🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- Mi az, ami a legjobban fáj a tánc miatt?- hallom meg Max hangját a színfalak mögött. Komolyan le se lehet lőni...

- Talán a lábujjam.- nevetett a nő, amikor odaértem mögéjük.

- Jó reggelt.- szólaltam meg, mire a barna ijedten fordult hátra hozzám, Verstappen azonban csak unottan nézett rám, de legalább ma nem ő keltett. Mondjuk lehet kezdem érteni néha mi a baja vele Charlesnak. 

- Reggelt.- mosolyodott el a nő erőltetetten, Max pedig csak intett egyet felém.

- Virágot a virágnak.- nyújtottam a balerina felé a rózsaszínben és mályva színben pompázó csokrot, amit ő csak felvont szemöldökkel méregetett.

- Előadás után szokás virágot adni, amikor kiderül, hogy kitöröm-e a nagyakam a bokám miatt, amit valaki készségesen segített kificamítani valamelyik nap.- vigyorgott rám, de végül kivette a kezemből az összekötött virágokat- De azért köszönöm, majd az előadás után vízbe teszem ezeket, hogy úgy tűnjön akkor kapam.- mosolyodott el.

- Clotilde, gyerünk Gabrielle végzett Daniellel, neked kell felöltözni és sminekni,- érkezett meg közék az a mindenlében kanál kis nőszemély, aki minden bizonnyal a Chloé névre hallgat az eddig tapasztaatok alapján- de jézusom!- kiáltott fel- Neked még a hajad sincsen kész! Gasly már megint maga tett valamit?! Csak a baj van magukkal Forma 1-es pilótákkal, istenemre esküszöm.- kezdett el hisztizni a nő, miközben én szinte tátott szájjal néztem rá.

- Hogy én?!- kiáltottam fel felháborodva.

- Igen te! És ne is próbáld tagadni, mert minden bajunk okozója te vagy ezen a hétvégén.- mutatott felém a nő, majd a lány felé fordul- Jaj drágám, menj, és keresd meg a fodrászt.- Clotilde csak bőszen bólogatva hagyott ot bennünket, ahogy tette azt a nő is felhúzott orral, majd amikor már nem volt ott senki, Maxból kitört az eddig visszafolytott nevetés.

- Meg ne fulladj nekem.- löktem oldalba morogva, de ő még mindig csak nevetett mellettem- Tudod mit? Akkor fulladj meg.- hagytam volna ott, de jött utánam, mint egy kiskutya.

- Gasly! Bocsánatot kértél már?- hallottam meg a hátam mögül Horner hangját, ami még mindig nem igazán volt kedves vagy éppen nyugodt.

- Főnök.- bólintottam Tost felé- Mr. Horner.- mosolyogtam negédesen a Red Bullos férfira- Hoztam egy nagy csokor virágot a kisasszonynak, azt hiszem ez felér egy szép nagy bocsánatkéréssel.- bólogattam mosolyogva, majd ismét elindultam a nézőtér felé magam mellett a hollanddal.

- SZERINTEM MEG NEM!- hallottam meg magunk mögött Horner hangját, miközben Verstappen mellettem fülét farkát behúzva nézett előre, én lassan fordultam vissza a két férfi felé- Ha ismét látod a hölgyet, akkor szavakkal is kifejezed neki mélységes elnézésedet, melyet az eddigi viselkedésed alapján meg is érdemel a kisasszony. 

- Komolyan főnök, nem értem miért olyan fontos neked az a kisnő, nekem is tetszik, meg is fektetném egy éjszakára, de ennyi, azért ennyit még sem érhet az a kiscsaj.

- Na ide figyelj Gasly, annak a nőnek egy haja szála se görbülhet, főleg nem általad, te egy Forma 1-es pilóta vagy, ő pedig egy balerina, egykőtöknek se kell a rossza sajtó, ne kelljen már úgy csinálnom, mintha az apád lennék!

- Igen főnök.- morogtam az orrom alatt, majd elinduktam a holland mellett a nézőtér felé.

🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

Megjártam a frodrászt és a sminkest is, majd Gabe mellett kötöttem ki, aki éppen a hópelyheket öltöztette. Én pedig éppen a virágaimat tanulmányoztam kritikus arccal. Bazsarózsa, tulipán, szellőrózsa, rózsa és orchidea. 

- Ki a hódoló?- áll meg mellettem Gabe.

- Hódoló? Hagyjál már, Gaslí hozta, és a nyakamat merem tenni rá, hogy nem a saját agyából pattant ki a dolog.- ingatom a fejemet összeszorított ajkakkal. 

- És ha mégis magától találta ki?

- Leszarom stílus?

- Ja, mondjuk jogos.- gondolkodott el lassan bólogtava- Na gyerünk felöltöztetlek, és a francia kis Casanovás el sem tud majd engedni maga mellől.- csiviteli nekem a nő, mire nevetni kezdek mellette. 

