Mivel ez a rész nagyrészt felnőtt tartalomból áll, amelyek fontosak a történet alakulásának szempontjából, a kiskorú olvasóknak a rész végén röviden összefoglalom a történéseket!

Amennyiben ez neked szól, kérlek, ugord át a most következő sorokat!

-

Elkezdtem bepánikolni. Tudtam, hogy most mire készül, tisztában voltam vele, hogy ez egy természetes, emberi dolog, de... Mégis magamban könyörögni kezdtem neki, hogy hagyja abba, zárja be a böngészőjét, vagy inkább használja a telefonját. Valamiért erősen azt éreztem, azt akarom, hogy a fejemben kialakult kép róla ne változzon meg. Talán csak azért gondoltam ezt, mert... A munkám során még sosem tapasztaltam ilyet, érthető okokból. Van erre valami protokoll? Hogy mit kell tenni ilyenkor? Céltalanul bámultam magam elé, kissé elveszett tekintettel, a tarkómat vakarva. Pár pillanat múlva egy nagy Minhyuk-féle szusszanásra zökkentem ki gondolatmenetemből, ránéztem kipirult arcára. Bűnösnek éreztem magam...

- Minhyuk-ah... - sóhajtottam fel kicsit megremegő hangon, ahogy folyamatosan hezitálva, de arra a gombra vezettem a kurzort, amelyikkel megnyithatom Minhyuk képernyőfelvételét.

Olyan volt, mintha nehezebbé vált levegőt venni, ahogy olyan kis ártatlan szemekkel böngészgette a különböző felnőttvideókat. Én még sosem láttam ennyi alulöltözött férfit... Égő, vörös arccal pillantottam félre, majd az íróasztalomra felkönyökölve támasztottam meg államat kézfejemen. Éppen ekkor választotta ki azt a felvételt, amit megfelelőnek talált számára, kicsit lejjebb csúszva szorította össze ajkait. Ez a helyzet... Eléggé távol állt tőlem. Mármint... Eddig én bele sem gondoltam... Pedig elég valószínű volt, hogy előbb vagy utóbb erre is sor kerül, hisz ez teljesen normális, csak... Mindegy, nem magyarázkodtam magamnak. A húszaséveim elején kipróbáltam ezt-azt, sosem korlátoltam be magam, tekintve, hogy rövid ideig ugyan, de közelálltunk egymáshoz egy transznemű férfi barátommal, de a testiségig nem jutottunk el. Így nem igazán tudtam, hogy hogyan kéne éreznem afelől, hogy én most minek vagyok a szemtanúja. Az egészben az volt a legösszezavaróbb, hogy egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy tegyek ellene. Pedig nem lennék köteles végigkövetni azt, ahogy a drága kis egyetemistám önkielégítést végez. Azt vettem észre magamon, hogy baromira rákoncentráltam Minhyuk arcára, minden egyes kis rezdülésére, miközben hallhatóan már nem tétlenkedett kezével sem. Istenem... Akaratomon kívül mélyen emelkedett és süllyedt mellkasom, ahogy szabad kezével végigsimította mellkasát, amikor szinte teljesen lecsúszott róla a köntöse. A szívem konkrétan a torkomban dobogott, fejem pedig zúgni kezdett, mivel... Néhány pillanatra inkább a filmet néztem és nem Minhyukot. Mit művel velem... Komolyan „együtt" nézünk melegpornót? A szemeimet eltakarva, lassan csóváltam fejemet, majd az alsó ajkamat mélyen beharapva, a kezem mögül szuggeráltam a kis szőke egyre kéjesebbé váló arcát. Néhány pillanat után csak sejteni tudtam, hogy most mi történt, kicsit megrázkódott a kép, majd láthatóvá vált Minhyuk egyik sima combjának egy része, illetve a térde, ahogy felhúzta a lábát. Woah, micsoda tetkója volt a térdénél... Azért annyira nem vagyok tapasztalatlan, tudtam jól, hogy azért vette fel ezt a pozíciót, hogy... Kényelmesebben és hatékonyabban be tudja vetni hosszú ujjacskáit. Ez pedig meg is történhetett, hisz egy halk nyögéssel nyíltak szét ajkai, szemeit pedig összeszorította. Ebben a pillanatban teljesen kikapcsolt az agyam, csak feszülten szusszanva egyet, borzalmasan lassan vezettem tenyeremet ágyékomra. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mennyire „lázba hozott", hogy az ő szavaival éljek, szóval csak úgy pislogtam rá, mintha éppen nem is értem volna magamhoz.

