manon.xaupí

17 209 ember kedveli

🌼 Giselle 🌼

709 hozzászólás

Az előadás jól sikerült, így hatalmas mosollyal és Dimitrijjel indultam meg a többiek felé, de a társulat vezetője megállított, így Dimi előre ment a csapathoz, mivel ő nem igazán volt érintett a témában, a saját bevállása alapján.

A nő csak áradozott, áradozott és áradozott, én pedig csak mosolyogva bólogattam, bólogattam és bólogattam előtte, és csak reméltem, hogy még időben elenged engem, hogy még elcsípjem a társulat többi tagját a műsor utáni traccspartira, ami végül meg is történt, így a világ egyik legnagyobb mosolyával indultam el a többiek felé.

- Mégis ki vagy te?- rángatott félre Nina Mazepin mielőtt még a társulat többi tagjához érhetnék.

- Clotilde Talia Manon Xaupí vagyok,, a Francia Balettáruslat egyik príma balerinája, és engedjen el!- rántottam ki a csuklómat ujjai szorításából- De maga ki?!- szólaltam fel erélyesen, mintha nem tudnám ki is áll előttem. Még jó hogy volt dramaóránk is...

- Elnézést, akkor biztos összetévsztettem valakivel.- kapta a szája elé a kezét- Nina Koroljov Mazepin vagyok. És még egyszer elnézést.- lépkedett úgy hátra, mintha szellemet látott volna, vagy egy halottat.

Szervusz nagynéném...

Megfontolt léptekkel indultam el ismét a társaság felé, és egy nagy mosolyt villant a álltam be közéjük megbeszélni, hogy milyen nagy sikere volt a mai előadásunknak, és hogy milyen jó volt végre ilyen "nagy" közönség előtt fellépnünk.

Többször is éreztem magamon az idősebb nő tekintetét, aki az állítólagos biológiai anyámat látta bennem az előadás folyamán és még most is.

- Oda jössz velem a Mazepin famíliához?- löki oldalba visszafolytott nevetéssel Dimi, aki ebben az időben, amíg itt voltam szinte a bátyámat helyettesítette.

- Ki nem hagynám.- ejtek meg felé egy hatalmas vigyort, és belékarolva elindulok az egy körben állók felé.

Lassan lépdelve indultunk el a külön kis társaság felé, ahol a társulat főbb tagjai álltak a nagynevű orosz család társaságában. Odaérve Dimitrij meghajolt én pedig pukedliztem, ahogyan azt két balettáncoshoz illik.

- Reméljük az előadásunk most is legalább annyira elnyerte a tetszését, Mrs Mazepin, mint azt eddigek is mindig tették.- mosolygott a mellettem álló férfi a nőre, aki csak esetlenül visszamosolygott rá- Főleg így, hogy Miss Xaupí is megtisztelt bennünket a jelenlétével, hogy bemutassa nekünk a francia barátaink professzionalizmusát is, féleg ilyen rövid felkészülési idővel.- Dimi negédesen mosolygott a nőre, aki mellett a férfi és a fia álltak.

- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem a Mazepin családot, akikről már mindenki annyit mesélt nekem itt, hogy mennyire támogatóak, amiért a társulat borzasztóan hálás is önöknek. Esetleg ha nem veszik tolakodásnak, akkor megkérdezhetném, hogy miért rajonganak ennyire a társulatésrt?- néztem végig a családon mosolyogva, amit az idős férfi felvont szemöldökkel, a nő ijedt arccal, a fiú pedig hatalmas vigyorral fogadott. Már most érzem, hogy nagyon jó kapcsolatom lesz ezzel a családdal...

- Kincsem, miért is rajongunk ennyire ezért a művészeti ágért?- tolta egy kicsit előre feleségét az idősebbik Mazepin.

- Öm, igen, persze, a húgom, ő abba halt bele, hogy annak akart hódolni amit mindennél jobban szeretett, és ez a balett volt.- amikor nagy nehezen összehozta a nő ezt a mondatot, egy hatalmasat nyelt a végén, és csak a földet bámulta. Ezek után senki nem szólalt meg, csak én és Dimi néztünk össze, hiszen tudtuk, hogy mi az igazság.

