Leinathot a vadmacskának is ismerték. Mert sárga szeme olyan volt, akárcsak a macskaféléké s fürgesége ezen állatok sebességével vetekedett. Körülötte hamu és por lengte be a levegőt, ahogy páncéljában a Sniatnu hegyei előtt állt. Jobbra söpört, barna haja a szemébe lógott, bőre makulátlan maradt a legnagyobb mocsokban is.

Újabb csatát nyert, ez kétségtelen volt. Csapatai megállás nélkül törtettek előre a parton, ezzel visszaszorították a sziréneket oda, ahonnan jöttek. Azonban ahogy sokadik győzelmét aratta, nem figyelt fel valamire. Hogy a hegyek mögött nagy csapat bújt meg. Előléptek onnan, s elsőnek a lövészek erejét használták fel. Tűzbe mártották nyilaikat, majd kilőtték azokat. Leinath meglepve nézte végig, ahogy az ezernyi vessző körülötte a földbe és az embereibe csapódik.