Úgy támaszkodtam az asztalon, hogy kezemmel eltakarjam ajkaimat, mivel nagyon zavarba jöttem. Már nem csak az arcom égett, hanem az egész testem. De főleg egy bizonyos ponton. Ajkaimat megnyalva figyeltem, ahogy Minhyuk arca egyre csak kéjesebbé vált, a laptopja egyre többször rázkódott meg, ebből gondoltam, hogy az orgazmus felé közeledve gyorsított ujjai mozgásán. Én... Fel sem tudtam fogni, hogy mennyire gyönyörűnek láttam őt most. Ahogy magatehetetlenül harapta alsó ajkát, ahogy halkan fel-felnyüszített... Látszott rajta, hogy remegett egy-két gyengéd érintésért. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy az elmém rejtett kis zugaiban mi is zajlott le ekkor.
Kezdtem bajban érezni magam. Nem akartam most itt kiverni a munkahelyem kellős közepén, de ugyanakkor már nagyon felerősödött a bizsergés az alhasamban. Levegővételeim fokozódtak, ahogy a kamera túlvégén lévő szépség elkezdett remegve, lassan vonaglani. Úgy rá akartam koncentrálni arra a pillanatra, amikor elmegy, de ebben a szent másodpercben kikapcsolt a számítógépem, illetve sötét lett az irodámban. Áh, bizonyára elment az áram... Az egész testem megfeszült, majd mélyen felsóhajtva dőltem hátra a székemben, halkan zihálva bámultam a plafont. Édes istenem... Kezem továbbra is ágyékomon pihent, és... Lüktettem odalent.

A sötétben ücsörgés közben kifújtam magam, ekkor sikerült visszatérnem a valóságba most már, felfogtam, hogy mi is történt a legutóbbi tizenöt perc alatt. Borzasztóan bűntudatosan nyúltam oda a telefonomért, megnéztem, hogy mennyi az idő, aztán igyekeztem elterelni a gondolataimat, hogy lenyugodhassak. A többit majd otthon elintézem. Néhány perc után enyhült a szorító érzés, amit a szűk nadrágom nyújtott, így feltápászkodtam a székemről. Itt az ideje hazamenni, ha nincs áram. Ahogy kiléptem a tágas folyosóra, most nem volt üres. Az éjszakai műszakos kollégák tanácstalanul támolyogtak a telefonjaikat zseblámpának használva, voltak, akik beszélgettek, néhányan elindultak az otthonukba. Igyekeztem nem szóba elegyedni senkivel, amilyen gyorsan csak tudtam, lesiettem az aulába, majd egyszerűen hazamentem. Próbáltam kikapcsolni az agyamat, hogy legalább vezetés közben ne zavarjanak a zavaros gondolataim.

Amikor végre átléphettem lakásom küszöbét, hanyagul ledobtam a cuccaimat a kanapéra, a kabátommal is így tettem, majd a fürdőszobába siettem. Úgy dobáltam le magamról a ruháimat, mintha az életem múlt volna rajta, majd sietve álltam be a zuhany alá. Jót fog tenni egy kis hidegzuhany. A szemeimet lehunyva hagytam, hogy a hajam is vizes legyen, majd nagy levegőket véve merengtem el. Szóval. Minhyuk valami miatt felizgult, ami tök jó, csak épp a szemtanúja lehettem annak, ahogy örömöt okozott magának. És én ezt néztem és vágytam rá közben. Ez... Ez nem helyes. Belesajdult a szívem is, annyira sajnáltam őt, amiért ez történt vele, akkor is, ha nem is tud róla. Vajon... Aki előttem megfigyelte Minhyukot, ő is látta ezt az oldalát? És ha az egy öregember volt?! Sok idős munkatársam van, mi van, ha nem is én vagyok az első, aki illetlenül figyelte őt a legprivátabb tevékenységei közben? Kezdtem kiborulni... Aztán eszembe jutott, hogy mi volt a reakciója, amikor véletlenül felfedtem az instámat előtte. Ha szerinte dögös vagyok, akkor talán nem ítélne el engem és nem undorodna tőlem, ha megtudná, hogy mit tettem... Persze ettől függetlenül elfogadhatatlan, többször biztosan nem fog előfordulni. Legközelebb csak... Nyelek egy nagyot és megszakítom a kapcsolatot a két gép között. Már szó szerint reszkettem a hideg cseppektől, de áztattam még magam pár percig, aztán megfürödtem és egy bokszert magamra véve vonszoltam be magam a hálószobámba.
Valamelyest megnyugodtam, mire ágyba kerültem, de ahogy a holdfényes szobámban, a meleg takaróm alatt feküdtem, akaratomon kívül felerősödött bennem az a bizonyos érzés. Én... Hiába próbáltam visszafogni azzal a jeges fürdővel... Kit akarok becsapni? Nagyon vágytam egy erőteljes orgazmusra. Sokáig csak forgolódtam, majd a hátamon fekve, a plafont bámulva haraptam be alsó ajkamat. Ha nem gondolok közben Minhyukra, akkor nem gáz, ugye? Éppen rásimítottam tenyeremet férfiasságomra, amikor felvillant az éjjeliszekrényen lévő telefonom képernyője. Megállítottam a kezem, hezitáltam. Talán ez az univerzum jele volt, hogy mégsem kéne kihasználnom szegény Minhyukot? Egy nagy sóhajjal nyúltam a mobilomért, egy üzenetem érkezett. Nagyokat pislogva nyitottam meg azt, Jooheontól érkezett. Kicsit furcsálltam, hogy nem a csoportchatbe írt, de csak elmosolyodtam, ahogy elolvastam szavait.

