🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- Tudtad, hogy a statisztika szerint az anyósülésen ülők szenvednek meg legjobban egy balesetet? Na Clotilde te fogsz ott ülni.- nyitotta ki nekem az ajtót, a francia, mire csak unottan beültem, és bevágtam magam után az nyitott ajtót, amire összeszorította a fogait.

- Szólj ha nevetni kell legközelebb Pierre, kérlek.- nézek rá, miközben még mindig összeszorított fogakkal nézett rám.

- Tudod te, hogy ez milyen autó?- sziszegi nekem, mire magamban adok egy pacsit a gondolataimnak.

- Fekete?

- Komolyan? Fekete?- néz rám döbbenten, mire úgy teszek, mint aki elgondolkodik.

- Matt fekete, talán?- nézek rá elgondolkodva, mondjuk lehet az a baj, hogy nagyon többet nem tudnék elmondani a kocsiról, de engem nem is ezért fizetnek, azt hiszem.

- Ennyi? Komolyan ennyi?- néz rám hihetetlenkedve, miközben a kormányon támaszkodik meg.

- Gasly, nem tudom mire számítasz, de balett iskolát végeztem, utána újságírónak tanultam, valahogy egyik helyen sem fektettek akkora hangsúlyt az autókra, de ha érdekel, akkor kocsit venni is úgy mentem el, hogy köszönöm, bézs színe legyen, et voilá, lett autóm.

- Ezt ugye nem mondod komolyan?- néz rám nyúzott arccal.

- Nem.- jelentettem ki, mire csak sóhajtott egyet, kicsit ellazult, majd el is indultunk, mondjuk azt nem tudom, hogy hová, de csak nem akarja eladni a vesém. Viszont én még nem fejeztem be a kis mesedélutánomat- Azt is mondtam mellé, hogy nem akarok nagy autót.- hirtelen fékezett be, olyan hirtelen, hogy a kezemmel kellet megtámaszkodnom magam előtt, hogy ne verjem szét e fejem a kocsiban- Normális vagy?!- fordulok felé a csuklómat masszírozva.

- És te? Így mész el kocsit venni?

- Gasly statisztika ide vagy oda, én kilöklek és akkor te halsz meg, indulj már tovább!- csapom meg a férfit, hiszen a férfi az út közepén állt meg, mögöttünk pedig már eléggé türelmetlenek voltak a közlekedni kívánó emberek.

A pilóta sebességbe tette a kocsit, majd elindult a megengedett sebesség többszörösével a forfgalommal együtt, miközben az orra alatt végig morgott valamit, és egy pirosnál megállva végre velem is hajlandó volt megosztani a dolgot ennek köszönhetően pedig nem hittem azt, hogy teljesen hibbant, talán csak egy kicsit.

- Ha visszamegyünk Franciaországba, akkor eladod azt az autót, és elmegyek veled, és veszel egy másikat.- nézett rám a pilóta lassan lélegezve, ennyire csak nem zaklathattam fel egyetlen mondattal.

- Lehet, hogy nem vetted észre Gasly, se nem mindenki keres milliókat azzal, hogy az életét kockáztatja x futamon keresztül, így bármennyire sérti is ez a kis egodat nem mindenkinek van arra anyagi kerete, hogy havonta cserélje az autóját.- nézek unottan a pilótára, aki csak a fejét ingatva néz előrefelé.

- Komolyan, ha fejjel esnél a betonra, a beton törne darabokra nem is a fejed, de nem izgat, hogy van-e rá kereted, vagy nincs-e, ha kell megveszem én, de nem furikázhatsz egy olyan autóban, amit úgy vettél meg, hogy legyen bézs színű és kicsi.

- Akkor se fogadnék el ilyen dolgot, ha az életem múlna rajta, és így, hogy semmi bajom nem lehet belőle, pláne nem.

- Azt hittem legalább az lesz az ellentmondásod oka, hogy van rá anyagi kereted.

- Ha ennyire érdekel a bankszámla egyenlegem, akkor elárulom, hogy amúgy van is, de az adószámom nem érdekel? Csak úgy kérdezem.- nőzek rá széttárt kezekkel, mire csak nevetni kezd mellettem, de olyan jóízűen, ahogyan talán még életemben nem hallottam senkit sem nevetni.

- Bocs, csak, néha olyan szórakoztató vagy.- törli meg szemeit, mire én unottan követem a mozdulatait. Nem is vagyok szórakoztató. Magam előtt összefonom karjaimat, mint egy durcás ötéves, és magamban elkönyvelem, hogy még mindig nem bírom jobban a férfit, mint egy hónappal ezelőtt.

