🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

- Szóval akkor miért is van az, hogy csak meghatározott számú új abroncsot kaptok egy versenyhétvégére?- tett fel a nő egy újabb kérdést.

Mély levegő Pierre, nem fogsz kiakadni, csak érdekli az, amit csinálsz.

- Azért, hogy a csapatok egyenlő eséllyel induljanak minden egyes hétvégén.

- És miért nem választhattok ti magatoknak gyártót, miért csak a Pirelli van?- esküszöm falnak megyek, már háromnegyed órája kérdésekkel bombáz, hogy tud valaki ennyit beszélni?

- Gyere csak?- állok fel az ágyról, és a nőt is magam után húzom, akinek erre kiesik a magazin a kezéből.

Felkapcsolom a TV-t, majd összekötöm a gépemmel, amin elindítom a rólunk szóló Netflix sorozatot.

- Szóval rámuntál.- ült le maga előtt összevont kezekkel a nő a kanapéra.

- Nem, csak így világosabb lesz.- erősködtem, miközben a képet próbáltam beállítani.

- Szóval unalmas vagyok.- anyám borogass. Kiugrom az ablakon...

- Boldogabb lennél, ha azt mondanám, hogy unalmas vagy Manon?- nézek a nőre, aki csak összeszorítja ajkait, és szigorúan a TV felé néz.

- Sokkal.- motyogja az orra alatt, miközben teleofnja csörögni kezd, és a Tristen név jelent meg a telefonján, ő pedig azonnal felkapta a készüléket, és az erkély felé vette az irányt.

Pasija van? Nem is mondta, hogy van valakije. De akkor nem is aludna velem egy szobában. Falra mászom, most van valakije vagy nincs? Hátra dőlve a kanapén próbálok kinézni az erkélyre, hogy mégis mit csinál a nő odakint, miközben Sansa ugrott fel az ölembe.

- Szóval te dög, akkor a gazdádnak van valakilye?- vakartam meg a füle tövét, de a kezem után kapott, mit csúnyán néztem rá- Egyszer már kaptál ma enni, nem lehetsz állandóan éhes.- néztem rá összehúzott szemekkel.

Felemelve indultam el vele a konyha felé, ahol a kis tálkája volt kirakva, majd tettem bele az egyik száraz tápból, de ő csak leült elém, és hatalmas szemekkel nézett rám.

- Most komolyan nem mindegy mit kapsz enni?- vissza veszem a tálat, és visszatöltöm a zacskóba a meg nem evett kaját, és töltök a másikból.

Leereszkedtem a pult mellett a kis tál mellé, amiből a kislány már régen evett, így pár kis darab szétgurult a földre, mire egyet fel is kaptam, és ujjaim között kezdtem el forgatni azt.

- Amúgy finom ez?- tartom megem elé, éppen amikor Clotilde vissza belép a szobába, és furcsán néz rám.

- Ugye te azt nem akarod megenni?- emeleli el a készüléket a szájától, mire csak összeszorított ajkakkal nézek rá. Ennyire futóbolondnak tart?

- Tristen komolyan, csak küld át! Nem azért vagyunk testvérek, hogy ilyen marhaságon akadj fel. Elintézem.- amikor elhadarta a magáét csak bőszen bólogatni kezdett, majd mosolyogva megforgatta a szemeit- Én is szeretlek, te nagy majom! Ühüm, kedden már otthon leszek, majd átugrom hozzád. Szia!- ezzel letette a telefont, és sóhajtva nézett rám, miközben fejét ingatta- Nem ehetne hat után.- ült le a másik felől a tálon, majd elvette onnan a kis kutyát, és simizni kezdte a pocakját.

- De miért? Nem is nagyobb, mint egy átlag kutyus.

- Nem, de beteg. Senki nem akarta örökbe fogadni, én pedig akkor veszítettem el a Golden Retrieverem,- gondolt vissza a nő mosolyogva az eseményekre, fátyolos tekintettel- akkor vitt el Tristen a menhelyre, a bátyám mindig tudja mit kell tennie, nem igaz Sansa?- emelte maga elé a kis jószágot Most szépen elmegyünk sétálni!- kelt fel eddigi helyéről.

- Megyek veletek!- pattantam fel azonnal- Nem tudtam, hogy beteg. Sajnálom!- nézek rá bocsánatkérően.

- Semmi vaj, nem tudhattad.- ingatja a fejét, majd rátette a hámot a Corgira, magára pedig egy rózsaszín bőrkabátot terített- De nem kell, hogy gyere. Pihenj csak, holnap szabadedzés lesz, neked kipihentnek kell lenned.

- Nem! Nem! Ragaszkodom hozzá! Megyek veletek.- vettem azonnal magamhoz egy csapat kabátot, majd az ajtó felé vettem az irányt.