„Láttam a körüzenetben, hogy teljes áramkimaradás van az NIS-nél. Gondolom meglógtál és már otthon pihensz hihi"

Éppen elkezdtem volna választ írni, amikor ő elküldött egy újabbat.

„Van kedved telefonálni? Persze csak ha nem vagy álmos"

Egy nagyot sóhajtva masszíroztam meg orrnyergemet. Álmos éppen nem voltam, csak kanos. De az nagyon. Nem akartam megbántani őt, hisz valószínűleg nem ok nélkül akart most felhívni, szóval nem is válaszoltam az üzenetére írásban, hanem rögtön tárcsázni kezdtem.

Ugye azt hittem, hogy valami nyomhatja a lelkét, vagy ilyesmi, de nem erről volt szó. Csak... Dumálni akart. Végül is örültem neki, hisz így el tudtam terelni a gondolataimat. Már hajnali fél kettő is elmúlt, már egy órája hívásban voltunk, amikor nem is tudom, hogy hogyan, de ott kötöttünk ki, hogy átjön hozzám. Mivel ilyenkor már nem nehezítik az utazást a zsúfolt utak, gondoltam körülbelül öt-tíz perc és itt is lesz, szóval felvettem egy kapucnis pulcsit, majd kivánszorogtam a nappaliba. Ott felkapcsoltam a kislámpát, hogy kellemes hangulatvilágítás legyen, majd kikészítettem két üveg alkoholmentes sört, amit még a múltkor vettem. Úgy két órával ezelőtt úgy éreztem, hogy tök rosszul alakult ez a nap, de így most jól éreztem magam.

Hamarosan megszólalt a kapucsengő, fel is engedtem az én kis barátomat. Ma hajnalban nem volt olyan hűvös, Jooheon is csak egy fehér pólót viselt a farmerjéhez, kezében egy kis dobozos kaja volt, illetve elhozta a pizsamáját is.

- Üdv nálam, Lee uraság - nevettem rá halkan, ahogy betessékeltem őt.

- Szia, Hojjang - bokszolt vállba játékosan, ahogy elhaladt mellettem, majd miután kibújt cipőiből, le is huppant a kanapéra.

- Egészségedre - kuncogtam halkan, miután mellette ülve felbontottam a söröket, át is nyújtottam neki.

- Annyira egyedül éreztem magam, nagyon köszönöm, hogy eljöhettem - mosolygott rám úgy, hogy még a szemei is alig látszottak.

- Jaj, ugyan. Bármikor jöhetsz, ezt te is tudod - húztam meg a finom, frissítő italt, majd bekapcsoltam a tévét.
Mivel mindketten imádunk zenét hallgatni, megnyitottam a youtube-ot, habár most az időpont és a lakóközösség miatt nem tekerhettük fel a hangerőt, kedvenc zenéinket mutattuk meg egymásnak. Igazából... Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk, hülyéskedtünk, a végén már a kanapé előtti szőnyegen ültünk egymás mellett, rendesen belefájdult a hasam a sok nevetésbe. Kifújva magam néztem az éppen szóló zene videoklipjét, amikor egy gyengéd cirógatást éreztem kézfejemen. Egy kicsit hevesebben kezdett dobogni a szívem, mert éreztem Jooheon közelségét.

- Hyung... - suttogta egészen közel a nyakamhoz, majd már nem csak leheletét érezhettem bőrömön, hanem lágy csókját. A szemeimet lesütve szusszantam fel, miközben óvatosan megfogtam kezét.