A további utunk csendben telt, csak a francia férfi nevetgélt magában. Néha komolyan azt hiszem, hogy kicsit nem rendes szegénykém. A hotel elé érve amilyen gyorsan csak tudtam kiléptem a kocsiból, és magamhoz vettem a csomagomat, hogy minél előtt egyedül lehessek. A recepiónál készségesen segítettek nekem, és azt is elmondták, hogy a csapatból valakivel közös lesz a nappalim és a konyhám valamint a balkonom is, ezzel pedig nem is lesz problémám, legalább nem esz meg az unalom, amikor éppen itt tartózkodom. Sietős léptekkel a lift felé vettem az irányt, hogy még véletlenül sem érjen utol a francia, ám félúton a holland pilótába ütközöm.

- Verstappen, a haverod, egy lökött állat, de komolyan mondom.- hogy nyomatékosítsam, amit elmondtam, még dobbantottam is egyet, majd a nevető hollandott otthagyva léptem be a liftbe. Kicsit sem vagyok gyerekes jelenleg, de komolyan nem...

A szobarészemet elfoglalva, amivel szerencsére külön fürdőszoba volt, ismét előtúrtam a levelemet a táskám aljáról, és hátra vágódva az ágyon futottam át ismét tüzetesen a sorokat.

Kedves Clotilde,

Igazan nagy örömmel tölt el, hogy kimozdulsz a konfortzóndádból, bármely indítattással teszed is azt, mivel azt hiszem ebben éppen olyan vasakaratú vagy, mint az anyád volt. Volt amikor egy hétbe is beletelt, mire rá tudtam venni, hogy kísérjen el egy idegen országba. Mert szerinte a táncos az táncol, és pont. De én soha nem hittem ebben, ahogy a nővére sem. Apropó Nina, ha jól tudom a napokban találkoztál a nagynénéddel. Milyen volt? Gondolom még mindig ugyan olyan akaratos, mint akkoriban, habár lehet a férjének sikerült egy kis tartást belenevelni. Érdekes egy család azt meg kell hagyni, főleg a gyerekeik, nem gondolod? Habár nem is ez a lényeg. Azt hiszem, még nem jutottunk el arra a pontra, hogy találkozzunk, még túl kíváncsi vagy hozzá. De ezentúl is követem a lépéseid, és én innen lentről követlek, ahogy édesanyád teszi azt fentről.

Mély hódolatta, és hatalmas szeretettel:
CH.

Okosabb, mint hittem, és követ. Tudja mit csinálok. Ki vagy te?

A levelet galacsinná gyúrva dobtam bele a szemetesbe. Egy váltás ruhát felkapva indultam meg a fürdő felé, hogy végre letusolhassak. Felfrissülve és átöltözve igyekeztem kifelé a nappaliba, hogy megtudjam ki is lesz a lakótársam egy hétig. Nagy mosollyal léptem ki a hatalmas közös térbe, de amikor megláttam, hogy ki is olvas a nappaliban a kanapén újságot minden kiesett a kezemből a mosoly pedig leolvadt az arcomról.

- Na nem!- akadtam ki teljesen. Ilyen nem lehet, nem létezik, hát így figyel rám az a CH meg anyám? Ki akarnak nyírni idő előtt, kik ezek temetkezési vállalkozók? Vagy részesedést kapnak?

- Ennyire nem lehetek rossz látvány édesem. És ezt több tízezer lány alá is támasztja.- hajtja le az újság egyik sarkát.

- Akkor szerezz egyet gyorsan magadnak, mert én itt nem maradok.

- Kénytelen leszel.- állít meg, amikor már mennék kifelé, hogy kérjek, mit kérjek? Kirimánkodjak egy új szobát- Tele van a szálló, és mindegyik, ami kinyitott, csak miattunk. Szóval vagy ez, vagy az utca.- hallom a hangján, ahogy mosolyog. De szívesen letörölném azt a mosolyt onnan.

Orrom alatt morogva szedem össze a dolgaimat, majd az ajtó felé indulok nagy lendülettel, és el is hagynám a szobát, ha nem állna a bejáratban egy holland, aki éppen kopogni készült, de most csak engem figyel döbbenten.

- Max?

- Öm bocsi, csak gondoltam megkérdezem nem akartok velünk jönni enni?- mutat maga mögé, ahol a lift van, így feltételezem lent vannak a többiek.

- Én megyek.- bólintottam már egy halvány mosollyal.