A liftben és még a halban is néma csendben sétáltunk egymás mellett, csak a nő bokacsizmájának a kopogása hallatszott, pedig nem is magassarkú volt rajat, de mint mindig, most is olyan volt, mintha egy divatlapból lépett volna ki, mégsem volt rajta több millió eurót érő ruhadarab, vagy valami hivalkodó.

- Bocsi, hogy kiakasztottalak délután,- sóhajtott egyet- csak szeretek kérdezni, és van, amikor nem veszem észre magam.

- Nem a te hibád volt, csak nem szoktam meg, hogy valaki, aki nem a családom tagja és nem újságíró az ennyire foglalkozzon azzal, amit csinálok.- ingattam meg a fejem, mert jól tudtam, hogy ez csakis az én hibám volt, ő csak kedves és nyitott akart lenni- Amúgy, nem is mondtam még- néztem le a nőre, miközben egy zebrán sétáltunk át.

- Mit?- nézett fel rám szinte nevetve- Mondtam, higx kíváncsi vagyok, fejezd is be légy szíves.- nézett rám hatalmas mosollyal.

- Nem is mondtam még, hogy mennyire csinos vagy.- néztem szigorúan magam elé egy mosollyal játszva ajkaimon, és szemem sarkából láttam, ahogyan a nő egyre jobban elpirul.

- Óh.- sütötte le szemeit, mintha nem tudna mi mit kezdeni a bókokkal, holott biztos vagyok benne, hogy már vagy kismillióank hasonlókat mondtak neki.

- És amúgy sűrű lesz a következő időszak a balettben?- tettem fel a következő kérdést, hogy oldajam a hangulatot.

- Huh, hát, öm kellene, hogy legyen egy előadás körununk Franciaországban, de nem tudom, hogy az kivitelezhető lesz e a helyezt miatt, de igen elég sűrű lesz.

- És mit adtok elő.

- Passz, valami New York-i nagymenő koreográfus jön, hogy majd ő csinál nekünk egy előadást.- ezt a mondatot annyi gúnnyal mondta ki, hogy alig tudtam visszatartani a nevetést.

- Valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem a legjobb a viszonyod  vele?

- Valójában azt se tudom ki az, de hogy egy amerikai dirigáljon nekünk? Amikor Európa a balett bölcsője? Kérlek.- ingatja a fejét lassan. 

- Jogos. De szerintem lassan induljunk vissza, mert valahogy kezd hűvős lenni, és egyre több az ember.- csak bólintott, és felvette a kis jószágot a kezébe- Mi van vele?- nézek rá, mert félek, hogy miattam lett vele valami.

- Lusta.- nézett rám unottan, mire nevetni kezdtem.

- Tudod állítólag a kisálatok olyanok, mint a gazdáik.

- Szóval egy kis beteges lusta korcs vagyok? Ettől szebb bókot még életemben nem kaptam Gasly...

🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

Egy hirtelen súly nyomja le a mellkasomat, majd magához ránt, mintha csak egy kis plüss maci lennék. Nos amilyen gyorsan ez történt, éppen olyan gyorsan pattantak ki a szemeim is után, csakhogy felülni nem tudtam, mert Pierre szorosan tartott maga mellett, mint aki soha nem akar elengedni.

- Jaj ne, ne, ne!- suttogtam kétségbeesetten- Ne már Gasly!- morgom az orrom alatt, de a férfi nem kelt fel.

Lassan próbálom leszedni a kezét a csípőmről, de ezzel semmire nem megyek, csak annyit értem el vele, hogy a férfi teljesen maga alá gyűr. Jézusom, Máriám, hát én itt fogok meghalni. A pilóta mindkét kezemet magához szorította, így szinte még csak meg sem tudtam mozdulni.

- Jaj nem!- talán ha nyugton maradok, akkor nem fog ennyire szorítani a férfi, lassan megnyugodtam, és lassan kezdtem el szedni a levegőt, de ez nem jött be, mert a francia ugyan olyan erősen szorított magához. Oké ez nagyon nem lesz jó, nem éppen a legjobb helyen szorít a pilóta.

- Pierre!- kezdek el mocorogni a karjai között, de erre ő csak morog egyet, és alszik tovább, mint aki jól végezte dolgát, sőt még fejét is befúrja nyakhajlatomba. GASLY AZ ÉG ÁLDJON MEG!

- PIERRE!- szólalok meg erélyesen, és megütöm a könyökömmel, mire ijedten ül fel, magával rántva engem is.

- Mi a?- néz rám döbbenten, majd lassan lazít eddigi szorítádán- Én, öm, bocsi, csak- habog össze vissza, mint egy szerelmes tinédzser.

- Semmi baj, csak kérlek engedj el, mert azt hiszem mikor plüss macinak használtál, akkor nem a legjobb helyen szorítottál.- nézek rá sürgetően.

