🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

Reggel négy harminc van, és egy fontos próbám van, hétkor, de muszáj helyre rakni először a saját dolgaimat, hogy csakis a táncra tudjak koncentrálni. A Google keresője bepötyögöm a születési dátumát majd várom a csodát. Hátha...

Persze, hogy nem. Mit is reméltem? Hogy bum, ott lesz egy halom cikk és kép az esetről? Nyilván...

A fürdőben átöltöztem futó ruhába, és el is indultam Párizs még rideg és sötét utcáin, hogy csillapítsam a gondolataimat. Ha ezt valaki a társulatból látná, megölnének. Semmi kötelező edzésen kívüli tevékenység, amiben bármilyen izom, ín, csont vagy porc károsodást szerezhetünk, de azért scrabbleözni még lehet, már ha éppen van kivel az embernek.

Viszont jelenleg éppen se a táncon, se a futason nem kattogott az agyam.

A szüleim nem a biológiai szüleim, viszont, ők neveltek fel, miattuk vagyok az, aki, nekik köszönhetek mindent, amit eddig elértem, van egy bátyám, akit imádok, van egy nagymamám, akit szintén, és van egy édesapám és egy édesanyám, akik a világom gyökeres részei, és mindet megtették annak érdekében, hogy Tristen én én most ott lehessünk, ahol.

Ezzel szemben volt két biológiai szülőm, akik közül az anyám belehalt a szülésbe, az apám pedig ezek után azt mondta, hogy kösz, de nem? Mert ő nem tudna felnevelni engem anya nélkül? Hát akkor kösz, de nem...

Szó nélkül hagytam ott Rouent, csak a nagyi tudott róla, és most jöttem rá, tizedikén hajnalban, hogy ettől nagyobb hibát eddigi életem során még soha nem követtem el. A telefonomat előhúzva a zsebemből nyitottam fel azt. 5:08. Nemsokára indul a nap, édesanyám pedig már száztíz százalék, hogy fent van, így azonnal be is ütöttem a megfelelő számjegyeket.

- Anya?- szóltam bele a levegőt kapkodva a készülékbe.

- Valami baj van kincsem?!- hallottam azonnal az ijedt választ a túl oldalról.

- Nem, nem, csak meg akartam mondani, hogy mindennél jobban szeretlek benneteket, és hogy tizenhetiedikén várlak benneteket apával az előadásra.

- Mi is mindennél jobban szeretünk téged kincsem! És semmi pénzért nem hagynánk ki. És kicsim! Ne agyalj annyit, én és az apád nem

- Anya! Ne, semmi baj, felejtsük el, mondjuk azt, hogy egy rossz vicc volt, annak a férfinak nem kellettem, ne most kezdjünk el ezen lovagolni. De mennem kell, mert Chloé kivág a társulatból. Puszilok otthon mindenkit.

- Mi is téged drágám.- ezzel bontottuk is a vonalat, majd elindutam a lakásom fel, immár normál tempóban sétálva. Egy pékségben beszereztem a reggelimet is, így már nem volt más dolgom a próba előtt, csak pihenni.

Komolyan ki az az esze veszett, aki még vasárnap is próbáltat velünk? Mondjuk mind tudjuk, hogy ez a valaki csakis Chloé lehet, de néha már téyleg kezd sok lenni abból a nőből.

- Sansa, kincsem, megjöttem. Reggeli?- szólaltak meg, amikor beléptem a lakásba. Na igen, pontosan ennyire van életem.

A kis tappancsok dobogsára leguggoltam majd fel is emeletem a kis jószágot.

- Hát szia kincsecském. Gyere, megyünk reggelizni?- kezdtem el vakarni a kis Corgi füle tövét, mire ő csak nyaligatni kezdte a másik kezem.

Megreggeliztem és Sansat is megetettem, majd utána elkészültem a próbára, amire el is indultam, hogy időben oda érjek a próbára. Fülbe dugtam a fülhallgatóim szárát, majd elindultam a városközpont felé.

Clo

Ugye te is ott leszel öt perc múlva?

Gabe

Ott kéne legyek?

Clo

Nyilván, baj szedd magad, egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő...

Gabe

Ki vagy te, Chloé 2.0?

Clo

Nem, de kapsz csokis croissant...

Gabe

Tíz perc múlva ott leszek!

Zsebre vágtam a telefonomat, majd a táskámból előrántottam egy maszkot, és fel is aplikáltam magamra, mielőtt betoplantam a Párizsi Opera Balett Intézetbe, intettem a portásnak, majd elindultam a színpad felé. Ahonnan már hallottam is Chloé éles hangját. Jaj de jó lesz ez a mai nap is...

- Ah Clotilde végre, egy értelmes ember! Gyere ide drágám! Gyere, gyere!- intett azonnal, amikor meglátott engem a függönyök takarásából.

- Itt vagyok Chloé, sajnálom, csak a forgalom.

- Lényegtelen.- legyintett, majd el is kezdett húzni maga után- Pénteken a jelmezes próbánkat eljön megnézni valami sportcsapat, mert van nekik valami francia versenyzőjük. A lényeg az, hogy kell valaki, aki körbe vezeti őket, és ezek!- fordult a színpad felé kiabálva- Ezeket nem engedhetem el, mert muszáj próbálom velük amíg tökéletes nem lesz a darab. Szóval te mész, világos?!

- Ez csak természetes Chloé!- mosolyogtam a nőre negédesen, aki egy bólintással ezt el is könyvelte, és azonnal az éppen megérkező a partneremet támadta le, én pedig sóhajtva fordultam a bejárat felé, ahol Gabrielle jött felém széttárt karokkal.

- Na mi a harci helyzet drága barátnőm?- ölelt azonnal le a lány, mikor levette a maszkot az arcáról, és én is a táskámba dobtam sajátomat.

- A helyzet? Péntekre Chloé a nyakamba aggatott valami sportszervezetet, akiket körbe kell vezetni. Na de nem ez a lényeg,- legyintettem mert már megszoktam Chloé „karitatív“ programjait- Pénteken, kaptam egy

- Úh, jó, hogy mondod, boldog szülinapot!- nyomott a kezembe egy kis ajándék dobozt a lány, miközben félig átkarolt.

- Jaj, de drága vagy, köszönöm!- néztem rá hatalmas mosollyal.

- Na de hallgatom, mit kezdtél el mesélni?- terelt vissza azonnal a neki releváns információk felé.

- Pénteken kaptam egy levelet, Angliából, amiben az volt...- és előadtam neki az egész sztorit, azt is, ami a szüleimnél volt, hogy hogyan reagáltak, hogy a nagyi mit mondott, és hogy én mire jutottam.

- Akkor nem is akarod megtudni, ki az a férfi?

- Nem! Ha én akkor nem kellettem neki, akkor ő most nem fog kelleni nekem.- jelentettem ki magabiztosan.

- Clotilde, Thomas! Színpadra! MOST!- vágta át a levegőt Chloé borotva éles kiáltása. Nos ez a próba is jól indul...

•🌼•

Nos azt hiszem ez az utolsó „bevezető“ rész, a következő fejezettől terveim szerint beindulnak az események...

Remélem mindenkinek J telik a hete!❤️