- Na és

- Ő nem jön, azt mondta olyan diétán van, hogy hátha éhenpusztul mondjuk még úgy ma.- a szoba belsejéből csak nevetést hallok, így becsapva az ajtót csapódok a holland mellé.

- Baj van a paradicsomban?- kezdi el azonnal szívni a vérem a pilóta, mire csak meglököm, amit meg sem érez.

- Hát remélem, hogy nem olyan helyre akarsz vinni, ahol rohadt a paradicsom a karjában.- nézek fel rá, mire csak nevetni kezd, pont úgy, ahogy azt már a francia is tette a mai nap folyamán több alkalommal...

manon.xaupí

78 107 ember kedveli

és ha én nem akarok találkozni?

1 087 hozzászólás

🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- Szóval akkor miért is nem kapott a kiscsaj saját szobát?

- Saját szobája van, nem kell velem aludnia.- kontrázok azonnal, mire a moancói csak nevetni kezd mellettem.

- Az már komolyan nagy szemétség lett volna.- löki meg a vállam, aminek következtében veszítek a játékban.

- Paraszt.- rúgom meg Charlest, aki ennek ellenére zavartalanul folytatja a játékot, akor is, amikor nekem valahol csöpög a telefonom.

Nehezen felkeltem, majd a telefonomat előtúrva dobtam vissza magam Charles mellé, aki még mindig játszott.

- Na mit kaptál?- löki meg a térdem sajátjával.

- Nyughass már, még meg se nyitottam.- beütöttem a kódot, majd egy Instagram értesítés jött velem szembe. Clotilde kitett egy új képet. Ki kapcsolta be, hogy erről én értesítést kapnak?

- Na?- hajolt bele haverom a telefonba, hogy ő is lássa mi van benne- Hallod, te nagyon oda lehetsz a kiscsajért, ha már értesítést is kapsz arról, hogy kitesz valamit.- nevetett rajtam Charles, mire csak meglöktem, és ő a padlón terült el, legalább addig is nyugalmam van.

- Oda, meg vissza is.- morogtam unottan- Ma azt hittem szívinfarktus kap, amikor megtudta, hogy velem lesz egy szobában.

- Csodálkozol?- neveti el magát, amikor nyílik az ajtó és Clotilde lép be azon.

- Oh, hello.- int egyet felénk, mire Charles azonnal felpattan a földről, és a nő elé lép.

- Nagyon örülök, Charles Leclerc vagyok, és már igen sokat hallottam rólad.- nyújta a kezét a lány felé, aki mosolyogva fogadja el azt.

- Nagyon örülök, Clotilde Xaupí vagyok, viszont sajnos én még nem hallottam rólad.- ingatja szomorú arccal a fejét. Komolyan ő mindenkit szeret csak engem nem?

- Na majd most, a tesztek után, csak az elöl lévő piros autókat kell figyeld, onnan is a

- Kivéve, ha az idén is olyan jó kis autót raktak alátok, mint tavaly.- vágok közbe, mire Charles unottan néz felém, Clotilde pedig értetlenül.

- Kussolj Gasly! Szóval a piros autók. A Ferrarik, na azokat kell figyeld. Ferraris van?- lelkesedik azonnal a monacói nekem pedig eszembe jut, hogy mit mondott a nő, hogy vette a kocsiját, hát még hallgatni is rossz volt.

- Nekem nem, de a bátyámnak igen, és oda meg vissza van érte.- nevetett lágyan a nő. Komolyan, csak engem utál- De ha nem haragszol, akkor most elmennék zuhanyozni.

- Persze nem.- vigyorgott rá Char- Holnap reggelizel velem és Pierrerel?- néz rám szinte már-már gyermekien csillogó szemekkel. Na ne...

- Nem hinném, hogy Pierre különösebben örülne nekem, de köszönöm a meghívást Charles.- utasította vissza mosolyogva a reggeli meghívást, majd be is lépett saját szobájába.

Vajon örültem volna, ha velünk reggelizik?

Charles visszasétált mellém, majd levágta magát a kanapéra, és ismét a kezébe vette a kontrollert.

- Aranyos nő.- csak bintottam, mert valóban az, és ezt kár is lenne tagadni- Hová valósi?

- Francia.- ráncolom a szemöldököm, mire csak döbbenten néz rám.

- Ő? Francia? Akkor én kínai vagyok.- neveti el magát, miközben még mindig a játékra koncentrált, én pedig magamba süllyedtem.

Tényleg nem francia lenne?

