Jézusom egy is elég lett volna, amit te nem szoktál használni.

- Ne akadékoskodj már, melyik?- nyomja az orrom alá a dobozokat, mire kiveszek egyet, amit már én is használtam, és elég erős is lesz- Nem nagy az neked? Olyan pici van.- néz végig rajtam.

- Attól még rohadtul tud fájni.- ingatom a fejem, majd kiveszek egy kis fehér pirulát- Tessék.- nyújtom felé a dobozt, mire csak megrázza a fejét.

- Tedd el, nekem van még elég.- rázza meg a nála maradt dobozokat.

- Igen, elég arra, hogy az egész hotelt kiüsd vele.- nevetem el magam, amibe ő is csatlakozik.

- Van benne valami.- vakarja meg tarkóját.

- De azért köszönöm, és azt is, hogy visszahoztál.

- Ez természetes. De én megyek is, csak összeszedem ami kell, ha nem vagy jobban akkor hívj fel. Visszajövök!- ezzel el is indult a szobája felé.

Természetes? Tegnap és ma reggel még keresztben tudott volna lenyelni. Néha egy térkép és egy iránytű sem lenne elég arra, hogy kiigazodjak ezek a férfin...

Sóhajtva álltam fel, majd meg is ettem a gyógyszert, amit kaptam. Mire nem jó ez a sok évnyi migrén és görcs? Már minden nyomorult tabletta lemegy víz nélkül is. Nem vártam meg, míg a pilóta ismét kiér, hanem saját fürdőm felé vettem az irányt, ahol szerencsére egy hatalmas kád is helyet kapott, így most azt kezdtem el megengedni vízzel.

A fürdő után a szobámban telepedtem le, az ágyra, ahol a legszebb álolmat aludtam, eddig a pillanatig, ugyanis nyílt az ajtó vagy csukódott, miközben én a halom nyomtatott papírom között fetrengtem. Remélem el lehet olvasni az arcomon a fél balett beosztását... Felüve láttam, hogy a szobát csak a laptopom fénye világítja meg, de még így is kivehető volt, hogy van egy doboz az éjjeliszekrényemen, amit nem én tettem oda. És rajtam is volt egy takaró, amit szintén nem én terítettem magamra.

Lassan elemeltem a bézs színű tárgyat onnan, majd a szalagot, amivel gondosan átkötötték kioldottam, és felnyitottam a dobozt, amiben egy levél és egy csomó imádnivaló sütemény kapott helyet. Ha most ezt is az a CH küldte, akkor egyben biztos cián van...

Ha kicsit (kicsit nagyon) megkésve is, de annál boldog születésnapot.
Amikor megláttam ezeket a sütiket te jutottál eszembe róluk...

Ezt biztos nem CH küldte, de ilyen későn már más sem jutna be is, csak... Letettem a dobozt a papírhalom tetejére, majd elindultam át a szobán, a kicsit sem áttetsző fehér pólómban, ami alatt csak fehérnemű volt, és mezítláb, habár ha tényleg Pierre hagyta ott azt a dobozt, akkor nekem már édes mindegy, de ha édesanyám látna így, már régen szétcsapott volna...

Az ajtó előtt megállva emelem a kezem kopogásra, ám egy nem megszokott hang szűrődik ki a szobából.

Pierre, horkol? Felvont szemöldökkel állok az ajtó előtt, és mosolyom egyre nagyobb lesz, már-már akkora, hogy ügyelnem kell, nehogy felnevessek, mert akkor minden bizonnyal a francia férfi is felkelne, aki most békésen alszik, és hát tegyük hozzá, hogy horkol is.

Ami azért bármennyire is nem kéne, hogy az legyen, de aranyos, talán túlságosan is aranyos...

manon.xaupí

20 289 ember kedveli

kicsi Sansa...🥺

509 hozzászólás

•🌼•

Visszalolvastam a részt, és történt ebben valami?🤷🏻‍♀️ (Mondjuk én még erről a semmiről is 2000 szóban tudom beszélni, szóval milyen unalmas ember lehetek néha...😂)
Rájöttem, hogy nem igen, de most az elején még (főleg nekem) szükségem van az ilyen átvezető részekre, és főleg a karakterek jellemfejlődése miatt, szóval remélem senkit nem sikerült vele álomba ringatni, de a vasárnapi részben, már érkezünk az első verseny helyszínére...🤭

Legyen további szép hetetek!❤️