- Hát nekünk azt hiszem ideje lenne indulnunk. Nagyon örültem a találkozásnak Vukov.- fogott kezet a szervezet igazgatójával, majd szépen sorban mindenkivel, aki számított, így ért el a mellettem lévő férfihoz, és hozzám, ám nálam már a kézfogás valahogy elavult lehetett neki, hiszen é egy csókot kaptam a kéz fejemre, de nem csak tőle, hanem fiától is, aki miután felegyenesedett tüzetesen végigmért.

- Nem találkoztunk mi már valahol?- látom rajta, hogy erősen elgondolkodik a dolgon, mintha már alóban láthatott volna valamin, ami azt hiszem fizikailag lehetetlen lenne.

- Nem hinném.- ingatom lassan a fejem, amikor Nina is mellénk csapódik.

- Igaza van a kisasszonynak kisfiam, mégis hogyan találkozhattatok volna már, amikor ő francia?- korholja le azonnal a szőke férfit, aki még mindig úgy néz rám, mint aki a vesémbe lát, és már jól ismeri az arcomat, majd fejét ingatva lépkedett el mellőlem, ahogy tette azt a nő is.

- Huhu, jó kis első családi tali volt nem?- szólal meg mellettem lelkesedve az orosz, mire nevetve lököm őt meg, miközben elindulunk vissza a többiekhez.

-*-*-*-*-*-*-*-*-

A bőröndömbe csak a legszükségesebb dolgokat dobáltam be, mielőtt a bátyámmal találkoznék egy parkban, hogy meg tudjuk beszélni az elmúlt időszakot mindkettőn életében, hiszen beszéltünk telefonon, de az mégse ugyan az. Mikor már éppen összeszedtem mindent, amire szükségem lehet a délután folyamán kaptam egy üzenetet, hogy a bátyámnak mégsem jó, mert behívták ma dolgozni. Nagyszerű mondhatom. Dühösen vágtam le a telefonomat az ágyamra, ami le is pattant onnan, és az ágy melletti padlón találta meg végleges helyét, természeten, mint utóbb kiderült egy szép nagy repedéssel a védőfólián.

Ilyenkor csak egy dolog tus segíteni rajtam, az pedig az, ha annyira kifárasztom magam, hogy nem tudok arra gondolni, ami miatt a vérnyomásom az egegben van. Persze azt tudom, hogy ez nem a bátyám hibája, de jelenleg ezt az agyam nem regisztrálta, és teljesen ki voltam miatta, így csak kirángattam egy futó cuccot a szekrényemből, és a fülesemet bedugva indultam el a megszokott utamon.

Amikor futok általában csak a znére koncentrálok, de ez most nem így volt, valami nem stimmel Ororszországban, ez a valami pedig Nikita Mazepin volt. Mert Nina biztos, hogy anyám miatt volt olyan, amilyen, de a fia nem ismerhette az anyámat, hiszen csak egy évvel volt idősebb, mint én. A nagy gondolkodás közben egy elektronikai szaküzletbe tévedtem be, ahol kicseréltettem a fóliát a telefonomon, és hazafutottam, hogy holnap reggelre teljesen kipihent lehessek. 

Reggel nyolckor, vagyis hajnalok hajnalán vártam a reptéren Pierre Gaslyra, hogy együtt elindulhassunk a Forma 1 szezon előtti tesztjeire, ami mint végül kiderítettem Bahreinben lesz.

- Reggelt.- állt meg mellettem a férfi, akire felnézve egy mogorva szempárral találtam szembe magam, szóval ma is hosszú napom lesz...

- Jobbat.- fordulok vissza előre, mintha bármi érdekes is lenne ott.

- Miss Xaupí.- hallottam meg magam mögül egy hangot, mire azonnal megprödülök tengelyem körül, de nem csak én, hanem a francia pilóta is. Mi van, ez nevet és nemet váltott idő közben?

- Ismered?- néz rám, amikor a fréfi, még nem ért hallótávolságon belülre.