Charles éjjel kettőig maradt, így nyúzottan lépkedtem reggel a közös nappali felé, de a konyhából kávé illatot éreztem. Mondd, hogy nekem is főzött. Légyszi. Lépkedtem rimánkodva a konyha felé, ahol a nő ült egy angol újsággal, és egy nagy bögre kávéval. Nekem is kell kávé. Gyötörten néztem a nőt, aki ezt megunva leengedte maga elől az újságot.

- A kávéfőzőban van még, fekete tisztán, keserűn.- figyelt unottan, majd ismét az újságot vette maga elé.

Ah, kaptam kávét, legalább valami pozitív is van ebben egy reggelben.

- Akkor nem jössz le reggelizni velem, Charlesszal és Alexszel?

- Alex?- engedi le ismét az újságot, így végre a szemeit is láthatom, amikben egy csöpp fáradtság sem csillog, pedig még csak nem is abban az időzónában van, ahol megszokott neki. Hogy lehet valaki mindig ilyen kisimult?

- Alex egy haverunk, Red Bull-os.

- Azt hittem Max és Sergio az energia italos.- csukja össze a magazint, és nekem szenteli minden figyelmét. Vagyis valóban érdekli az, amit mondok.

- Igen, de minden csapatnak van tartalékos és teszt pilótája, és Alexot lefokozták oda.

- Szegény.- látszott rajta, hogy valóban sajnálja a férfit, holott nem is ismeri. Nagyok rosszul gondoltam, amikor azt hittem, hogy leszarom stílusa van. Azt hiszem, hogy ebbe a nőbe több empátia szorult, mit az egész bikás csapatba.

- A Red Bull az ilyen. Mindigis ilyen volt sajnos.- ingattam a fejem, és reméltem nem vesz észre semmit, mert ez nálam is ég érzékeny téma.

- Azt hiszem neked is van egy sztortid erről.- dől hátra egy győztes vigyorral, mint aki átlátott egy bonyolult matematikai egyenletet, és tudja, hogy megkapta a várt osztályzatot, vagyis jelen esetben, hogy nyert, mert ha most el kell mondani a történetet, akkor lehet megint a padlóról kell felkaparni valakinek- Nem hinném, hogy be tudnék kapcsolódni bármibe, amiről dumálni fogtok. Inkább elmegyek futni.- azt hittem leborulok a székemről. Miért nem fejezte be, amit elkezdett?

- Akkor megyek veled futni.- löktem le a maradék kávémat, majd el is indultam a saját szobám felé, hogy átöltözzek futós cuccba.

- Mi?! Nem!- jött utánam, és be is tört a szobámba, csakhogy rajtam már nem volt póló, amit ő döbbenten nézett végig.

- Gasly! Felső! Most!- fordult el azonnal, ami miatt alig tudtam visszafolytani a nevezésemet.

- Vettem fel.- jelentettem ki, de nem fordult meg.

- Hidjen neked, akinek két anyja van.- jelentette ki- Miért akarsz velem jönni?

- Miért ne?

- Mert reggelizned kellene a barátaiddal.- nos, pontosan ezt kellene csináljam, de túlságosan vonzza ez a nő, hogy most csak úgy leüljek enni Albon és Leclerc mellé.

- De rád is vigyáznia kell valakinek, mert a csapat vendége vagy, sőt az én vendégem, és hogy nézne az ki, ha elvesznél, miközben nekem kellene vigyáznom rád?- lassan lépkedtem mögé, és a vállait meg is fogtam, amikor már teljesen mögé értem, mire őt csak kirázta a hideg, ami vigyorgásra késztetett.

- Miért érzem azt, hogy szívesen elveszítenél?- fordul hátra hozzám, ami miatt arca egyvonalva kerül enyémmel.

- Elveszíteni? Nem, adnának érted legalább három tévét.- nézek rá komoly arccal, holott mindjárt kitör belőlem a nevetés.

- Menj a pokolba.- nyújtja ki rám a nyelvét, mint egy durcás kis ötéves. Imádom amikor ez a nő mérges, vagyis próbál az lenni...

- Vigyázz, mert leharapom.- kacsintottam rá, mire ölni tudott volna a tekintetével, amit csak nevetve követtem végig tekintetemmel.

Imádom, amikor ez a nő miattam lesz durcás...

•🌼•

Szerintem eddig ez lett a leghosszabb része a történetnek, és talán itt volt eddig a legrendesebb Pierre is, amivel még magamat is megleptem...😂

Remélem mindenkinek jól indult a hete, és hogy a továbbiakban is jól fog alakulni!❤️