Az erdő csendjében egy róka lopakodott. Szeme jégkék volt, óvatosan szimatolt, ha már szemvilága nem segíthetett neki a tájékozódásban. Három kutya és egy ember. Vadásznak rá, de vadásznia kell. Most mit tegyen? A futást választotta. Lábait gyorsan szedte az avaron, már nem érdekelte, hogy meghallják-e, mert tudtam az ebek úgyis rálelnek.

Mikor úgy érezte, lehagyta az állatokat, időt kerített egy apró rágcsáló elfogására is. Az egérke hiába próbált menekülni, a vörös bunda utánavetette magát, és egy mozdulattal a halálba küldte. Ismét gyorsabb tempóval folytatta az útját, majd nemsokára felbukkant az üregnél, amiből három kölyök mászott ki. Üdvözölték apjukat, majd egy gyönyörű nőstényróka ment oda hozzá, s orrukat összeérintették. A kicsinyeik elfogadták az apró eledelt, és játszani kezdtek a testvéreikkel. Mindaddig a szüleik büszkén figyelték a csemetéiket. Végre újra együtt vannak. Együtt, épségben.