Most épp hazafelé tartok az étteremből, ahol dolgozom. Otthol ki takarítok, főzök, és megyek a Starbucksba, ahol pultos vagyok. Remélem apám nincs otthon mert most elég jól érzem magam, és nincs kedvem hozzá, sem pedig egy újabb véraláfutáshoz. De sajnos mint mindig, most sem volt szerencsém. Az eső szakad, esernyő pedig nincs nálam. Taxira nincs pénz, ezért gyalogolhatok az esőben. Mikor hazaértem óriási nagy kupi fogadott. Ezek szerint apám itthol van. Huh, mekkora mázli, mondhatom is😒.

-Elisabeth, gyere ide, most rögtön.-na még ez is, miért nem tud békén hagyni?

-Megyek már Charlie.-morogtam.
Amúgy, Charlie az apám, vérszerinti, viszont soha sem fogom apának szólítani, meg sem érdemli.

Odamentem õfelségéhez erre mit akart? Õ lustasága de hogy megy ki kajáért a konyhába. Hiszen mire való vagyok,ha nem arra, hogy kaját hurcoljak neki?

Csináltam neki szendvicset, ha nem tetszik, tudja merre a konyha, csak hogy ilyen neki nem mondhatok, mert csatt egy pofon, és még kitudja mi.

Belekezdtem a takarításba. Úgy bírom, hogy szana-szét hadja a koszos ruháit.