Nerea már jól ismerte a sivatagot, hiába nem itt nőtt fel. De az elmúlt egy és fél havi vándorlás megtanította arra, hogy miként élhet túl ebben a zord világban. Földbe ásott vermekben aludt, kaktuszok levét fogyasztotta.

Hamarosan átjut a szárazságon, már nem volt sok hátra. Mégis olyannak tűnt, mintha legalább egy év várna rájuk. Ugyanis Nerea nem volt egyedül, társa és szerelme Resiep ott volt vele. Bármikor, amikor összetört, felállította a puha homokból. Nem hagyta, hogy csüggedjen, mert azt mondta, hogy már látta a paradicsom határát. És ténylegesen. Már csak egy dombon keltek át, majd Nerea lezuhant annak túloldalán, amint meglátta a zöld erdőséget. Majd a lejtő sljàn felpattant, és örömujjongásban tört ki, miközben futni kezdett szerelme mellett.