- Hm? Mondjad - sóhajtottam halkan, tekintve, hogy nem hajolt el, hanem pici kis orrával kínzó lassúsággal végigsimította nyakamat. Egy pillanatra bennem rekedt a levegő, majd lehunytam a szemeimet, ahogy az egész testem megborzongott.

- Szabad? - kérdezte halkan, egy kis játékossággal a hangjában, miközben másik kezét lassan simította végig egyik combomon, egészen a pulóverem aljáig, ujjai hegyét pedig becsúsztatta a textil alá.

Egy megreszkető sóhajjal bólintottam rá, ő pedig abban a pillanatban egy érzéki mozdulattal simította tenyerét hasamra. Már kezdett kicsit elhomályosulni a tudatom, de... Azért furcsálltam ezt az egészet. Még nem volt százszázalékig világos számomra, hogy mik is a szándékai, de ahogy csak belegondoltam, hogy milyen sűrűn átjárkál az irodámba, ölelget, igyekszik a kedvemben járni... Már nem is voltam annyira meglepve. És igazándiból... Abszolút nem bántam, hogy ilyen téren is egymásra hangolódunk, mert... Kívántam egy ilyen együttlétet. Az, amit Minhyuknak hála láthattam, talán nagyon is felkeltette bennem azt az érzést, hogy én is ki akarjam próbálni, úgyhogy már csak ettől a kis érintéstől és a kis puszitól is pillangókat éreztem a gyomromban.
Az ujjbegyeivel cirógatta hasizmomat, miközben halkan felhümmögött a fülem mellett. Gondoltam, kicsit bátorítom őt hangommal, így jólesően felsóhajtva vigyorodtam el. Az igazat megvallva, szerettem volna mondani neki valamit, de fogalmam sem volt, hogy hogyan vezethetném fel a dolgot, szóval csak feléfordítottam fejemet, kezemet tarkójára vezetve hajoltam csupán pár milliméternyire kívánatos ajkaitól. Úgy tűnt, hogy kicsit megszeppent, de aztán gátlástalanul vezette feljebb kezét, most már mellkasomat, derekamat is simogatta, de nem szűntette meg a közöttünk lévő, feszültséget fokozó, igen parányi távolságot.

Egy torokköszörülés közben hajoltam el, feltápászkodtam a földről, majd csuklóját megragadva húztam magammal a szobámba. Az ágyam mellett megállva, lassan simultam testéhez, homlokomat az övének támasztottam. Körülbelül egy percen keresztül csak lehunyt szemekkel ácsorogtunk ott, valósággal izzott közöttünk a levegő. Elég tanácstalan voltam, hogy hogyan kezdjek neki, hisz annyi lehetőség volt, de Jooheon hirtelen lökött le az ágyamra, fölém mászva támasztotta le könyökeit, majd egész bátran ajkaimra csókolt. Mintha fordult volna velem egyet a szoba, egészen beleszédültem, ahogy puha ajkaival érzékien falta az enyéimet. Lenyűgözött. Meg sem fordult a fejemben, hogy majd ilyen dominánsan fog viselkedni, mivel hát... Fiatalabb nálam, és ezt szereti hangoztatni.

Felmordulva markoltam meg pólóját derekánál, ahogy kicsit talán túl hevesen viszonozni kezdtem csókját. Szerintem... Ugyanazt éreztük. Megremegve simult hozzám egy vonaglással, amire muszáj volt ajkai közé sóhajtanom. Biztos voltam benne, hogy... Nem lesz panaszom arra az orgazmusra, amit egyik legjobb barátom fog okozni nekem.

- Hyung nagyon hamar merev lett... - vigyorgott bele a csókunkba, amire egészen égni kezdett az arcom, de nem is késlekedett, erős kezével megmarkolt, majd alsónadrágom alá nyúlva kezdett kényeztetni.

- Ah, édes istenem... - ziháltam egy kicsit, egyik lábamat felhúzva, hogy letámaszthassam talpamat. Férfi így még nem ért hozzám...

- Megőrülök - súgta fülembe, ahogy párszor végighúzta kezét erekciómon, majd félbehagyta izgatásomat, mindkét kezével azon volt, hogy megszabadítson a felsőmtől.

Fellélegeztem, ahogy kimelegedett felsőtestemet már nem takarta semmi. Kezdtem kicsit igazságtalannak találni, hogy csak ő láthat belőlem egyre többet, így most én ragadtam meg a pólójának alját. Lehet kicsit erőszakosnak tűnhettem, ahogy kapkodva húztam le róla, de igazából csak... Borzasztóan felhevültem. Miatta.