- Oh, persze.- engedett el azonnal, így nyugodtan ki tudtam mászni az öléből, hogy befoglaljam a fürdőt.

Amikor visszaértem a szobába Pierre éppen az ággyal szemezett, amire valami ki volt terítve. A pizsamámat a bőröndöm elé lépve vettem ki abból egy öltözet ruhát, hogy azzal sasszézzak vissza a fürdőszobába, de győzött a kíváncsiság, így visszafelé megálltam a francia mellett.

- Beíratkoztál valami elit, nekem csak a legújabb iPhoneom van, mert csak az kircsi gimnáziumba, vagy mi van?- nézek fel az ágyról visszatartott nevetéssel a franciára.

- Nagyon humoros vagy.- morogta az orra alatt- Verstappen hagyta itt az előbb, szerintem ez a szoknya fán se jön.- emelte fel a sötétszürke rakott szoknyát.

- Hát, ha ez megnyugtat, akkor szerintem ez a ruhadarab nem is azért van, hogy eltakarjon.- vettem át tőle az anyagot, majd maga elé emeltem, és éppen hogy leért volna a fenekem alá.

- Nem szeretnéd helyettem felvenni?- nézett rám mindenttudóan a francia.

- Nincs az az isten.- vágtam hozzá a ruhát, majd ellépve mellette mentem ismét be a fürdőbe.

Már mindketten felöltözve lépkedtünk a pilóta boxa felé, miközben Yukinak, aki hozzánk csapódott be nem állt a szája. Kb úgy mindenről is mesélt, ami eszébe jutott.

- Amúgy miért van nálad két táska?- tette fel a kérdést a franciának, és ez volt az első kérdése, amit nem költőinek szánt ma.

- Az egyikben az agya van, ha ne adja ég, használnia is kellene ma, akkor ne mondják azt, hogy nincs nála.- előttem meg a válasszal a férfit, mire a japán csak nevetni kezdett Pierre pedig csúnyán nézett rám, de én csak ez van stílusban vállat rántottam- Ja, meg a rózsaszín tangáját is bedobta mellé.- szúrtam még oda, csak hogy teljes legyen a kép.

- XAUPÍ!- kiáltott fel a férfi, a japán pedig szinte már a földön tudott volna fetrengeni a nevetéstől.

- Mi az? Jaj nem a rózsaszínű dobtad bele drágám? A türkíz volt az?

- Mondd már meg nekem, miért is hoztalak el?- néz rám felvont szemöldökkel, és még a maszkját is lehúzta, csak hogy az egész arcát lássam, ahogy grimaszolva néz rám.

- Valójában Verstappen hívott el, nem te, szóval ha úgy vesszük...- tárom szét kezeimet, amire csak egy szemforgatással válaszol.

- Pyry nem szeretnél megszabadítani egy francia boszorkánytól?- szólította meg az edzőjét, amikor már az Alpha Taurinál voltunk.

- Kérdésed számomra parancs hercegnőm, három kör futás a pályán.- mutat kifelé egy csettintést követően- Kisasszony magácskát pedig fent várja Mr. Horner, Mr. Tost és gondolom a két Red Bullos egy reggelivel.- mosolygott rám a férfi, mire csak mosolyogva indultam el az emelet felé.

- Gasly! Majd gondolok rád, amikor egyem a csokis fánokomat, csokis krémmel, csoki öntettel és csoki szórással.- néztem vissza a férfira, aki csak bemutatott nekem.

Lassan sétáltam az engen váró férfiak felé, mint aki fél tőlük.

- A szóbeszéddel ellentétben nem eszem embert.- jegyzi meg a Red Bull csapatfőnöke, amikor meglát- És állítólag a többiek sem.- mutat körbe az asztalnál ülőkön.

- Nem, határozottan félig átsütve szereti őket, nem nyersen.- szúrja oda a holland pilóta, mire alig bírom visszatartani a nevetésemet, miközben helyet foglaltam a szabad széken.

Hallgattam, amit körülöttem beszélnek, de sokkal inkább az egész hely pezsgése kapott el, mint a téma, amiket körbe jártak, főleg, hogy ha akarnék sem tudnék érdemileg hozzátenni a beszélgetéshez.

- Miss Xaupí,- érinti meg a kezem az Alpha Tauris férfi, és csak erre eszmélek fel, holott már mindenki eltűnt körülöttünk- kezdődik a szabadedzés, jöjjön.- mosolyogva bólintok, majd követem az idősebb urat.

Amikor ismét a csapat köreiben voltunk a kezembe nyomott egy fejhallgatót, és maga után intett, majd le is ültetett maga mellé, hogy onnan figyeljem mi történik a pályán, nem mintha értenék is hozzá, de örültem, hogy ezt nem hányja a szememre, pedig biztos vagyok benne, hogy teljesen átlát rajtam.