A ruhámban és cipőmben indultam el a színfalak mögött megkeresni a páromat, aki Chloé szerint már rég készen van. Már csak meg kellene találnom. 

- Kincsem.- hallottam meg magam mögül édesanyám hangját, mire megpördulve a tengelyem körül, és hatalmas mosollyal frodultam a felém közeledő nő felé.

- Szia anyukám.- öleltem magamhoz hatalmas mosollyal.

- Jaj kicsikém, a bátyád és az apád már a páholyban ülnek, de ez neked jött, akkor láttam, amikor lepakolt a bátyád nálad, ajánlott és experessz levél, gondoltam fontos lehet, ezért elhoztam. 

- Köszönöm anyu.- vettem át tőle a fehér borítékot- De siess fel te is, mert mingyárt kezdünk.

- Kéz és láb törtést drágám!- nyomott még egy csókot a homlokomra, majd ezzel ott is hagyott engem. Amikor pedig egyedül maradtam azonnal feltéptem a borítékot.

Kedves kicsi Clotilde,

remélem az előző levelem és ez is célba fog érni. Úgy érzem egy kicsit több magyarázattal kell neked szolgálnom, mint hogy szervusz, én vagyok az apád. 1999 januárjában ismerkedtem meg a világ leggyönyörűbb és leginteligensebb nőjével. Kalina Koroljovval, aki az édesanyád volt. Sötét haja és igéző szürle szemei voltak. Kalina egy feltörekvő táncos volt, akárcsak te, azzal a külöbséggel, hogy te már rég nem csak feltörekvő vagy, hanem befutott, kincsem. De Kalina éppen abban az évben indult volna el a Londoni Balettintézetben első éves diákként. Csak húsz éves volt. Egy londoni étteremben találkoztam vele, gazdag család lánya volt, a nagyszüleidnek még egy lánya született rajta kívül. A nővére éppen abban az évben szült, amikor mi megismerkedtünk. De most nem is ez a lényeg. Magával ragadott az egész varázsa, a szenvedélye, az egész lénye, annyira, hogy minden nap elmentem ugyan abba az étterembe, hátha ismét találkozunk. Klisés, tudom, de találkoztunk, ismét. És mint kiderült, nem csak bennem hagyott mély nyomot ő, hanem fordítva is igaz volt a helyzet. Nem szólt róla, hogy teherbe esett, nem tudtam rólad, egyik napról a másikra visszaköltözött Oroszországba, azt hittem a szülei utsítására, de nem, mert amikor a szülei megtudták, hogy vagy te, és nincs férje, akkor kitagadták, így került vissza hozzám Londonba. Ekkor tudtam meg, hogy vagy te, és felhőtlenül boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem. Mindent megvettünk neked, amit csak lehetett Londoban, játékok, kisruhák, cipők... De aznap, amikor születtél fontos tárgyalásom volt, és ő tudta, tudta, hogy milyen veszélyes neki szülni, de semmit nem mondott nekem róla, semmit, mire pedig az orvoshoz értem, te már ott voltál, de ő nem. Ő téged választott, hogy teljesítsd az ő álmait. Megsemmisültem, a nő, akit szerettem, akiért rajongtam nem vol többé, csak te voltál ott, a kis rózsaszínű kezeiddel, hatalmas szemeiddel, és ici-pici lábacskáiddal. Nem tudtam mit tegyek veled, mit kellene csinálnom. Azt hiszem rajtam kívül maximum az orosz nagynénéd tudja, hogy te élsz... Remélem egyszer megérted mit miért csináltam úgy, ahogyan Clotilde. Nagyon remélem.

CH

A könnyeim az arcomon szánkóztak végig, amikor bejeztem a levél olvasását. Még én lennék a hibás azért, hogy megszülettem? Köszönöm szépen...

- Mademoiselle Xaupí, azonnal kezdenek.- szólított meg egy színpadi kisegítő, mire csak egy mosolyt varázsolva az arcomra bólintottam felé.

Nos azt hiszem ideje lenne megmutatnom ennek a CH-nak, hogy milyen fából is faragtak, ha már ennyire tisztában van az életutammal.

Londonból jönnek a levelek, de orosz volt az anyám, legalább már ezt tudom. És azt hiszem ideje lenne már meglátogatni az Orosz Balett egyik előadását.

A kezdő pozíciót elfoglalva vettem magamra teljesen az előadandó szereplő mozdulatait, így érkeztem meg a rengeteg táncos közé a színpad közepére, emelt fővel, büszkén, és már némi képpen kiegyensúlyozva. Mert ez vagyok én, a tánc, és ez az én életem, ezért küzdöttem már gyerekkorom óta, és nem fogom csak azért abbahagyni, mert valaki szerint nem érdemlem meg az életemet. Ennyit az első színről...

•🌼•