Ahogy ő is félmeztelenné vált, mindkét tenyeremmel végigsimítottam vonzó testén, majd derekát ölelve húztam magamhoz közel, széles vállára csókolva fordítottam helyzetünkön, bár azt éreztem, hogy Jooheon akart a domináns lenni. Néhány másodpercig gyönyörködtem a szenvedélytől csillogó szemeiben, majd miután egy forró csókot leheltem ajkaira, felfedezőútra indultam. Elmosolyodva csókoltam végig nyakát, mellkasát, hasát, majd kínzó lassúsággal szabadítottam meg nadrágjától. Nem szégyenlősködtem, ágyékát is beborítottam finom csókocskákkal, amire igazán tetszett a reakciója.

Mivel nem akartam, hogy hamar elmenjen, visszatértem finom ajkaira, egy újabb hosszú, heves csókcsatába kezdtünk. Komolyan megfeszült az alhasam, ahogy nyelvét az enyémhez simította. Mivel már kezdtem azt érezni, hogy csupán ennyitől kezdek túlságosan is eufórikus állapotba kerülni, úgy döntöttem, hogy itt az ideje pozíciót váltani.

Egy homlokcsók után felálltam az ágyról, barátomat pedig megkértem, hogy feküdjön a párnámra, hogy kényelmesebb legyen. Annyira piros volt az arca, szemeiben szinte láttam a tüzet, annyira vágyott rám... Időhúzásnak egy újabb csókot választottam, miután fölé másztam. Még nem csináltam ilyet, de egyszerűen nem akartam kihagyni a lehetőséget. Annyira kívántam, hogy remegtem érte... Kis idő múlva már teljesen meztelenül simult össze testünk, ahogy az egyesülés pillanata előtt még ölelkeztünk. Ahogy feje mellett letámasztottam kezeimet, a párnát markolva hatoltam belé, felnyögve szorítottam össze szemeimet. Szédülve, kimelegedve, görcsbe rándult gyomorral remegtem meg, partnerem pedig fájdalmasan nyüszített fel. Furcsán éreztem magam. Furcsa, de jó érzés volt, ahogy... Körbefogott.

- Nagyon szűk vagy... - nyögtem ki ezt a pár szót füle mellett, ahogy karjaim megadták a szolgálatot és ráomlottam, majd miután összeszedtem magam, letámasztottam térdeimet, hogy lassú, kíméletes mozgásba kezdjek.

Egész végig a nyakamat, az ajkaimat csókolta, a hajamba túrt, a végéhez közeledve a hátamba kapaszkodott. Bár nekem nem tűnt fel, de valószínűleg hangosak lehettünk, édes hangját hallva én is mindig felmorrantam, vagy éppen felnyögtem. Ezekben a pillanatokban én csak azt akartam, hogy neki a legjobb legyen, így férfiasságára fogva ingereltem őt mozgásom közben. Nem tartott sokáig az aktus, de annál élvezetesebb volt. Az utolsó pár lökésembe még az ágyam is belemozdult, kezeit megfogva kulcsoltam össze ujjainkat, szemeibe nézve, majdnem egyszerre értünk a csúcsra.

- Istenem, Hoseok... - nyögött fel, ahogy ismét teljesen ránehezedtem, remegő kezeivel szorított magához.

- Köszönöm, édes - ziháltam, majd ajkaimat vállához nyomva húzódtam ki belőle, fáradtan dőltem le mellé.

Ezt a hajnalt sosem fogom elfelejteni...

-

Rövid összefoglaló:
Hoseok a szemtanúja lehet annak, hogy Minhyuk miként okoz örömet magának, ez pedig természetesen ügynökünket is lázba hozza. Mielőtt bármi történhetne az irodában, az NIS épületében váratlan technikai probléma adódik. Egy teljeskörű áramszünetnek köszönhetően Hoseok korábban elhagyhatja munkahelyét, éjfél után ér haza.
A látottaktól felhevült testét egy hidegzuhannyal igyekszik lehűteni, közben megígéri magának, hogy többször nem fogja megsérteni a megfigyeltjének a magánéletét ilyen szempontból.
A zuhany után alváshoz készülődik, azonban izgalma továbbra sem csillapodott. Éppen tenni akar valamit ez érdekében, azonban érkezik egy üzenete Jooheontól, ami kizökkenti őt.
A hosszú telefonbeszélgetés végeredményeként barátja meglátogatja főhősünket hajnalok hajnalán.
Tekintve, hogy Hoseok nem tudta megszüntetni frusztrációját, egy szenvedélyes egyéjszakás kalandban lesz része legjobb barátjával.