A nap gyorsan telt el a férfi mellett, aki sokkal nyugodtabban és szívesebben beszélt nekem a sportról, mint a francia pilóta, akinek azt hiszem már az idegeire mentem. És a nap végén már csak azt veszem észre, hogy Max integet nekem a saját kocsija elől, hogy menjek oda, így Mr. Tosttól elköszönve lépkedek a holland felé.

- Találtam egy különleges popcornt, itt van nem messze, gyere, öt perc kocsival, Gasly úgyis pepcsel még addig.- intett maga után, én pedig készségesen követem is, mert félő, hogy különben elveszek a szerelői közt.

- Amúgy gratulálok.- kíváncsian fordul felém- A mai naphoz.

- Köszi.- mosolyog rám melegen- Tudod, azt hiszem, kört van esélyem megnyerni, mondjon bármit is az apám.- néz maga elé elszántan.

- Az édesapád, nem, nem támogat?- félek, hogy valami olyanba nyúlok bele, amibe nem kellene, habár nem olyannak ismertem meg a hollandot, mint aki elküld a francba és ott is hagy.

- Valójában de, de borzalmasan, pesszimista, realista és maximalista.

- Mintha engem írtál volna le.- nézek rá egy fintorral, mire csak elneveti magát- De ez a te versenyed saját magaddal, nem az apádé.- teszem a kezem a vállára.

- Tapasztalat?- néz rám incselkedve, mire csak megütöm a vállát.

Valóban gyorsan megjártuk oda vissza az utat a pilótával és két-két doboz popcornnal tértünk vissza, valamit a pilóta szerelőitől sikerült szereznünk egy-egy összecsukható széket is magunknak.

Már többen is álltak a paddockban az Alpha Tauri bejáratánál, így kénytelen volt a Red Bullos pilóta helyet csinálni nekünk, miszerint az egész nekünk köszönhető, miénk a VIP hely, minimum.

- Ez kész!- szólalt meg előszőr Pyry, így mindenki arra kapta a fejét, amerre a férfi nézet, és mindannyiunknak leesett az álla.

Egy szőke fonott parókás, rakott szoknyás, térdzoknis, fehér összekötött inges Pierre Gasly sétált felénk. És csak hogy teljes legyen az összkép a hajrában rózsaszín szalagok voltak, egy szürke pulóver volt rajat, és egy fekete magassarkú cipő valamit az elmaradhatatlan mikrofon, de nem ám akármilyen, mert a rózsaszín játék mikrofont Hello Kitty figurák díszítették.

Mellettem a holland pilóta szájában először csak megállt a pufi kukorica, majd úgy elkezdett nevetni, hogy az egész a padlón kötött ki.

A francia pilóta elénk érve döbbenten nézett a népes néző tömegre, kire Pyry bekapcsolt egy kis diszkó gömböt, majd az alap zenét is elkezdte lejátszani.

- Oh, baby, baby
How was I supposed to know
That something wasn't right here?

Ennyi elég is volt mindenkinek, mert minden ott lévő ember szakadt a röhögéstől, kivéve Pyryt, mert ő kamerázott, és ha Pierre fejének ez nem lett volna elég, erre a hangzavarra minden ember, aki még nem ment vissza a hotelbe oda tömörült körénk...

- Gyerekek egy refrémet nyomjuk le együtt!- kiabálta el magát valaki a sorokban, mire többen is nevetni kezdtek mögöttünk, és mellettem Max is, aki már erősen koncentrált, hogy meg ne fulladjon.

- My loneliness
Is killing me and I
I must confess
I still believe, still believe
When I'm not with you I lose my mind
Give me a sign
Hit me, baby, one more time!

Ekkor jöttem rá, amikor ez a sok ember együtt éneket, hogy nem csak a verseny és a csapatok a lényeg, hanem a hangulat is, főleg a hangulat.

Nevetve figyeltem Pierret, aki éppen ekkor nézett rám, és már ő is nevetett, mondjuk a jelen helyzetben nem is tehetett mást, hiszen az egész paddock énekelt, csak éppen a kicsit rosszabbul vagy éppen viccesebbet nézett ki, kinek mi...

manon.xaupí

30 287 ember kedveli

popi 🍿

287 hozzászólás

•🌼•

Meg volt az első nagyobb mérföldkő a sztoriban, és most állt össze végleg, hogy hová fogunk kilyukadni a történetben, szóval most tudok előre tervezni, ami azzal jár, hogy elmondhatom, hogy 10 nagy fejezete lesz a könyvnek, és azzal pontot is teszek a kerek történetünk végére, ha ezzel mindenki egyet ért majd.

A rész remélem mindenkinek tetszett, és hozta az elvártakat.

Legyen mindenkinek további szép hete!❤️