A mocsárba ragadt. Akárhogyan is ráncigálta a lábát, a sár nem engedte el. Sőt, mintha valami ismeretlen erő húzta volna befelé. Hamarosan meglátta, hogy mi volt az. Egy nő feje bukkant elő a vízből, arca zöld volt és pikkelyes, haja egy árnyalattal sötétebb s kígyókhoz hasonló fürtökbe rendeződött. Hosszúkás pupillája Siralt kémlelte, száján keresztül kidugta villás nyelvét, és sziszegett. Ez a hang úgy vonzotta az embert, mint rovarokat a fény, és az utazó kérdés nélkül indult meg a szörnyeteg felé...

Egy hang ébresztette fel kábulatából, egy nő. Mikor tekintetét elszakította a vízben ácsorgó rémtől, tulajdon lányát látta maga előtt.

– Kérlek, apa, ne menj be! Meg fog ölni! – A gyermek kiáltozott, és kezét nyújtotta édesapja felé, aki ismételten meghallotta a lény sziszegését, s ösztönei újból azt diktálták, hogy közelítse meg a kígyóhoz hasonlatos élőlényt. – Apa!

Utódja hangja visszarántotta őt a valóság mezejére, majd tenyerébe helyezte a sajátját. Puha bőre megnyugvást jelentett, azonban ez nem sokáig volt így. A leány fiatal bőre megváltozott, zöld pikkelyekké alakult, mindaddig haja olyanná vált, mint a mögötte álló szörnyetegé.