- Nem, de- nem hagyja, hogy befejezzem a mondatot, mert féloldalasan elém áll.

- Mit akar?- kérdezi meg kicsit sem kedvesen a hozzán érkező férfit, mire nekem az állam valahonnan a padlóról kell felszenem. Mi van ennek most komolyan megjött?

- Én, én, e-elnézést, de én, csak, Miss Xaupínak hoztam egy levelet, Londonból, de ha nem alkalmas, akkor

- London?- lépek ki a francia mögül, ezzel félbe szakítva a minden bizonnyal futár dadogását, és magamra vonva a francia hihetetlenkedő pillantását.

- Igen, onnan kisasszony.- szólal meg az idegen férfi már sokkal magabiztosabban.

- Akkor átveszem.- lépek egyet felé. majd aláírom a papírokat, és máris a kezemben tartom a levelet, ami eddig minden alkalommal adott valami új támpontot, és remélem kedves CH ez most sem lesz majd másként.

- Van valami levelezőtársad ott?- néz rám felvont szemöldökkel a férfi, mire először nem értem mire is gondol, majd amikor leesik mire céloz csak megrázom a fejem.

- Valójában eléggé egyoldalú a dolog.- vágtam bele a levelemet a kézitáskámba, amit be is cipzároztam.

- Akkor ne mondd el.- morogta flegmán a férfi, majd a kifutópálya felé vette az irányt csomagjaival, és pedig csak értetlenül, és gyorsan követtem, komolyan nem tudom, hogy mi baja velem, ennyire unszimpatikus neki a pofikám?

Hát az biztos, hogy nagyon szép és nem utolsósorban hosszú egy hétnek nézünk elébe. A pilóta mosolyogva fogadott a repülő előtt, valaki elvitte a csomagomat, így én egyedül indulhattam el az impozáns repülő belseje felé, ahol a francia már szétdobta magát legalább három embernyi helyen. Lehet egyáltalán ilyent?

- Kisasszony kérem Mr. Gasly mellet foglaljon helyet, csak a felszállás idejére.- teszi a hátamra kezét mosolyogva az egyik légiutaskísérőre, miközben egy kicsit meg is tol az említett hely felé.

- Muszáj?- pillant fel a francia, mire a nő csak bólint, és betessékel engem az ülésbe, ahol bár nem szívesen, de annál lassabban helyet is foglalok, majd le is kötöm magam. A felszállás csak nem lehet olyan hosszú, a leszállás meg utána úgyis messze van, annyit csak kibírok. 

Gondoltam ezt én, és ez tartott is a repülőút első órájának a végéig, amikoris a levél és a mellettem passzívan hallgatva utazó francia is eléggé idegállapotba hoztak, így a telefonomat hívtam segítségül, hátha találok valami érdekeset, mivel Gabe Sansara vigyázott, mindenki másnak pedig a nap ezen órájában jobb dolga is akad, mint én, így jutottam el az instagramra, ahol már rég voltam aktív, így most ki is tettem egy képet, amit még Dimivel lőttek rólunk Oroszországban.

A francia, aki velem szemben foglalt helyet csak élesen beszívta a levegőt, és mogorván nézett rám, amit nem tudtam, és nem is akartam tudni hová tenni, így inkább a levelemet vettem elő a kézitáskámból, és abba mélyedtem bele, ezzel teljesen kizárva kellemes utazótársam, aki még mindig engem figyelt.

manon.xaupí

20 189 ember kedveli

@ .d.i.m.i.t.r.i.j. 🖤

708 hozzászólás

•🌼•

Valahol ez a rész kicsivel eseménydúsabb lett, mit az előző, de a tesztekről írt részekkor majd lassan minden beindul...🙈 Viszont lenne három kérdésem, ha szabadna, a válaszokat pedig előre köszönöm!🥰

Mennyire érzitek élvezhetőnek a történetet, nem volnatott, elég esemény van benne?

Mi a véleményetek egy-egy rész hosszúságáról, tartalmáról?

Mennyire tetszik nektek ez a váltott szemszög és/vagy Xaupí vagy Gasly szemszöge az élvezhetőbb?

Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje!❤️